Hagyományosan Kazincbarcikán rendezték a gyeplabda-diákolimpia leány VI. korcsoportjának döntőjét. A megszokott helyszín ugyan változott, de városon belül maradtak a csapatok. A bajnok a Deák Ferenc Szakközépiskola 1. csapata lett a gerjeniek és a szekszárdi Csapó gimnázium előtt.
eFBé Március 23-25-én zajlottak a teremgyeplabda diákolimpia küzdelmei. Pénteken Kazincbarcikán gyűlt össze a leány VI. korcsoport mezőnye – minden eddiginél több, összesen nyolc csapattal. A viadalról Baglyosné Ferenc Ildikó, a Deák SZKI testnevelője számolt be honlapunknak.
− Nyolc évvel ezelőtt rendeztük az első diákolimpiát a VI. korcsoportos lányoknak Kazincbarcikán. Ebben az évben nem a Deák Ferenc Szakközépiskolában rendeztük meg, mert balesetveszélyes a tornatermünk, hanem a Kazincbarcikai Sport Klub munkacsarnokában.− Hogyan változott a részvétel az évek során?
− Annak idején három csapattal indultunk, most nyolc együttes versenyzett. A tavalyi évhez képest is nagy előrelépés, hogy több új formáció lépett pályára. Kazincbarcikát három iskola négy csapata képviselte, itt voltak a gerjeniek és a Szent László Gimnázium a régiek közül. Újoncként a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, valamint Szekszárdról a Csapó Dániel Középiskola leánycsapata vett részt.
− Ezek szerint jól sikerül a sportág népszerűsítése…
− Van előrelépés, de nagyon sokat kéne és lehetne tenni a továbbiakban. Mi kilenc éve egy zánkai, testnevelőtanári pikniken ismerkedtünk meg a sportággal. Akkor úgy indultunk neki, ahogy ma is minden újonnan belépő csapat: a szövetségtől kaptunk ütőket, labdákat… A teremgyeplabdázáshoz más nem is kell. Természetesen a nagypályás esetében más a helyzet. Ott először is műfüves pálya kell, ami egy-kettő van az országban. A kapusok külön felszerelése már komolyabb költség. De a tornatermi verzió kevéssé anyag- és költségigényes, ezért is vágott bele a Deák, első kazincbarcikai iskolaként. A város többi középiskolájára pedig egyszerűen „átragadt” a sportág az évek során.
− Van olyan iskola Kazincbarcikán, ahol egyáltalán nincs gyeplabdaélet?
− Középiskola nincs. Az általános iskolákban azonban hiányzik. Tervben van, hogy annak a korosztálynak is bemutatjuk a sportágat. Nagyon sokat jelentene, ha alsóbb évfolyamokon el tudnák kezdeni a gyerekek. Szeretnénk az általános iskolai kollégáknak továbbképzés keretében felvázolni a lehetőségeket. Ha bekapcsolódnak, ők is nyernek, mi is. A szövetségi támogatást mindenképpen megkapnák – az sem kell, hogy rögtön új ütőkhöz és labdákhoz jussanak. A diákolimpiai részvétel évente kötelező, de nem túlságosan nagy szervezést igénylő művelet. Egy csapat három főből áll, s ha számolok tartalék játékost is, egy autóba akkor is beférnek. Más csapatsportágakban... nem kell mondanom, mivel jár az utazás.
− Lehet, hogy egyszerűbb lenne mégis a középiskolákat „támadni”?
− Nehéz kérdés. Az az igazság, hogy abban a korosztályban sportolásra rávenni a fiatalokat, ha addig nem alakult ki a mozgásigényük és -kultúrájuk, nagyon nehéz. A másik probléma az, hogy adott életkor után a rosszul rögzült mozgás és a technika sokkal nehezebben korrigálható. Van egyébként példa arra, hogy általános iskolából a tehetségek átemelhetők a középiskolába: a szekszárdi Csapó Dániel Középiskola csapata a gerjeni fiatalokra épül. A községben évek óta kiemelt sportág a gyeplabda, aminek a szeretetét a gyerekek viszik magukkal az általánosból a középiskolába. Nem volt tehát meglepetés, hogy a Csapó újoncként harmadik volt a diákolimpián…
