Három a magyar igazság?

Megfiatalított kerettel vág neki a divízió II/A csoportos világbajnokságnak a női válogatott. A felnőtt megjelölés erős túlzás lenne, hisz a csapat jórészt arra az U18-as válogatottra épül, amely januárban, a világbajnoki címével feljutott korosztályában az A csoportba. Szlovéniában még nem ez a tét, de a felső osztályba lépésre reális esély mutatkozik.

eFBé Utolsó összetartását kezdte március 21-én, szerdán a női válogatott a szlovéniai világbajnokság előtt. A divízió II/A csoportos torna március 25-31. között zajlik Mariborban, hat csapat részvételével. A program sűrű, a háromnapos felkészülés végén keretszűkítés, majd néhány órával később, szombat hajnalban buszra ül a válogatott, mert délben már a helyszínen edzhetnek a lányok. Gömöri Csaba szövetségi kapitány azonban lehet, hogy kénytelen lesz száraz edzést tartani tanítványainak. – A kiadott program alapján szombaton délben tréningeznénk a helyszínen, ezt megpróbáljuk elcserélni későbbi időpontra. A szervezők nem tűnnek túl rugalmasnak, kicsit úgy érzem, hogy a ljubljanai férfi-vébére nagyobb súlyt fektetnek, a maribori női megmérettetés háttérbe szorul. Ha sikerül a csere a hazai szlovénokkal, akkor edzünk kint, ha nem, akkor megeshet, hogy elhagyjuk azt a tréninget. – Mi a háromnapos edzőtábor programja? – Csütörtökön délután a MAC serdülő fiúcsapatával játszunk edzőmeccset. Pénteken kora este, az utolsó hazai gyakorlás után hirdetem ki a végleges keretet. Ketten ma már kiestek, a jelenleg együtt dolgozó csapatból egy kapus, egy védő és egy támadó nem lesz ott az utazók között. – A fiatalok bekerülésével igencsak megduzzadt a bő keret, nincs könnyű dolga a kapitánynak.

– Különböző okok, ha nem is könnyítettek a helyzetemen, de egyértelművé tettek egy-két döntést. Sokan lemondták a szereplést, változó, hogy miért maradnak itthon. Van, aki Amerikába utazik próbajátékra, akad, aki a munkája miatt nem utazhat. Olyan is van, aki az élsport mellett művészeti téren is erős: az ifi világbajnok Tóth Enikő fúvós hangszeren játszik és bejutott egy országos tehetségkutató döntőjébe, ami egybeesik a maribori tornával. Sérültünk is van… Szóval a bő harmincfős keret magától leszűkült. – Az utazók között többségben lesznek a felnőtt vébén újonc, húsz év alattiak. Tegyük hozzá, a csapatkapitány Szlaby Gyöngyi is nemrég még U23-asnak számított. – A tavalyi divízió III-as vébén (idén ez a divízió II/A) szerepelt csapatokhoz képest a mi válogatottunk élte meg a legnagyobb változást. Nincs még egy olyan együttes a tornán, amelyik ennyi tizenévessel a soraiban indul neki a vébének. Ilyen generációváltást, mint ami nálunk történt, egyik válogatott sem tudott eszközölni.

