Testvér páros az olimpiáért

Ötkarikás álmok, kettes testvéregység. Tömören így lehetne összefoglalni Korisánszky Dávid György 2012-es terveit. Az ifjú kenus versenyszámot váltott: C-2 1000 méteres távon olimpiai kvótára pályázik testvérével, Korisánszky Péterrel.

Sajó Annamária 2011 novemberében, amikor legutóbb beszélgettünk, Dávid azt mondta, nem feltett kézzel fog felevezni a felnőtt válogatókra. Nos, nem is egyedül! Bár az ifjúsági világbajnok legnagyobb sikereit C-1 500 és C-1 1000 méteren érte el, az első felnőtt évének új egységgel vág neki. Bátyjával, a 2011-es, szegedi világversenyen Kozmann Györggyel döntős Korisánszky Péterrel ősz óta tervezik párosukat. Illetve kicsit régebben: tíz éve. Az ifjú kenus ma tér haza Malajziából, öt nap pihenő után pedig indul tovább Törökországba. Portálunknak azonban az új startvonalról beszélt. – Öntsük tiszta vizet a hajó alá: melyik versenyszámra fókuszálsz? – Az ezer méteres párosra, mivel ez szerepel az olimpia műsorán. Sajnos, Magyarország még nem szerzett kvótát benne, és nekünk sem lesz könnyű. – Ezt érthetem úgy, hogy a májusi, poznani kvalifikációs versenyen találkozunk a neveddel? – Először itthon, a válogatón kell győznünk, ez azonban nagyon nehéz lesz, mert jó pár egység hegyezi a fogát ugyanerre. Öt-hat esélyes ellenféllel számolunk, az viszont mellettünk szólhat, hogy már ősz óta együtt készülünk, míg nagyon sokan azt sem tudják, kivel lapátolnak májusban. – A bátyád egy éve azt mondta, ha legyőzöd, párost mentek. Nos, nem győzted le, most mégis együtt lapátoltok. Milyen érzés testvérrel egy hajóban térdelni? – Erről nem tudtam. Talán azért jön velem párost, mert a felnőtt országos bajnokságon minimális volt köztünk a különbség, és ha edzéseken nem figyel rám, bizony megverem. Nem kímélem őt sem pusztán azért, mert a testvérem, sőt: ha lehajtom, utána viccesen még az orra alá is dörgölöm. A párost már kiskorunk óta tervezgetjük, vagyis több mint tíz éve. Amikor elkezdtem kenuzni, szándékosan szoktam bal oldalra, hogy később együtt evezhessünk. Most végre eljött ez is! – Tavaly még az ifjúsági világbajnokság aranyérmét céloztad meg, idén pedig először edzőtáborozol külföldön felnőtt csapattal, többek között Kozmann Györggyel. Érzed a nagy ugrást? – Nem nevezném nagy ugrásnak, hiszen tizenhat éves korom óta Ludasi Róbert felnőtt csoportjában készülök, de természetesen teljesen más hangulatban folynak a mostani táborok, mint amiket az ifistákkal töltöttem. Gyuri a visszatérése óta sok okos tanácsot adott, leginkább a tudatos táplálkozásról. Az étrendjén túl természetesen a párostechnikáját figyelem, mert nagyon tetszik, ahogy ő sztrókol. Annyira, hogy otthon esténként néha megnézek róla egy-egy videót is, mivel én is vezérevezős vagyok. Szeretném fejleszteni magamat, és kitől tanuljak, ha nem a legjobbtól? – Bár a 2011-es szegedi vébén már megmérettettél, 2012-benhivatalosan is a felnőtt mezőnyre fókuszálsz , miközben az U23-as keretnek is tagja vagy. Hogy lehet összeegyeztetni a két korosztály versenyeit? – Májustól augusztusig nagyon sűrű a program. A felnőtt versenyeket év elején rendezik, úgy időzítjük a formámat, hogy már ezeken eredményesen szerepeljek, és kijussak a nemzetközi viadalokra. Ha ezeken nem sikerül, akkor se dől össze a világ, mert az év második felében lesznek az U23-as versenyek, amelyeken olimpiai számokban szeretném magam kvalifikálni az Európa-bajnokságra. – A szövetség ősszel központi edzőtáborokat szervezett, és kiválasztott hat kenust, hogy megtalálja a legesélyesebb kvótaszerző egységet. Te nem voltál a kiemeltek között. Hogy élted meg? – Köztük lenne a helyem! A vezetők azt mondták, ne szomorodjak el, mert enyém a jövő. Nos, én nem szeretnék távoli jövőre várni: már idén meg akarom mutatni, hogy helyem van a legjobbak között. Bár, utólag belegondolva, lehet, hogy jól fog elsülni, hogy nem kerültem be, mert így motiváltabb vagyok, és van még egy dolog, amiért küzdök. – A téli fizikai felmérő erőnléti számában hatodik lettél, és most zárod az alapozó időszakot. Hogy alakul a formád? – Úgy érzem, sikeres telet zárok. Az állóképességem és az erőnlétem is fejlődött, hiszen szinte nem volt olyan hét az évszakban, amikor ne eveztem volna, és szerencsére a sérülések is elkerültek. – Míg itthon hajózási tilalom volt a Dunán, ti Malajziában készültetek. Milyen volt a kinti vízminőség? – Szinte tökéletes volt a pálya. Mondhatni tükörsima vízen tudtunk kenuzni, ami azért nagyon fontos, mert ez az időszak arról szólt, hogy minél jobb mozgás rögzüljön az évre, és minél több kilométert gyűjtsünk. A meleggel és a párával viszont meg kellett küzdenünk, hiszen a hőmérséklet mindig harminc fok felett volt. – A felkészülési időszak következő állomása Törökország lesz, így két hónapot hiányzol az iskolából. Hogy állsz az érettségivel? – Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert az iskolám, a Bródy Imre Oktatási Központ egész tanári kara velem van. Tudják, hogy nem vagyok hétköznapi diák, és segítenek a felkészülésben. Amikor az edzésidőm engedi, bent maradok korrepetáláson. Utoljára például matematikából voltam. Nem ez a tantárgy az erősségem, de a végén csak sikerült megoldanom azt a fránya feladatsort! – Zárásként: február 10-én mit írtál az edzésnaplódba? – Sajnos, azok a versenyzők közé tartozom, akik nem írnak edzésnaplót, de ha írnék, a következő bejegyzés szerepelne benne. "Február 10., péntek: Délelőtt résztávos technikai iramedzésem volt. Nem ment jól, mert keményen edzünk, kezdek fáradni. A tizenkilencedik születésnapom délutánját így pihenéssel töltöttem, hogy minél jobban húzzak a holnap reggeli hosszú evezésen!"