A kenguruk nem ugráltak

Az U18-as divízió I/A-s világbajnok csapatra épülő női válogatott Szlovéniában játszik a világbajnokságon. A divízió II/A-ban Ausztráliát 3-0-ra legyőzte a csapat, Észak-Koreától 5-4-re kikapott. A szövetségi kapitány, Gömöri Csaba helyszíni beszámolója.

KÜLSŐ TUDÓSÍTÁS – Gömöri Csaba, a női jégkorong válogatott szövetségi kapitánya Tudtuk már a világbajnokság sorsolásakor, hogy az első két mérkőzés lesz a legnehezebb és ahhoz, hogy elérjük a célunkat, Észak-Koreát és Ausztráliát is le kell győznünk , mert nagy valószínűséggel csak akkor lehet aranyérmet nyerni. A formaidőzítésünket is erre a két első mérkőzésre kellett kihegyezni, és azt hiszem, ez a háromnapos edzőtáborban sikerült. Ebben nagy segítség volt Erick Thurston és Kangyal Balázs, akikkel együtt megpróbáltuk minden lehetőségre felkészíteni a csapatot. Sokáig azt hittük, hogy az első meccsen mindjárt a legerősebb csapatot, Észak-Koreá kapjuk. Itt, Mariborban viszont az első napon kiderült, hogy nem így lesz. A koreai csapat nem találta Szlovéniát, két és fél napig utaztak össze vissza… Jelezték, hogy nem érnek ide időben, és kérték, hogy az első és második napot cseréljék meg. Így kellett vasárnap 13 órakor Ausztráliával megküzdenünk… Az már a bemelegítéskor látszódott, hogy az „ausziknál” a mi fiatal csapatunk sokkal jobban korizik, és egyénileg jobb képességű játékosokból áll, mellettük szólt viszont a tapasztalat. Ahogy kezdtük elérni az „üzemi hőfokot”, úgy tudtuk a saját, igazi játékunkat játszani. Az első harmadban agresszívan letámadtuk ellenfelünket, és sokkal többet birtokoltuk a korongot, sokszor csak a kapusuk vagy a szerencse és a kapuvas mentette meg őket, nálunk pedig Németh Ancsa bravúrosan védett. Aztán ahogy már lenni szokott, Huszák Alexandra gyönyörű egyéni akció végén, védhetetlen lövéssel megszerezte a vezetést. Persze megnyugodni a második harmadban sem tudtunk, hiszen az ausztrálok kiváló játékerőt képviselnek, jól lőnek és nagyon felkészültek. A középső etapban is volt kapuvasunk és remek helyzetünk. Az egyik végén a kapu előtti kavarodásban Brgles Nóri és Jókai Zsófi, együttes erővel, szó szerint bebrusztolta a korongot a kapuba, és így már kétgólos előnnyel várhattuk a 3. harmadot. Az utolsó játékrészben az ausztrálok meg is próbáltak mindent, de a védelmünkön és a visszavédekező csatárainkon nem lehetett átgázolni. Ancsa továbbra is remekül védett, s az edzői stáb csak attól lett feszültebb, hogy sok emberhátrányt szedtünk össze. Hat perccel a vége előtt aztán az addig is remekelő Szasza végleg eldöntötte a meccset. Az ausztrálok kanadai mestere azt mondta, hogy csodálatos meccs volt, és hozzátette: sokat játszanának velünk, mert az ilyen csatákra van szükségük nekik és a női hokinak is. Következő ellenfelünkről, Észak-Koreáról csak annyit, hogy több napos utazás után vasárnap délután ötkor érkeztek Mariborba, és nyolckor fitten, erősen kikoriztak a házigazda ellen. Nem érkezett meg minden ütőjük, és így ezen a meccsen úgy cseréltek, hogy amikor az egyik sor lejött, többen átadták az ütőjüket a másiknak... Emelt szintű hokijuk van, ami ellen nagyon nehéz játszani. Ennek tudatában kezdődött el a meccs ellenük − hatalmas iramban. Minden játékos megérezhette a saját bőrén, hogy a koreaiak milyen erőszakosak és csípnek, rúgnak is, ha kell. Ennek ellenére az is látható volt, hogy mi jobb egyéni képességű játékosokkal rendelkezünk. Huszák Alexát ők se tudták sokáig tartani, és remek akció végén Szasza beköszönt a koreai kapusnak is, ellőve szögről a hosszú sarkot. Ebben a harmadban aztán emberelőny végén Kiss-Simon Franci is betalált, sőt, Szasza úgy gondolta, gyorsan lő még egyet. Az ellenfél is felavatta a kapusunkat így 3-1 volt az első harmad vége.

Ez persze vékonyka előny a koreaiak ellen. A második harmadban feljöttek egy gólra, de Szasza ellenállhatatlan volt, és belőtte a meccs negyedik, a saját harmadik gólját. Nem sokkal később formás, gyors támadás során ajtó-ablak helyzetbe hozta Kátya Maszlovát, aki sajnos kihagyta a ziccert. Ebből lefordultak rólunk, és a gyors kontrából 5-2 helyett 4-3 lett. Azt gondolom, ha sikerül 5-2 re meglépni ellenük, akkor már nem tudtak volna megújulni. A 3. harmadban is ugyanabban a tempóban gyors, erős, hosszú passzokkal dolgoztak, és mint tudjuk: a korong nem fárad el. A koreaiak sem. A mieink közül viszont többen fejben igen, talán ennek az eredménye volt az egyenlítésük. Egy, semleges harmadban megszerzett korongot a koreai kislány ráemelt a kapunkra, amit a kiválóan védő Németh Ancsa nem reagált le. A korong egészen fura pályát leírva hullott a kapunkba. Időkérés után csapatunk fokozta a tempót, de fegyelmezetten játszott. Mégis övék lett a győzelem: a bal oldalon felkorizó koreai élete talán legjobb lövésével kilőtte a kapunkat és négy perccel a vége előtt beütötte a győztes góljukat.

A lányok az öltözőben nagyon gyorsan megértették, hogy ezt a vereséget is fel kell dolgozni, és menni kell tovább, mert ez a meccs nem valaminek a vége, csak közbülső – igaz, nagyon fontos − állomása. A vébé szombat estig tart, és nekünk a további három csapatot meg kell verni. Akkor a nyakunkba akasztják az ezüstöt, amit még sosem ért el magyar női felnőtt válogatott. Akár az is előfordulhat, hogy Ausztrália kis különbséggel legyőzi Korea csapatát, és akkor mi jutunk fel. Sok víz folyik le itt, a Dráván, mire ez kiderül, és nekünk a következő ellenfelünkre, a házigazda Szlovéniára kell figyelnünk. Reméljük, az új nappal új feladatok kezdődnek, melyhez megint lelkileg, testileg és szellemileg is egész emberek kellenek.