Május 5-én rendezik a kenupárosok ezer méteres olimpiai pótkvalifikációs versenyét, Szegeden. A hazai vetélkedőn a tizenkilenc éves Korisánszky Dávid György is hajóba térdel testvérével, Korisánszky Péterrel.
Sajó Annamária „Soha nem volt ilyen nehéz helyzetben a kenus szakág!”- hallani rendre az olimpiai pótkvalifikációs válogatót megelőző felkiáltójeles mondatokat. Korisánszky Dávid György nem foglalkozik a felhajtással. – Győzni megyünk – jelenti ki. – Olyan típusú versenyző vagyok, aki leszegi a fejét, és csak megy előre. stroke-ként annyi feladatom van, hogy okosan osszam be az erőmet, és üssem előre a vizet. Jó szerepkör ez nekem.
A külvilág helyett társára és testvérére, Korisánszky Péterre tekint. – Én szoktam felspannolni. Látom, hogy figyel rám, így szerepelek kicsit, és jó érzés, hogy vadállatot hozok ki a csendes gyerekből. Ő magában rendezi el a dolgokat, én pedig hangosan, mert szükségem van rá, hogy kibontakozzak.
Dávidnak lesz rá alkalma, hiszen tizenkilenc évesen kvótaszerzésre, s egyben pályafutása harmadik felnőtt versenyére készül. De nem stresszeli magát. – Állítom neked, a mai edzésen jobban izgultam, mint ahogyan a hét végén fogok. Én sem értem, hogyan csinálom, de előre kijön belőlem a drukk, és a versenyre már úgy evezek fel, hogy izgultam eleget, tiszta lelkiismerettel vághatok neki a pályának!
Fiatalságából motivációt kovácsolt, amelyet kormányosa tovább erősít. - Kevesen tudtak első éves felnőttként odakerülni, de ahogyan Kolonics György példája mutatja, nem rossz beugró. Én ráadásul a bátyámmal vágok neki, akivel ugyanazokért az emberekért küzdünk. Ismerhetik a párosok egymást évek óta, a mi esetünkben testvériségről beszélünk. Akkor voltam a legboldogabb, amikor 2010-ben egyszerre hirdették ki a felnőtt és az ifjúsági bajnokság eredményét, mi pedig az ötszáz egyes győzteseként együtt álltunk a dobogó legfelső fokán. Ezt már csak úgy fokozhatjuk, ha párosban is elsők leszünk – kezdi latolgatni a hétvégi viadal esélyeit.
– Felkészültél rá, hogy tizenkilenc évesen olimpiai kvótát szerezz?– Tizenhárman kezdtük el a felkészülést, a mezőny pedig olyan erős, hogy aki itthon nyer, az Poznanban is fog, hiszen a magyar kenusok egyértelműen ezzel a céllal vágtak neki az elmúlt hét hónapnak. Egyelőre a válogatót szeretnénk megnyerni, aztán gondolkodhatunk a továbbiakon. Nincs egyetlen stabil egység: több, azonos képességű páros van: ki-ki meccset játszunk majd.
– A mezőny két végpontján Kozmann György áll, két olimpiai bronzérmével, húsz év tapasztalatával, és te, ifjúsági világbajnoki aranyaddal, hét hónap stroke-olásssal. Számomra ez a ki-ki meccs.– Mellette szól a rutin, mellettem pedig a bizonyítási vágy. Azt szeretném, ha a verseny után azt mondanák: Ez igen! Idejött ez a fiatal srác, és jól megmutatta a nagy öregeknek!
– Te elég hamar kerültél ide. Két és fél év alatt lettél ifjúsági világbajnok, Junior Prima-díjas és a felnőtt világverseny döntőse. Ennyi idő alatt megértél rá, hogy a nagy öregek közé térdelj?– Mindig úgy terveztem, hogy tizenkilenc évesen jutok ki az olimpiára. Kiskorom óta számolgattam, hogy a 2012-es játékokon felnőtt versenyző leszek. A bátyám Vajda Attila és a Kozmann-Kolonics páros mögött volt dobogós az olimpiai válogatón, én pedig testközelből, a partról néztem végig e futamokat. Akkor határoztam el, hogy közéjük szeretnék kerülni, most pedig reális esélyem van rá.
– Az olimpiára a legjobb technikájú, legösszeszokottabb párosnak kell kijutnia. Hét hónap alatt azzá lehet válni?– A nagyokosok azt mondják, hogy egy jó páros már az első összetérdelésnél működik, egy rosszat pedig évekig lehet erőltetni, akkor sem lesz belőle semmi. Hajkurászhatnánk évekig a legjobb egységet, de ennyi idő után is azzá lehet válni, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk a győzelemre.
– Az első összetérdelés nem az összecsiszolódottságot mutatja, hanem, hogy milyen érzés együtt menni.
– Igazad van, de én tudom, hogy elég lesz.
