Timi ötkarikás élményei

A pécsi Tóth Tímea egyike volt annak a kilenc sportolónak, aki Magyarországot képviselhette Innsbruckban az I. Ifjúsági Téli Olimpián. A PKSE korosztályos magyar bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázója 1000 méteren ugyan kiesett a versenyből, de az 500-as futamon, valamint a vegyes váltóban remekül helyt állt: előbbiben a 12., utóbbiban Farkas Tamással és két olasz versenyzővel kiegészülve 5. lett. 

Fogl Balázs Január 22-én ért véget Innsbruckban az I. Ifjúsági Téli Olimpia. Tóth Tímea, a Pécsi KSE tizenöt éves tehetsége mesélt honlapunknak innsbrucki élményeiről. Nem ő az egyedüli, aki még mindig a tíznapos verseny és azt azt megelőző felkészülési időszak hatása alatt áll… – Természetesen nem könnyű visszakerülni a „rendes” kerékvágásba, főleg az iskolapadba nehéz visszaszokni – mégiscsak kiesett két hét. Volt nálam ugyan tankönyv, de a tíz innsbrucki nap nem az iskoláról szólt. A versenyeink előtti héten kint is folyamatosan edzettünk és a tréningek mellett igyekeztünk eljutni a csapattársak futamaira.  – A NOB azt ígérte, hogy hamisítatlan „ifi-sportdzsembori″ lesz az olimpia... – Valamennyi ott lévő csapatnak folyamatosan szervezték a közös programokat. Részt vettünk hegyimentő-bemutatón, sőt, alapképzést kaptunk: mi a teendő lavina esetén, hogyan kell részt venni a mentésben, vagy éppen megkeresni a többieket. Nagyon tetszett a Snow and Fun nevű játékos sportvetélkedő, ami váltóversenyféle hóban, szánkózással vegyítve. – Mit emelnél ki leginkább az innsbrucki tíz napból? Lehet pozitív, de negatív élmény is. – Pozitívból kettőt vagy hármat választani nehéz lenne, annyira tetszett az egész . Amin meglepődtem, hogy a short track versenyeken olyan bakikat követtek el a rendezők, amikről nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagy eseményen előfordulhatnak. – Ezzel engem is meglepsz… – A váltóversenyen történt néhány érdekesség. A vegyes váltóban az volt a szabály, hogy a két lány és két fiú versenyzőnek úgy kellett követnie egymást, hogy az egyik lány és az egyik fiú, majd a másik lány és a másik fiú futotta a köröket. Minden versenyzőnek másfél kört kellett mennie, valamint az első embernek még egyet, az utolsónak pedig még kettőt. A tesztversenyen minden csapat betartotta az előbbi szabályt, akkor a mi négyesünk (benne Farkas Tamás, valamint két olasz versenyző - A szerk.) a dobogó közelében teljesített. Aztán az éles versenyben több csapat nem tartotta be az előírásokat, a versenybírók pedig azzal hárították a reklamálókat, hogy „elfelejtették nézni a szabályok betartását”. Nem véletlen, hogy kevés volt ebben a versenyben a kizárás. Ellenben volt olyan futam, ahol mindenre figyeltek, ezért nem tudtam például én sem befejezni az 1000m-es futamot. – Ott mi történt pontosan? – Volt egy számunkra új szabály. Európában ugyanis nem szokás az, hogyha valaki elesik, majd kétszer lekörözi az első helyen futó, akkor azonnal kizárják a viadalról. Az ifiolimpia világverseny, én pedig eddig csak európai versenyeken vettem részt… – A tengerentúli ellenfeleket is most láttad először, velük kapcsolatban volt meglepő tapasztalat? – Az ázsiaiak egyértelműen kiemelkednek, azon senki nem csodálkozott, hogy a koreaiak vagy épp a kínaiak verik a mezőnyt. Annak viszont örültem, hogy a tajvani lányt legyőztem, hiába van közel Kínához, nem volt annyira jó, mint a kínai versenyző. – Az elutazás előtt edzőtök, Telegdi Csaba sem sokat tudott még a váltóversenyről. Mikor tudtátok meg, hogy indultok és a két olasz lesz a csapattárs? – Az 500 méteres viadal után, a csütörtöki nap délelőttjén. Délután sorsolták a váltókat, egyébként két nappal a verseny előtt. Már akkor délután, majd másnap együtt edzettünk. A magyar-olasz volt az egyedüli olyan négyes, ahol ketten-ketten azonos országból jöttek. Ez abból a szempontból előny volt, hogy legalább voltak összeszokott emberek. Így viszont nem maradt esély arra, hogy egyikünk valamelyik erősebb kvartett tagjaként esetleg érmet szerezzen. – Valami egészen más, de ugyanígy olimpiai kulisszatitok: használtad a Yoggert? 

  – Szinte minden nap újabbat, mert a szervezők arra nem gondoltak, hogy az usb-meghajtó nem szereti a fémdetektoros kaput. Így aztán megsínylette a napi többszöri ki- és bemenetelt az olimpiai falu bejáratában, majdnem naponta cseréltük. :ár messziről mondták, ha az iroda felé vettük az irányt: „Jönnek a magyarok Yoggert cserélni!” Egyébként szinte kötelező volt használni, a különböző ifjúsági programokon való részvétel után erre írták fel a pontokat, amiket aztán becserélhettünk ajándékokra.

A Yogger Mind az 1600 résztvevő kapott Yogger névre keresztelt (a hivatalos kabalafigura, a hegyi zerge, Joggi után) kis USB-kulcsot, ami nem más, mint virtuális e-névjegy. Amellett, hogy a különböző programokra is ezzel regisztrálhattak, a kis usb-n minden versenyzőről megtalálható néhány személyes adat is. A szolgáltatás honlapján pedig, ha regisztrálták magukat, attól kezdve színesíthették, bővíthették bemutatkozó profiljukat. Utána pedig elég volt a „virtuális kézfogás” a kis yoggerek összeérintésével, és kész is volt az adatcsere.  – Melyik lesz a következő verseny, ahová az innsbrucki kulacsot, a kulcstartót, a napszemüveget vagy a Yoggert viszed magaddal? – A tervek szerint lesz egy kisebb hazai verseny Szegeden február közepén, de ami biztos, az a Danubia-sorozat döntője Csehországban március elején. Az a futam egyben kvalifikációs verseny is a brassói Eb-re, azzal zárul a 2011-12-es idény.