Az ausztrálok kerete négy helyen változott a tavalyihoz képest. A szlovének három meghatározó játékosa abbahagyta a versenyszerű jégkorongot, ettől szét is hullott a válogatottjuk. Legalábbis ez látszott az ellenük lejátszott idei edzőmeccseken. – A magyar együttes régi jó ismerősökkel mérkőzik… – Három válogatottal a tavalyi világbajnokságon is találkoztunk. Ausztráliától kikaptunk 1-0-ra, ki-ki meccs volt, élvezték a hazai pálya előnyét és ők voltak a jobbak. Szlovéniát hosszabbítás után vertük meg a bronzmeccsen, Horvátországot pedig kétszámjegyű különbséggel múltuk felül. E három együttes mellé érkezett a divízió 4-ből Új-Zéland, valamint felülről jött Észak-Korea. Az ő esetük azért érdekes, mert a divízió II-es világbajnokságon tavaly anyagi okok miatt nem szerepeltek, és azzal büntette őket a szövetség, hogy egy osztállyal lejjebb sorolta a válogatottjukat. Két éve ezüstérmesek voltak abban az osztályban, tehát az ő esetükben nem is egy, hanem két divízióval magasabb ellenfelünk lesz. – Ez nyilván azt jelenti, hogy ellenük számít a legnehezebb mérkőzésre? – Mindenképpen, de nem fog látszódni az osztálykülönbség, ebben biztos vagyok! – Ellenük indul a világbajnokság. – Utánuk pedig jönnek az ausztrálok… A sorsolás alapján nehézségi sorrendben haladunk: elsőként Észak-Korea, aztán Ausztrália, majd a szlovének, a végén pedig Horvátország és Új-Zéland az ellenfél. A képlet roppant egyszerű: a vasárnapi és a hétfői mérkőzés után lényegében eldől a sorsunk. Ezzel nem azt mondom, hogy véglegesen, hiszen ez a torna öt mérkőzésből áll minden válogatott számára. Mégis minden nagyképűség nélkül mondhatom azt, hogy a másik három együttest már „kinőttük”. A horvát és az új-zélandi garnitúra közül egyébiránt az utóbbit érzem erősebbnek, papírforma ide vagy oda. Ami nekünk jó: az U18-as válogatottal az asiagói és a tromsői vébén is a két legerősebb együttes ellen kezdtünk és sikerrel vettük az akadályokat. – A két említett esemény önmagában elég, hogy fárasztó idényről beszéljünk, és akkor még nem is szóltunk a bajnoki meccsekről. Nem tart attól, hogy fizikálisan adódhatnak problémák? – Ezek a lányok ki vannak éhezve a hokira. Mondok egy példát: Huszák Szasza gyakorlatilag teljesen ki volt zsigerelve ebben az évben. Női bajnokság, fiú serdülő és ifi bajnokság (aminek a hétvégén lett vége), két vébé, idény közben sérült is volt… Ehhez képest azt látom, ha bedobom a pályára a korongot, mint az oroszlán a véres húsra, ráveti magát a pakkra, és elillan minden fáradtság. Ez minden játékosunkra jellemző – nem túlzok, brutál erős négy sorral rendelkezünk. A mai napon egyébként speciális felmérés készült a lányok fizikai állapotáról. Az eredmény épp itt van előttem: az „átlagos” kategóriában senki nincs, vagy a „jó”, vagy a „legjobb” osztályba sorolta őket az erőnléti edző. – És mi a helyzet a lelki felkészítéssel? A decemberi és januári világbajnoki cím mellé jött Gasparics Fanninak az ifjúsági olimpián szerzett ezüstérme – ezek után nem meglepetésről, hanem elvárásokról beszélünk.

– Szűk fél éven belül a harmadik világverseny megnyerésére van reális esélyünk. Ezzel tisztában vannak a lányok anélkül is, hogy elmondanánk nekik. De időről-időre beszélgetünk esélyességről, elvárásokról… Ezt a divíziót „ki kéne nőnünk”, de azzal is tisztában kell lenniük a lányoknak, főleg az U18-as világbajnokoknak, hogy az eredményeik miatt az ellenfelek „Csak azért is megmutatjuk!”-stílusban fognak játszani. Van az ausztrál csapatban olyan igazán rutinos, eredményes kanadai játékos, akit direkt erre a vébére igazoltak le és honosítottak (erre lehetőség van), őt például nem fogja érdekelni, hogy a mieink között játszó fiatalok mit értek el néhány hónapja. Nekünk arra kell figyelni, hogy jól teljesítsünk a vébé elején. Ha így lesz, akkor várható, hogy a lányok gálát rendeznek a hátralévő meccseken – jaj annak a másik három csapatnak! – Maribor nincs olyan messze, mint Asiago, pláne Tromsö. Magyar drukkerek segítségére számít a kapitány? – A népszerű közösségi portálon lévő szurkolói klubunknak már négyszáz tagja van, ugyan szervezkednek, de azzal senki nem számol, hogy ennyien lesznek a mérkőzéseinken. Három-négy óra autóval a helyszín, tehát ha a szülők, barátok összefognak, néhány tízfős szurkolótábor biztosan lesz a meccseinken. Ők dobokkal, kereplőkkel, zászlókkal felszerelkezve tudnak olyan hangulatot teremteni, ami újabb lökést ad. Azt gondolom, Észak-Koreának egyetlen szurkolója sem lesz kint, de az ausztráloknak, vagy Új-Zélandnak is vélhetően kevesebb, mint a magyar csapatnak. – Ismerve az edzői teamet, a csapatot nem csak a szurkolók fogják feldobni.

– Viszünk bicikliket, hogy a szabadnapon, vagy ha éppen marad szabadidőnk, máskor is, kicsit túrázgassunk. Szép helyen van a szállás, a városon kívül, hegyes-völgyes részen. – Annál már csak az eredmény lehet szebb… – Erről megfogalmaztak valamit nekem a lányok. – Hogy hangzik ez a gondolat? – Most még nem mondanám el, térjünk vissza erre tíz nap múlva…