Tizenkilencre tizenhetet
Nemrég beszámoltunk róla, hogy Siklósi Evelin és László Péter irányítja a jövőben a fiú U19-es válogatottat. A két tréner pályázatát alkalmasnak találta a szövetség, s a kettős az U17-es csapat irányítását is elvállalta. A felkészülés a 2013-as korosztályos világbajnokság jegyében zajlik. Nagy-Pál Tamás A trénerduó hölgy tagjával, Evelinnel beszélgettünk a páros előtt álló feladatokról, a magyar utánpótlás jövőjéről. – A Diamond SK-nál erőnléti edzőként és szakvezetőként dolgozol. Miért gondoltad úgy, hogy a válogatottnál is bele kell vágnod a munkába? Új kihívást kerestél? – Nem mondanám. Voltam már 2002-ben az egyetemi világbajnokságon szaktanácsadója a szövetségi kapitánynak, 2003-ban voltam már az U19-nek a szövetségi kapitánya, s 2007-től két évig a szövetség elnöke, így van már tapasztalatom e téren. A mostani U19-es generációval jártam kinn a középiskolás vb-n: ügyesek voltak, ezért gondoltam úgy, hogy irányítanám őket. – Nehéz volt meggyőzni az elnökséget, hogy alkalmasak vagytok a posztra? – Mi voltunk az egyedüli pályázók. Kevés olyan ember van az országban, aki pusztán szerelemből, gyakorlatilag ingyen csinálna valamit. Ha elvállalsz egy ilyen feladatot, akkor rengeteg munka van benne, plusz mi az U17-es válogatottat is kértük magunknak. Ez nagy felelősség, ezeknek a korosztályoknak akár a következő négy évét is meghatározhatja. Az én személyem szerintem szakmailag azért is megkérdőjelezhetetlen, mert 2007-ben, amikor átvettem a szövetség irányítását, nagyon rossz pozícióban volt, de mi az elnökséggel rengeteg szakmai munkát tettünk bele, úgy érzem jól dolgoztunk, aminek kézzelfogható eredményei is voltak. Rendeztünk vb-selejtezőt, az U19-es csapat pedig kétszer járt azóta világbajnokságon. – Hogyan tudod majd összeegyeztetni a válogatott kötelezettségeket a klubfeladatokkal ? – Nem lesz nehéz. Vannak ugyebár a nemzetközi meccsnapok, amikor nincsenek klubtalálkozók. Ezen kívül az érdemi munka az egyesületeknél folyik, szeretnénk nagyobb mértékben az ottani trénerekre támaszkodni. Amilyen a klubokban az edzésmunka, olyan lesz a válogatott is. Az első időszakban nem is kell majd annyira széthajtani a fiúkat, inkább azt szeretnénk kideríteni, hogy melyik klubnál milyen munkát végeznek, hogyan edzenek a srácok. – Mikor kezded a munkát a válogatottnál? – Február 4-én lesz az első felmérés, aztán március 3-án a következő. Két területi válogatót is tartunk majd, és március végén kezdjük meg az érdemi munkát, vagyis bő egy évünk lesz jövő májusig, a vb-ig. – Említetted, hogy már ismered ezt a korosztályt.A keret egy része adott? – Nem. A vb ismét az érettségi időszakában lesz, ezért meg kell majd oldani az előrehozott érettségit, és körül kell nézni, hogy van-e külföldön játszó tehetségünk, akinek van magyar útlevele. Főként Csehországban, Svájcban vagy Svédországban lehet ilyen játékos. A jövő tavaszi forma is sokat nyom majd a latba, s folyamatosan figyeljük majd a fiúkat a klubmérkőzéseken is. – Megvan már a felkészülés menetrendje? – Az U19-es és U17-es válogatottnak is lesz márciusban, áprilisban és májusban is egynapos edzőtábora két-két edzéssel. Áprilisban Komáromba terveztünk a szlovákokkal egy oda-visszavágós párharcot, és júniusban egy 2-3 napos edzőtáborral zárjuk a szezon. Szeptemberben és novemberben két nemzetközi tornán kellene részt vennünk, és jövőre is szükség lesz edzőtáborokra. – Tavaly májusban épphogy nem sikerült a feljutás, jövőre meglehet? – Ebben a generációban kevesebb meghatározó játékos van az első osztályban, mint az előzőben, vagyis kisebb a válogatási lehetőségünk. Ezen kívül nem tudjuk, milyen a nemzetközi mezőny, de ez majd kiderül. Nem tudunk jósolni. Vannak tehetséges játékosok, akik biztosan nagyon lelkesek lesznek. – Mi a helyzet a Diamondnál? Hogyan szerepelnek az általad irányított utánpótláscsapatok? – Nekünk gyakorlatilag a felnőttben is utánpótláscsapatunk van, szinte az összes srác 1990 után született; van, aki 1996-ban. A 4. helyen állunk, azonos pontszámmal a Debrecennel, és van még hátra két forduló az alapszakaszból, vagyis megvan az esélyünk a felsőházba jutásra. Az utánpótlást most újrakezdtük az alapoktól, alulról építkezünk, így most a kispályás, unihoki bajnokságban vannak csapataink, U9-es, U11-es, U13-as és U15-ös. – Az már kiderült, hogy nagyon jól ismerheted a floorball magyarországi utánpótláshelyzetét. Bemutatnád kicsit? – Vannak jó és rossz dolgok is. Ami rossz, hogy kevés lelkes edző dolgozik. Ami jó, az például a diákolimpia. Jobban oda kéne figyelni a trénerek képzésére, plusz a diákolimpiás csapatokat berakni a klubok alá, hogy ne legyen szakadék közöttük. Egyértelműen alulról kell építkezni, a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a bázis. Fejlődik a sportág hazánkban, például a kispályás változat is nagyon népszerű már. Ha egy kicsit jobban odafigyelnénk, ezt a bázist a duplájára lehetne növelni. A csapatsportok közül ez a legtanulhatóbb, sokkal könnyebb gólt ütni, mint kézi-, kosár-, vagy röplabdában gólt szerezni, ezek technikailag és fizikailag is többet követelnek. Éppen ezért könnyen eladható a gyerekek körében. Amire nagyon oda kéne figyelni: nagy esély mutatkozik rá, hogy a NOB felvegye a floorballt az olimpiai sportágak közé. Ez ugye 2020-ban vagy 2024-ben következhet be, vagyis el kéne kezdeni kiemelten foglalkozni a 2000 körül született korosztályokkal, és 8-10 év alatt össze lehetne hozni egy ütőképes csapatot.
Kapcsolódó cikkek