Czékus Eszter és Kiss Szofi vasárnap kvalifikálta magát a londoni ötkarikás játékokra, edzőjük azonban már a jövőbe tekint. Szauder Gábor szerint a műúszó kettős 2020-ban meg is nyerheti az olimpiát.
Sajó Annamária A Czékus, Kiss duó számára nem volt idegen a nemzetközi megmérettetés, hiszen tavaly, a sanghaji világbajnokságon huszonkettedikként szálltak ki a medencéből. Akkor már körvonalazódott, hogy az olimpiáért két párossal kell megküzdeniük: az argentinnal és a fehérorosszal. A két téli nyílt bajnokságon, a France és a German Openen egyaránt előttük végeztek, a biztató kezdés azonban nem nyugtatta meg párosunkat. - A szinkronúszásban nem létezik tiszta lap, ám ennek a versenynek ezzel megyünk neki - nyilatkozta Czékus Eszter a három fordulóból álló kvalifikációs viadal előtt. Bár a lányok rövidprogramjukkal a riválisaik elé kerültek, megszerezve az olimpiai részvételt jelentő tizenkilencedik helyet, a továbbiakban nem volt ilyen könnyű dolguk. Hosszú programjukat pénteken és a vasárnapi újraúszáson is a dél-amerikaiaké mögé helyezte a zsűri. Technikai pontszámokban azonban Kissék vizsgáztak jobban, így megőrizték pozíciójukat, és kijutottak az olimpiára. A bírák pontozásáról, a lányok londoni esélyeiről és elemeik átalakításáról edzőjüket, Szauder Gábort kérdeztük.
– Mi hiányzott a hosszú programból, hogy a zsűri kétszer is az argentinoké mögé pontozta?– A szinkronúszás nőies sportág, ahol sokat számít a versenyzők külleme. Eszteréknek ebben fejlődniük kell. De nem ez volt a fő ok. Az első, a pénteki bemutatón egy panelbe került a mexikói, a brazil és a dominikai bíró, aki nyilván az argentinok produkcióját értékeli jobban. Be is indult a diplomáciai gépezet, a pontszámok felkerültek az internetre, és kiderült, hogy a lányok hatos, hetes és nyolcas értékeiket a mexikói zsűritagtól kapták. A következő, vasárnapi bemutatóra sikerült e három bírát áthelyezni, és ez meg is látszott az eredményen: több mint egy ponttal jobbat kaptak, amelyet egy év alatt lehet elérni, nem két nap alatt. Gusztustalan volt az egész.
– Szofiék így két fordulóban is technikai pontjaikkal előzték meg riválisaikat. Ez a gyakorlat lenne az erősségük?– Ezt lehet a legobjektívebben pontozni, hiszen a vertikalitás és az átfeszítettség mindenkinek egyértelműen látható. A művészi hatásról ez nem mondható el, a megítélése szubjektív. Ez pont olyan, mint amikor valaki Bach zenéjét egy hiphopszámmal hasonlítja össze. Az összhatásban fontos szerepe van a testalkatnak, a nőiességnek. Ezt azonban hiba lenne felróni a lányoknak, korukból adódóan van benne hiányosságuk. Meg kell várni, míg beérnek. Bár az is igaz, hogy télen minden versenyükön művészi hatásban szereztek plusz pontot. Ebből is látszik, mennyire hullámzó a bírók felfogása.
– Miben kell változtatni a programjaikban az olimpiáig?– A kűrt betanulni hét-nyolc hónap, ezért lehetetlen az olimpia előtt három hónappal újat készíteni. Ez még az olimpiai bajnok oroszoknak sem sikerülne. Elég morbid ötlet volt a FINA-tól, hogy ilyen közel rakta a kvalifikációs versenyt. Izmot építeni, erősíteni, gyorsítani lehet. Nem készítünk új kűrt, de nehezíteni fogunk rajta. A legnagyobb kihívás azonban az, hogy a lányok pontosan értsék, mit jelent a hazájukat képviselni. Április 26-án kezdjük újra az edzéseket, és igazság szerint nem tudom, mi lesz a nehezebb: a bonyolított elemek betanulása, vagy az, hogy két tizenhét éves lány felfogja, hogy az országát képviseli az ötkarikás játékokon.
– És fordítva: a lányok a sportágukat is képviselik a hazai közönség előtt. Vár ettől pozitív hatást a magyar szinkronúszásban?– Feltétlenül. A televíziós közvetítéssel sok emberhez juthat el a sportág, ahogy a 2006-os és 2010-es, hazai rendezésű Európa-bajnokságon is történt. A nagy kérdés azonban az, hogy a szövetség mennyire tudja megőrizni a műúszók közösségét, és mennyire tudja megteremteni azt a szerkezeti hátteret, amely elengedhetetlen a versenyzők nyugodt készüléséhez. Ez a vezetőség feladata, így az ő szerepük kiemelkedően fontos a további eredmények szempontjából.
– Ha már az eredményeknél tartunk: milyen esélyeik vannak a lányoknak Londonban?– Azt egyértelműen kijelenthetem, hogy méltóképpen helytállnak. Tizenhét éves sportolóktól komoly teljesítmény a huszadik-huszonkettedik hely. Persze, ennek a megítélése társadalmanként különböző. Máshol őrjöngenek ilyen szereplés után, nálunk viszont senki nem foglalkozik vele, pedig már az hazai sporttörténelemnek számít, hogy két tizenhét éves szinkronúszó kijut az olimpiára. De ne essünk bele a magyar szokásba, hogy rögtön a legnagyobb eredményt várjuk tőlük. Nem kell siettetni őket, a londoni megmérettetés egy folyamat része, és végig kell járniuk az utat. A lányok karrierjében három olimpia van, a fejlődésüket úgy képzelem, hogy először döntőbe kerülnek, és a 12-10. helyen végeznek, majd az első hatba jutnak, amely érmet is jelenthet, a 2020-as olimpiát pedig meg is nyerhetik.
– Legutóbb a 2000-es, sydneyi olimpián szerepelt magyar műúszó duó: Hámori Zsuzsanna és Marschalkó Petra akkor a huszonharmadik helyen végzett. Ilyen előzményekkel ez a kijelentés kicsit erős. A céltudatosság, az edzői elfogultság vagy a realitás beszél önből?– Zsuzsiék karrierjük zenitjén, huszonegy-huszonkét évesen jutottak ki az olimpiára. Szofiék ennyi idősen a másodikon szerepelhetnek, így a kijelentésem nem erős túlzás. Amikor átvettem őket, öt-hat éve edzettek együtt, az összeszokottságukkal tehát most sincs baj. Elérhetik ezt az eredményt, ha a mentalitásuk is helyén van. Ha fejben nem tudnak felnőni a nemzetközi mezőnyhöz, akkor ennyi volt. Ez viszont nem csak rajtuk múlik: azon is, hogy a hazai szövetsége mennyire tud hátteret biztosítani a felkészülésükhöz.
