A Stars-Mizu a titok?

Honlapunk rádiós magazinműsorának vendége Gasparics Fanni és Gömöri Csaba volt. Április 27-én, pénteken a Kontakt Rádió ZeneSzó Extrájában a női U18-as és a felnőtt válogatott sikerei mellett szóba került Fanninak az I. ifjúsági téli olimpián szerzett ezüstérme is. A Vasas jégkorongozóját a MOB is elismerte: Fanni a Magyar Olimpiai Bizottság Nők a sportban junior díját vehette át 2012. március 14-én.

Munkatársunktól Részletek a Kontakt Rádió április 27-i ZeneSzó Extra c. műsorából. Gasparics Fannit és Gömöri Csabát Bakonyi Álmos és Fogl Balázs kérdezték. ­­– A felsorolás a 2011/12-es idényből így kezdődik: kvalifikációs vébé-győzelem Asiagóban, majd egy hónapra rá divízió I/A-s siker Tromsőben. Ezzel 2013-ban az A csoportban szerepelhet az együttes. Ízlelgetitek már, hogy szűk egy év múlva Kanada, Oroszország, vagy az USA legjobbjai ellen játszhat a női U18? Gömöri Csaba: Én mindenképpen ízlelgetem, szerintem már a lányok is. Azt már tudjuk, hogy a csoportmérkőzések során Kanada, Finnország és Németország lesz az ellenfelünk. Azt már most érezzük, hogy amikor majd Kanada ellen ki kell korcsolyázni a jégre, és fel kell venni a kesztyűt, az nagyon nagy élmény lesz.

– Nézzük tovább a sikerlistát. Az U18-as garnitúrára épülő felnőtt női csapat ezüstérme a maribori divízió II/A csoportos világbajnokságról. Kicsit visszakanyarodva, és át Fannira: januárban az I. ifjúsági téli olimpián Innsbruckban ezüstérem az ügyességi versenyen. Mit takar pontosan a Skills Challenge? Gasparics Fanni: Az első a gyorskör-feladat: fél kör előre-, majd fél kör hátrakorcsolyázás időre. Aztán lövéspontosságot és lövéserősséget mérő próba, majd pillangókorcsolyázás és passzpontosságot-mérő gyakorlat. Az utolsó tisztán ügyességi: korongvezetés, szlalomozás. – Te melyikben vagy a legjobb? G. F.: Úgy gondoltam, hogy a gyorskör az én számom – a kvalifikációs versenyen, majd az innsbrucki elődöntőben így is volt, sajnos, a fináléban elrontottam. Szeretem még a korongvezetés-szlalom feladatot, valamint a pillangókorcsolyázást. – Idénybeli eredményeidhez tartozik még a női bajnoki arany a Bp. Stars csapatával, velük még tavaly októberben a női BEK-ben is kis híján sikerült a továbbjutás. A Vasas-serdülőben a fiúcsapattal bajnoki bronz is került az éremgyűjteményedbe. Rendszerint megkérdezik tőled, hogyha rangsorolnád… G. F.: Jajj, nem szeretem ezt a kérdést. Tényleg több nyilatkozat alkalmával is elhangzott, én pedig mindig elmondom, hogy nem gondolom, hogy sorrendet kéne felállítani. Mindegyik érmemre, eredményemre nagyon büszke vagyok. – És ha az idei versenyek közül kéne kiemelned valamit? G. F.: Csak egyet akkor sem tudnék. Izgalmas és érdekes volt az olimpia, hiszen korábban soha nem voltam még hasonló rendezvényen. Sokat meséltem a lányoknak az innsbrucki napokról. Nagyon megfogott az alpesi környezet, a táj szépsége. Különleges volt a nyitóünnepség és az az érzés is, amikor meggyújtották az olimpiai lángot. Tetszett az olimpiai falu is… Innsbruck mellett mégis a legnagyobb élményt a norvégiai világbajnokság jelentette: az, hogy a csapat kiharcolta az A csoportba jutást és az, ahogy együtt sírtunk az örömtől, amikor kezdtük felfogni, hogy az egész mit is jelent. – Ilyen feszített menetrend mellett mennyi idő jut kikapcsolódásra, barátokra, családra? G. Cs.: Nekem sem volt sok szabadidőm, de a lányok kiváltképp le voltak terhelve. Én sem csak a női szakággal foglalkozom, a lányok mellett a Budai Bocsok csapatánál vagyok vezetőedző, ahol a szupermini és a mini korosztály fiait tanítjuk… –  A lányodat ki kellett kérned óráról, hogy találkozhass vele. G. Cs.: A norvégiai világbajnokság után történt, hogy éjjel érkeztünk Budapestre. Hajnaban értem haza, reggel pedig kiderült, hogy aznap este Fehérváron fogják megünnepelni a csapatot. Ezért beszaladtam Kinga iskolájába és elkértem őt az egyik óráról. Szóval, tény, hogy nekem is feszített idényem volt, de az U18-as csapat valamennyi tagjának még inkább. Tizenöt, tizenhat, tizennyolc éves játékosokról van szó, többen érettségi előtt állnak az idén. De erről talán Fanni tud többet mondani. G. F.: Ebben a tanévben tényleg rengeteget hiányoztam az iskolából, de igyekeztem bepótolni a lemaradást. A sport és a suli mellett pedig maradt idő lazulásra, kikapcsolódásra és a barátaimra. – Mit szólnak a fiúk, amikor megtudják, hogy jégkorongozol? G. F.: Először a döbbenettől nem tudnak megszólalni. Aztán megkérdezik, hogy mégis miért ilyen fiús sportot választottam. Ezért nekik is elmesélem röviden a sztorit: korcsolyaoktatásról szólt a hirdetés, amit szüleimmel megláttunk elsős koromban a suliban. Korizni már tudtam, mert apa megtanított. Az a helyszínen derült ki, hogy nem pusztán korcsolyázásról van szó, hanem jégkorongról. Úgy döntöttünk, ha megtetszik, maradok. A folytatás már ismert… – Mire jut időd az élsport mellet? G. F.: Szeretek szorgoskodni a konyhában, sütni-főzni… – Csaba arcán látom a meglepettséget… G. Cs.: Bevallom, ezt nem tudtam. Általában a legtöbbet a szakmáról beszélgetünk a lányokkal. Mindenesetre örömmel hallom, hogy Fanni szeret „konyhatündérkedni”. Majd legközelebb megkérem, hogy süssön valamit a stábnak. – Vagy ez lesz a legközelebbi csapatépítő program. A világesemények szabadnapjai ilyenekkel telnek, melyik volt a legviccesebb? G. F.: A márciusi női világbajnokság egyik szabadnapján az volt a feladat, hogy párokat kellett alkotni, és 10-10 kérdésből álló interjúkat készíteni a másikkal. Miután a párok úgy alakultak ki, hogy az egymást legjobban ismerők nem lehettek együtt, így tényleg olyan kérdések és válaszok születtek, amiken – amellett, hogy sokat megtudtunk a társainkról – nagyokat nevettünk.

