Eb-ért, vébéért, Rióért

Április 20-21-én négytusában indult az öttusázók utánpótlás ob-ján Bruckmann Gergő. A KSI versenyzője így egyéniben 17. lett a 38 fős mezőnyben, a lovaglást kihagyók között második, csak Frölich Tamás előzte meg. Gergő a júliusi isztambuli Eb mellett a szeptemberi magyarországi vébére is készül. A távlati cél Rio de Janeiro…

Fogl Balázs „Bruckmann Gergő vagyok, öttusázom, és olimpiai bajnok szeretnék lenni” – rövid, de hatásos bemutatkozás a leendő osztálytársaknak. Gergőt így ismerték meg másfél éve, amikor a Puskás Tivadar Távközlési Technikum akkori 9.e osztályában bemutatkozott a többieknek. „Tényleg? Erre már nem is emlékszem… de a cél ettől még nem változott!” – mondja Gergő, aki néhány hónapja „hivatalosan” is öttusázó lett: megkapta a lovasengedélyt. − Hiperaktív kisfiú voltál, hogy a szüleidnek rögtön több sportágat is találniuk kellett neked? − Hogy mennyire voltam hiperaktív, azt nem tudom, de az tény, hogy mire eljutottam az öttusáig, többféle sportot űztem. A foci volt az első óvodás koromban, az iskolás csapatban. Aztán, mint szerintem a legtöbb fiúgyereknek jött a fellángolás és elkezdtem karatézni. Talán egy évig lobogott a tűz, amit a vízilabda oltott el. − Azt nem előzte meg az úszás? − Úszni már egészen kicsi koromban megtanított édesapám, elég jól ment. Nem véletlenül kerültem át az előkészítő év után (csak úszás) a középső szakaszt (ahol már labdával is ismerkednek a „pólóspalánták”) úgymond átugorva a nagyobbak közé. Ők szó szerint nagyok voltak, hozzám képest mindenképp: volt olyan hatodikos, aki tényleg kétszer akkorára nőtt, mint én, aki kilenc éves voltam. Másfél év után kiderült, hogy túl nagy volt a váltás, és hiányzott a kihagyott szakasz: nem elsősorban a fizikai megterheléssel volt a baj, lelkileg nem voltam olyan erős, mint a nagyok. Azt például nehezen viseltem, hogy sokat káromkodott az edző. Úgy hagytam abba a pólót, hogy azt mondtam, soha többet semmit nem sportolok. Fél év ki is maradt. − Hogyan tértél vissza? − Soroksáron laktunk, és az általános iskolában, ahová jártam, volt duatlon. Nem magas szinten, de a kedvemet visszahozta, ezért a családi kupaktanács úgy döntött, hogy komoly sportot keresünk. Anyu azt mondta, hogy muszáj valami olyat találni, amiben van úszás. Az első ötlet a triatlon volt, de azt gyorsan elvetettük. − Feltételezem nem az úszás miatt… −  A kerékpározás volt a hunyó, az nem ment igazán jól, nem is szerettem annyira.

Névjegy: BRUCKMANN GERGŐ Született: 1995. 07.14.; Klubja: KSI, 2007 óta Nevelőedzője: Füri Csilla; Jelenlegi edzői: Takács Péter, Schumacher Ákos, Karácsony Gyula, Bartalis Zsófia, Szenthe Kata. Legjobb eredményei: háromtusa Eb 2011: egyéni 24., csapat 2., váltó 3.; Olimpiai Reménységek Versenye 2011: egyéni 2., csapat 4., vegyes váltó 1. Többszörös országos bajnoki dobogós. Hobbi: számítógép, snowboard.

