Síkfutás: genetika...

Nguyen Anasztázia, a magyar atlétika legnagyobb reménységeinek egyike a múlt hét végén az isztambuli fedett pályás világbajnokságon szerepelt. A 19 éves lány 60 méteres síkfutásban állt rajthoz: Nasztinak nem sikerült megfutnia egyéni csúcsát, 7.59-es idejével az első körben búcsúzott.

Nagy-Pál Tamás Emiatt természetesen sem neki, sem edzőjének, Szabó Dezsőnek nem kellett elkeserednie, hiszen az első felnőtt világversenyen mindig a tapasztalatszerzés a legfontosabb cél. A trénerrel beszélgettünk a hét végi megméretésről. – Felemás érzéseim vannak a versennyel kapcsolatban, maga a futás teljesen rendben volt. Sokan panaszkodtak arra, hogy az indítópisztoly hangját nem lehetett rendesen hallani. Naszti is így járhatott, ugyanis nagyon lassan reagált. Neki normális esetben 0.150-0.170 körül van a reakcióideje, most pedig 2.750-tel reagált, ezzel veszített 1.2 másodpercet. Ez azt jelenti, hogy 7.50-en belül futott volna, vagyis beállíthatta volna egyéni csúcsát. Mivel felnőttekkel versenyzett, azt a luxust még nem engedhette meg magának, hogy ennyivel lemaradjon tőlük. Ezen kívül az sem segített, hogy kinn volt a külső pályán. így nem volt, aki húzza magával. Sajnálom picit, jobb érzés lett volna, ha megfutja egyéni csúcsát, de azt hozzá kell tennem, hogy még azzal sem jutott volna tovább. – Mennyire volt feszült amiatt, hogy felnőttekkel versenyzett? – Én sajnos nem voltam kinn, csak tv-ből láttam a versenyt, de az edzőkollégáim azt mondták, hogy egyáltalán nem volt megilletődve. Nagyon profin állt a vetélkedőhöz, úgyhogy ilyen probléma nem volt vele. – Nem hiányzott neki az edzője? – Dehogynem. Nem azért, mert bármiféle extra taktikai tanáccsal láttam volna el. Én is atléta voltam, tudom, hogy mennyit ér, ha az edző ott ül a lelátón, és csak, amúgy biztatóan bólint egyet. Ez megnyugvást, támogatást ad. – Ez a verseny véget ért, de gondolom Naszti nem pihen. – Hétfőn már Törökországban elkezdett egy erősítő programot, nem tudunk várni, mert nagyon hamar itt az Eb. Április elejéig itt leszünk Budapesten, aztán elmegyünk Spanyolországba egy 2-3 hetes edzőtáborba, még nem tudom pontosan mikor és mennyi időre. Májusba már jönnek a versenyek. – Naszti nem titkolt vágya a 2016-os riói olimpiai. Tudatosan erre építik fel a pályafutását? – Én mindig azt szeretem, ha a tanítványaim fokozatosan fejlődnek. Eszerint adagolom nekik az edzésmunkát, a feladatokat. Magyarul nem végzünk egy 15 évessel olyan feladatot, amit csak 20 éves korban kéne. Az az ideális, ha 20-25 éves korukra végzik a legtöbb munkát, és ekkor érik el a legjobb eredményeiket is. A 2016-os olimpia ebbe a képbe pont beleillik, hiszen Naszti akkor 23 éves lesz. – Meg fog maradni ennél a számnál? – Valószínűleg igen, mert ehhez van a legjobb testfelépítése. A síkfutás az örökölt dolog, genetika. Ő gyors izomrostokat örökölt a szüleitől és nagyon jó idegrendszert. Ez azt jelenti, hogy lehet benne izgalom, de maximálisan kordában tudja tartani az érzelmeit, tud koncentrálni. Ezért is volt meglepő a lassú reakciója, és ezért gyanítom azt, hogy ő sem hallotta a startpisztolyt. Mindegyik rajtgépben volt egy hangszóró, de azt mondták, hogy nem mindegyik működött, és erre a nagymenők is panaszkodtak. – Naszti még iskolába jár, emellett keményen készül, hogyan tudja ezt összeegyeztetni? – Szerencsére nagyon jó agya van. Amíg másnak többször el kell olvasnia valamit, neki rögtön megmarad a dolog. Egyébként is össze tudja egyeztetni, mert egy évben talán három héten keresztül edz csak napi kettőt, egyébként 5-6 edzése van egy héten. Ebbe úgy gondolom, bőven belefér a tanulás, maximálisan összeegyeztethető ez akár még az orvosi egyetemmel is.