G. Cs.: Asiagóban a kvalifikációs világbajnokságon megrendeztük a magunk tehetségkutatóját. A szakmai stáb volt a zsűri, a lányok pedig a versenyzők. Egy órájuk volt arra, hogy valamilyen produkciót kitaláljanak és előadjanak. Nem gondoltuk volna, hogy mennyire kreatívak és ügyesek. G. F.: Akik a Vasasban játszunk, Fluor Tomi Mizuját költöttük át Bp. Stars-os verzióra és azt adtuk elő. G. Cs.: Egy másik társaság a gólörömökből rögtönzött rövid színdarabot, de voltak olyanok, akik „megmarták” az edzői stábot: rólunk is született dal. A végén pedig Adele Someone Like You című számát énekelték el – nem sikerült rosszul, bár volt olyan komment a világhálóra is feltöltött produkcióról, hogy nem mindenhol ismerhető fel a dal… – Mekkora szerepe van az ilyen programoknak a csapategység kialakításában? G. Cs.: A világbajnokság általában hét-nyolcnapos esemény, öt mérkőzéssel. Vannak edzések, kötelező közös programok, de nagyon sok a szabadidő. „Bucival”, Buzás Norbert kollégámmal arra fektetjük a hangsúlyt, hogy ezeket az időszakokat olyan feladatokkal töltsük ki, amik szórakoztatóak, pihentetőek, de „munkásak” is egyben. Ez talán a legjobb módja a csapatépítésnek. Természetesen mindig van szabadfoglalkozás is, de ha végig szabadjára engednénk a lányokat, akkor az egész átcsapna – ahogy én szoktam mondani – utazási irodás kirándulásba. Márpedig ez az addigi felkészülést is tönkretenné, arról nem is beszélve, hogy fejben nem lennének ott a lányok a következő mérkőzésen…