Czékus Eszter és Kiss Szofi a hét végén utazik el Londonba. A szinkronúszó duó az április 18. és 22. közt rendezendő olimpiai kvalifikációs versenyre indul. A páros két programjáról, a bírákról, az orosz műúszók zeneválasztásáról, és arról beszélt, milyen érzés tizenhét évesen az ötkarikás játékokra készülni.
Sajó Annamária A margitszigeti Hajós Alfréd uszodába nem egyszerű bejutni. Egyeztetett időpont, leadott név ide-oda, a sűrű telefonhívásokkal tarkított ellenőrzésen át kell esni, hogy az ember megkereshesse a szinkronúszókat. A nagy medence lelátójának tövében felhúzott sátor a téli edzések fűtött hangulatát idézi, a zenét viszont harsogja. A vaskos, nehéz, steril fehérre festett ajtó olyan lendülettel csapódik, mint az a klórszag, amit felfed. A security-ajtó-klór testőrség után az ideérkező megpillantja a magyar szinkronúszósport aktuális emblémáját: a kvalifikációs versenyre készülő Czékus Eszter, Kiss Szofi duót.
Mármint, a megpillantani túlzás, mert a lányok apró termetükkel szinte elvesznek a medencében, szakmájukból adódóan pedig deréktól lefelé látszódnak. Eszteréket éppen Szauder Gábor tréner utasítja rendre: „Ha nem csináljátok rendesen, holnaptól megint kettőt edzünk!” - figyelmezteti őket szigorúan. A lányok pedig edzenek rendületlenül, napi három órán keresztül, öt-tíz másodpercenként megállítva a zenét, újra és újra ugyanazt a mozdulatsort gyakorolva, egy rövid és egy hosszú programon át...
– Mindkét programotok zenéje lendületes, feszültséggel teli. Miért éppen ezeket a dalokat választottátok?Czékus Eszter: – Próbáltunk olyat találni, amit akkor sem ununk meg, ha ezerszer hallgatjuk végig, és a bíróknak is tetszhet. A rövid programunk a Kontroll, a hosszú- pedig a Sherlock Holmes zenéjére készült. Ez az első rövidünk, és a Gábor is azt tanácsolta, hogy pörgős, ritmusos zenét válasszunk, hiszen ennek a programnak nagyon gyorsnak kell lennie: két és fél perc alatt nincs pihenőidő. A Sherlock egy perccel hosszabb, így beleférnek a lassabb részek.
– A Kontroll a magyar, a Sherlock Holmes két része pedig az elmúlt évek nemzetközi sikerfilmje volt. Vannak trendek a zenékben is?Kiss Szofi: – A kűrökben visszaköszönnek a filmzenék, hiszen a szinkronúszók versenyzői szemmel úgy nézik őket, hogy melyik lenne alkalmas kűrjeik aláfestésére. Persze vannak, akik a klasszikus zenéket részesítik előnyben, mint például az oroszok. Bár, lehet, hogy inkább az edzőik szeretik jobban ezeket a dallamokat…
– Az esztétikai sportágakban fölényben lévő oroszok mozgásiskolája évszázados hagyományokon nyugszik. De miért választanak zenében is klasszikusat?C.E.: – Az orosz mentalitásba berögzült a történelmi háttér és a jelen. A kemény uralkodók és a nehéz körülmények között élő emberek. A szinkronúszás nagyasszonyai, az orosz edzők idősek, a régi időkben nevelkedtek, ezért a hagyománytisztelet is beléjük ivódott, ahogy a klasszikus zene is.
K.Sz.: – Igen, ezekre a zenékre sokkal otthonosabban mozognak, és, mivel a bírók is rendre idősek, akiknek jobban tetszenek az ilyen műfajú dallamok, még előnyösebb a választásuk.
– Gábor edzés közben is rátok szólt, hogy figyeljetek a lábmunkára, hogy a bírák mindkét oldalon jól lássák. Miben kell leginkább megfelelni az ítészeknek?C.E.: – A szinkronúszás nagyon összetett sportág. Ha itt lenne egy bíró, biztosan azt mondaná, hogy csak az számít, ami a vízben történik, de ez egyáltalán nem így van. Az is fontos nekik, ha a versenyző kinyitja előttük az ajtót, vagy megkínálja őket egy üveg vízzel, hiszen ők is emberek, akiknek jól esik az apró figyelmesség, amelyet elraktároznak, és akaratlanul is előjön belőlük. Emellett persze kemény részrehajlások is előfordulnak, így nehéz megítélni, hogy az eredmény reális-e.
– A bírák részrehajlása és az erős sportdiplomácia hatása állandó téma az esztétikai sportágaknál. Ezzel a tudattal milyen érzés versenyezni?K.Sz.: – Annyira jó kűrt kell csinálni, hogy a bírák ne tudják lepontozni. Ha egyértelműen látszik, hogy nagyon erős programot futottunk, akkor nem tudják megmagyarázni, miért húzták le.
– Ha már a szimpátiánál tartunk: nektek melyik a kedvencetek a két program közül?C.E.: – A rövid programot eleinte azért szerettem jobban, mert ugye rövidebb, így sokkal gyorsabban túl vagyok rajta. Mostanában inkább a hosszút preferálom, mert jobban el vannak benne osztva az elemek, így többet tudok pihenni a nehezebb részek között. A Kontroll annyira pörgős, hogy csak a végén van időnk lélegzetet venni.
K.Sz.: – Nekem is a Sherlock a kedvencem, de szerintem azért, mert megváltoztattuk a rövid elejét, így az nehezebb lett.