− Miért nem maradtál az úszásnál? − Mert kiestem és „kiöregedtem” belőle, egy év kihagyás elég is volt. Rátaláltunk az öttusára, ahol elkezdtük sorra venni a sportágakat. A lövészet és a vívás tetszett, a futás a „muszáj” kategóriába tartozott. A lovaglás ledönthette volna az egész tervet, féltem tőle. Édesanyám is féltett – a testvérem, aki lovagolt, szerzett egy súlyosabb sérülést, ezért volt „sötét” a ló. Végül mégis az öttusa mellett döntöttünk. Kétévnyi kihagyás után nehezen szoktam vissza a medencébe, az elején nem ment az úszás, de kemény munkával versenyről versenyre javítottam, sokszor négy-öt másodpercet. Kéttusázóként a lövészet ment a legjobban, pedig abban a szakaszban futásból és úszásból áll ez a sportág. Abban az évben, amikor kezdtem, egyszer elmentünk lőni. A pisztolyt akkor még nem kézben fogtuk, hanem kispárnára fektették az asztalon. Jól sikerült, megtetszett. − Gondolom, alig vártad a háromtusát. − A lövészet miatt mindenképp, mert az továbbra is jól ment. Javultam úszásban is, futásban ugyan nem, de azt az előnyt mindig megtartottam, amit a másik két számban megszereztem. − A kombinációt akkor kifejezetten neked találták ki, még ha nem is kedveled annyira a futást? − Tetszik ilyen összevont formában ez a szám, ráadásul a tavalyi év nagyon sokat dobott rajta, egész pontosan a futásomon. Tatán edzőtáboroztunk, és ott voltak a KSI felnőtt versenyzői is, közük Kasza Robi, aki most Londonra készül. Az egyik edzésen azt a feladatot kaptam, hogy fussak együtt Robival. Annyira feldobott az a néhány kör, és olyan élményeket szereztem, hogy azóta nemcsak kedvelem a futást, hanem a legjobb számom is lett. Mostanában éppen az úszás a gyengébb. −  Az országos bajnokságon 2 perc 11 másodpercet úsztál, ezzel és az összteljesítményeddel mennyire vagy elégedett? − Elég jó eredménynek számít. A lovaglás most néhányunknak kimaradt. A vívás nagyon jól ment, rég vívtam ilyen jól. Huszonnégy győzelem és tizenhárom vereség volt a végső mérlegem. A kombináltban a lövészetet elrontottam, arra - a vívással ellentétben - azt kell mondanom, hogy ilyen rosszul még sohasem sikerült. − Nem a kétnapos verseny zavart? − Az nálam sosem probléma, ha elhúzódik két napra, tudom magam motiválni a másodikra is. Visszagondolva, az volt a baj, hogy fejben nem voltam ott. Vasárnap ugye nincs edzés sem, pihentem, hétfőn lementem lőni és minden a régi volt. − Pedig a délutáni edzésre, gondolom, ugyanúgy elfáradsz, hiszen minden napod hajnalban kezdődik. − Öt óra után kelek, aztán irány az uszoda, ahol tíz perccel hat előtt indul az edzés. Néhány évig Érden laktunk, onnan kellett bejárni a Puskás stadion mellé. Tavaly beköltöztünk Zuglóba, így öt-hat buszmegálló otthonról az edzőközpont. − Hogyan oszlik meg a többi sportág délutánonként? − Hétfőn, szerdán és pénteken lövészet vagy kombinált, a kedd, csütörtök, szombat a lovaglásé. Hétfőn, kedden és csütörtökön vívás, szerdán, pénteken és szombaton a lovaglás vagy lövészet után futás szerepel a programban. Szerdánként komolyabb a futóedzés, szombatonként pedig a terepé a főszerep, mert a Hármashatár-hegyen futunk. − Mire marad időd az edzések mellett? − Az első a tanulás. Egyetemre szeretnék menni, így a lecke a legfontosabb. Utána, ha marad időm, számítógépezek vagy tévét nézek, mint a legtöbb korombeli. Szombat esténként pedig néha elmegyünk barátokkal szórakozni, erről a versenyhétvégéket leszámítva nem kell lemondanom. A hétköznapokon persze nem vagyok olyan, mint az átlag középiskolás, aki vagy hazamegy, vagy valamerre a haverokkal. Általános iskolában, bevallom, előfordult, hogy nem mentem el edzésre, mert a többiek találtak valami jobb programot. De ez most már meg sem fordul a fejemben, vége a sulinak, megyek edzésre – ez nem is lehet kérdés. A kemény munkában a szüleim nagyon sokat segítenek természetesen, a versenyekre is elkísérnek. Lelkileg is támogatnak, ha mélyponton vagyok, azon ők lendítenek át. Igaz, mostanában már megmondom nekik, hogy „mit szabad és mit nem”. − Nocsak, miről vannak „letiltva”? − Ebben az esetben nem le, hanem ki – a legutóbbi ob-n kértem tőlük, hogy a vívóterembe ne jöjjenek be. Ha épp akad egy rosszabb sorozatom azt ők is látják, rájuk nézek, és még inkább elkeseredem. Régebben ők írták az eredményeket is a vívólapon, most én írtam magamnak. − Néhány város, kevés klub adta a versenyzőket ezen a bajnokságon. Volt egyáltalán ismeretlen versenyző? − Nem volt. Annyira családias már az öttusa, hogy mindenki ismer mindenkit. Alba Volán, Alba Öttusa, Csepel, MAFC, KSI, ezek a csapatok szerepeltek Fehérváron. És nem szabad megfeledkezni a Honvédról, ahonnan Tomaschof Soma az egyik legügyesebb öttusázó a mezőnyben. − A 95-ös korosztályban hova sorolod magad? − A tavalyi háromtusa Eb-n indult csapat alkotja tulajdonképpen a 95-ös korosztály élmezőnyét, Strobl Krisztiánnal és Zics Viktorral alkottuk azt a hármast. Az idei Európa-bajnokságra négyen mehetünk, a vébére, amely Magyarországon lesz a nyáron, remélem, hogy a hazai rendezés miatt öten. Sajnos, bokasérülés miatt egy válogatót ki kellett hagynom már az idén, emiatt lecsúszhatok az indulásról, de szerintem ez nem fordulhat elő – a következő válogatókon kiharcolom a helyemet a csapatban. A világ- és az Európa-bajnokságra a 94-es korosztály is készül és küzd, köztük a szintén KSI-s Horváth Norbert, aki szép sikereket tudhat már magáénak – egyébként ő a legkedvesebb edzéstársam. − Mikor beszélgethetek az olimpikon Bruckmann Gergővel? − Négy év múlva, remélem, Kasza Robi már ellenfél lesz számomra, mert az azt jelenti, hogy a riói olimpiai részvételért küzdünk…