Január első hétvégéjén közös edzést tartott az országos és a Budapest-válogatott, amelyre a tekében eddig nem volt példa. A hangulatos találkozó fiatal résztvevőit az FTC pályája látta vendégül.
Krecsik AdriennA résztvevők száma az ötvenet súrolta, ám nem egyszerre volt jelen mindenki, a fiúk és a lányok felváltva léptek pályára. A terem így is hangos volt a jóízű csevejtől, nevetgéléstől. Aki a versenyére várakozott, igyekezett hasznosan eltölteni az idejét: egyesek bemelegítettek a konditeremben, mások nyújtottak a pálya szélén. Amint ráléptek a deszkára, és kezükbe vették a golyót, megszűnt a külvilág, nem létezett más, csak a pálya, a bábuk és ők. Na meg az a közel egy óra, amelyet koncentrált gurításokkal töltöttek. Egy-egy jó gurítást kósza taps, biztatás követett a pálya előtti fehér, műanyag székeken helyet foglaló játékostársaktól, edzőktől, látogatóktól, habár utóbbiban nem bővelkedtek. A garnitúrák időről időre cserélődtek. Kimelegedett, pirospozsgás játékosok jöttek le a pályáról, és friss, izgalommal telt tekintetű, már a célra összpontosító fiatalok léptek a helyükbe.
A budapesti szövetségnek ez volt az első olyan rendezvénye, amely összegyűjtötte, és közös gyakorlásra invitálta az utánpótlás-játékosokat. Azért is volt rendkívül hasznos kezdeményezés, mert ha a válogatottak együtt edzenek, jobban kitűnnek közülük a tehetségek. És valóban: a szövetségi kapitányok jelezték is a hétvége folyamán, hogy van néhány gyerek, akikre kíváncsiak lennének a későbbiekben is, és felkeltették az érdeklődésüket.
Fehér László fél szemmel a pályákat figyelve nyilatkozott nekünk. A válogatott fiúk kapitánya elmondta: annak ellenére, hogy nem komolyabb megméretés, hanem barátságos mérkőzés zajlott a pályán, nem vették félvállról az eseményt. Arra kérte ugyanis az ifjúságot, hogy úgy játszanak, mintha a világbajnokságon képviselnék az országot. Ezt el is fogadták, bár alig hallhatóan megjegyezték, az még jóval odébb van.
– A legjobbjukat várom tőlük, hiszen ez lehetőség, lépcsőfok ahhoz, hogy kikerüljenek a világbajnokságra, és ott méltóképpen képviseljék hazánkat. Összességében nagyon jót tett a közös edzés, mert nem egy olyan játékost ismertem meg a budapestiek közül, akinek esélye lehet a csapatba kerülésre. Mindkét nap folyamatosan figyeltük őket, és kerestük azokat, akikben látjuk a lehetőséget a sikerre, ilyen például Tóth Áron és Kovács Tamás – összegzett a magyar válogatott kapitánya.
A fiatalok többsége azért kezdett tekézni, mert családjának, ismerőseinek kötődésük volt a sportághoz. Természetesen mindenkinek egyből megtetszett, és azt követően nem lehetett távoltartani a pályától. Azért „tiszta” ez a sport, mert a mozgás szeretetéről szól, nem pénzért csinálják, hanem mert szeretik. A versenyekre feláldozzák a hétvégéiket is, az edzésekre pedig a mindennapjaikat.
Ferencz József, a budapesti fiúválogatott szövetségi kapitánya hozzátette: a játékosok hiába űzik profi szinten a tekét, abból nem tudnak megélni, dolgozniuk is kell. Ezért elsődleges szempont a gyerekeknek a tanulás. Így munka mellett érik el azokat az eredményeket, amelyekre büszke lehet a magyar tekesport.
A szakvezető elmondta azt is, hogy az utánpótlásban mostanában lehet majd óriási változásokat tapasztalni, hiszen a cseh, szerb, szlovén, szlovák korábbi ifjúsági játékosok kiöregedtek korosztályukból, és már a felnőttek között játszanak. Mi pedig a mostani korosztállyal kezdjük utolérni ezeket az országokat, és nagy valószínűséggel fel is tudjuk velük venni a versenyt. Ez előrelendítheti a sportágat.
Az edzőt kérdezve arra voltunk még kíváncsiak, miért ennyire alacsony az utánpótlás létszáma. Szerinte azért, mert a teke nem olimpiai sportág, nincsenek tévéközvetítések, továbbá megfelelő marketinggel sem rendelkezik.
– Alig követik nyomon a sportág fejlődését, így sokan nincsenek tisztában a magyarok elért eredményeivel: számos világbajnoki címünk van, csupán háttérbe vagyunk szorítva. Támogatásban és anyagiakban egyaránt.
Fehér László a sportág népszerűsítése érdekében azt szeretné elérni, hogy az iskolákba is bekerüljön ez a sportág, hasonlóan az úszásoktatáshoz, akár heti egy alkalommal. Biztos benne, hogy azok közül, akik így ismerkednek meg a sportággal, kikerülhetnének egészen jó játékosok is. Összességében a nemzetközi szövetség is arra törekszik, hogy látványosabbá tegye, például bevezették a hasas bábut, vagyis ducibb lett a fa, ennél fogva a golyóval több kilencest lehet dobni.
A helyszín az idő múlásával mindinkább csendesedett, a légkör és a játék pedig komolyodott. Egyre inkább fáradtak a tinédzserek és az egymás iránti lelkesedés, ha csak egy hajszálnyit is, de alábbhagyott. Nem csoda, hiszen hatalmas koncentrálni tudást és állóképességet igényel a sportág. Egészen átszellemülnek a deszkán.
Sajermann Nóra, aki a női válogatottat is erősíti, s már világbajnoki arannyal is büszkélkedhet, szintén részt vett a hétvégi edzőtáborban. A 21 éves lány elmondta, örül a lehetőségnek, hogy együtt lehetnek a válogatottak, és jólesik találkozni a társakkal:
– Nagyon örülök, hogy megszervezték ezt a találkozót, és ennyien összejöttünk, mert az elmúlt években alig volt rá alkalmunk. Fontos állomásnak tartom, mert muszáj gyakorolnunk a májusi vébére, amelyre mindenki szeretne kijutni. Remélem, én is ott leszek, és ott dobogóra is állhatok akár egyéniben, akár csapatban, ahogy sikerül. Egyelőre ez a következő feladatom, mert mindig arra törekszem, hogy a legközelebbi, kisebb céljaimat jól teljesítsem, aztán a sok kisebbnek az eredménye összeadódik, így a végén valami egészen jó jöhet össze.
A szövetségi kapitányok által elmondottakat Nóra is megerősítette:
– Magyarországon tényleg nem lehet megélni a tekéből. Külföldön több esélyt látok rá, ezért én is Ausztria, illetve Németország felé is kacsintgatok – mondta el a Rákoshegyi VSE játékosa, aki a sport mellett a Szegedi Tudományegyetemen tanul, és testnevelő tanárnak készül.
A hétvégi mérkőzések után az ifjúság legközelebb a szegedi világranglista-, majd a Báthory László-emlékversenyen lép pályára, de már a csapatfordulók is elkezdődnek.
Az aktuális esemény eredményeit az Eredmények/Hazai menüpontra kattintva olvashatják.