– Ami a tökéletességet illeti, az eddigi próbákat sikerrel vettétek. A francia és a német nyílt versenyen is legyőztétek két legnagyobb ellenfeleteket, az argentin és a fehérorosz párost. Akkor gondolom megnyugtató volt, de most, a kvalifikációs torna előtt mit jelent ez a két helyezés?C.E.: – A szinkronúszásban nem létezik tiszta lap, de ennek a versenynek mégis ezzel megyünk neki. Nem szabad magunkat elbízni, mindent bele fogunk adni, a legjobb tudásuk szerint fogunk versenyezni, és meglátjuk, mire lesz elég.
– Azért azt ne mondd nekem Eszter, hogy az olimpiai kvalifikációnak, amely minden sportoló álma, ilyen lazán futsz neki…C.E.: – Természetesen izgulok, de eddigi tapasztalataim alapján rosszat tenne a teljesítményemnek, ha a hátralévő egy hetet görcsöléssel tölteném. Az edzéseken megcsinálom, amit kell, aztán kiutazunk, és ott is végignyomom az edzéseket. Természetesen a verseny előtt fogok izgulni, de addig nem.
– Ahogy nézem a párosotokat, Eszter tűnik a dominánsabb, higgadt, reális alkatnak, aki jobban ki tudja zárni az érzéseit, Szofi pedig a gyengédebbnek, aki jobban kiadja magából az érzelmeket.K.Sz.: – Ezt teljesen jól látod.
C.E.: – Ez a szóló programjainkban is megmutatkozott. Szofi a művészi részeket csinálta szebben, én pedig az úgynevezett erőrészeket.
K.Sz.: – A szólók nagyon jól megmutatták az eltérő egyéniségeinket. Nekem lírai zeném volt, Eszternek pedig, mondjuk úgy, rockosabb…
C.E.: – Konkrétan a Metallica egyik száma.
– Még egy szinkronúszó kettősnél sem csak a tökéletesen szinkronban lévő elemek fontosak, hanem az emberi összhang is. Ám amikor nőket összezárnak, abból ritkán lesz felhőtlen boldogság. Egy szinkronúszó duó mitől lesz igazán páros egység?C.E.: – A közös céltól. Szólóban rivalizálsz, jobb akarsz lenni, mint a másik. Duóban viszont fejet hajtva csak a közös célra, az olimpiára koncentrálsz. Segíted a másikat, és ezért javítod ki minden hibádat.
K.Sz.: – Ha szólóban is versenyeznénk, nehezebb lenne párosozni, mert akkor jobb akarnék lenni, mint Eszter. Az a lényeg, hogy egymást segítsük, és ne egymás ellen küzdjünk.
– Ellenfél nélkül nincs verseny, méltó ellenfél nélkül nem jó győzni. Ti kiket tekintetek a kvalifikációs versenyen a legnagyobb riválisotoknak?C.E.: – Az argentinokat, mert az utóbbi versenyek alapján velük fogunk megküzdeni az olimpiai kvótáért. Szeretnénk megverni az osztrákokat is, és ez reális célkitűzés is, hiszen a tavalyi, sanghaji világbajnokságon legyőztük őket a rövid programban.
– Az olimpiára kijutni életcél, ti pedig tizenhét évesek vagytok. Időben jött ez a lehetőség, vagy előbb, mint ahogy terveztétek?C.E.: – A mezőny legtöbb tagja húsz év feletti. Rajtunk kívül csak egy versenyzőt tudok, aki ilyen fiatal, mint mi. Nem reális, nem megszokott, hogy két tizenhét éves szinkronúszó az olimpiára készül, de ilyen helyzetbe kerültünk, és meg kell oldanunk. Olyan előfordul, hogy egy idősebb versenyző pár nélkül marad, így felkér társnak egy fiatalabbat. De az, hogy két tizenhét éves készül az ötkarikás játékokra, még nem nagyon fordult elő.
– Minden éremnek két oldala van. Részint történelmi a lehetőség, részint nagy a kihívás. Ti melyik részét látjátok?K.Sz.: – Én egyelőre a nehézségét. Ha sikerül, akkor természetesen a másik oldala kerül előtérbe. Még nem vagyunk ott, még nem sikerült, és elég rendesen meg kell küzdenünk érte, hogy kijussunk.
C.E.: – Ha tudom, hogy az egész ország szurkol értem, akkor nem teherként élem meg, hanem dicsőségként, hogy egyáltalán foglalkoznak velem. Ez tiszteletre méltó. Mindenképpen pozitív támogatást ad.
– Ha azt a szót mondom: olimpia, mi jut eszetekbe?K.Sz.: – Az a sok ember, aki kint lehet, és szurkolhat értünk. Nagy dicsőség lehet, sokan büszkék lehetnek ránk, és többen megismerhetik ezt a sportágat, valamint többen akarnak majd tenni érte, hogy jobb legyen.
C.E.: – Nekem a férfi vízilabdadöntők. Mindig együtt szurkoltuk őket végig a családdal, és szerencsére mindig örültünk a végén.
– A kvalifikációs verseny az olimpiai vetélkedő helyszínén lesz. Ez gondolom nagy segítség.C.E.: – Ha kijutunk az olimpiára, akkor mindenképpen. Ott fog eldőlni, hogyan hat ránk a hangulat: pozitívan vagy negatívan. Sanghajban picit megijedtünk, mert olyan nagy uszodában még nem versenyeztünk, de ahogy bevonultunk és beugrottunk a medencébe, rögtön megtetszett...
