A tizenkilenc éves Korisánszky Dávid György és testvére, Korisánszky Péter szerezhet olimpia kvótát C-2 1000 méteren a május 16-17-i poznani kvalifikációs versenyen, miután szombat délután megnyerte a szegedi válogatót. A fiatal kenus és bátyja két másodpercet vert a mezőnyre, legyőzve a kétszeres olimpiai bronzérmes Kozmann Györgyöt, az Európa-bajnok Mike Róbertet, Tóth Mártont és Sáfrán Mátyást.
Sajó Annamária Korisánszky Dávid György futamai előtt szüntelenül hallgatja, sőt énekeli is a 2008-as pekingi olimpia indulóját, a Győznünk kell! című dalt. Amikor a válogató előtt egy héttel beszélgettünk, magabiztosan közölte: - Azt szeretném, ha a verseny után azt mondanák: Ez igen! Idejött ez a fiatal srác, és jól megmutatta a nagy öregeknek.
Dávid céltudatossága akkor az ifjú titán lelkesedésének tetszhetett volna, ha nem áll fent az a cseppet sem elhanyagolható körülmény, hogy a kvalifikációs mezőny párosainak többsége márciusban térdelt össze először, míg ő október óta testvérével evezett. Kezdő kenusként szándékosan szokott baloldalra, hogy egyszer bátyjával mehessen párost. A kettős az előfutamból a döntőbe került, ott pedig két másodperccel előbb rúgta be hajóját riválisainál. Az ifjú és magabiztos kenus mégsem énekli a Győznünk kell! című dalt: megszeppenten beszél, és még nem fogta fel, hogy első lett.
– Hátulról nézte a sorrendet, rosszul tették fel az internetre – mondta a futam után ridegen edzője, Ludasi Róbert. – Á, csak vicceltem: győztek! – oldotta fel a döbbenetet mosolyogva. Dávidot az eredményhirdetés után, a szokásos mintavétel előtt értük el, és lihegve mondta el harmadik felnőtt versenye, az olimpiai kvalifikációs viadal eseményeit.
– Két másodpercet vertetek a mezőnyre, kontinensbajnokokat és olimpiai érmest megelőzve.
– Robi bá’ csak annyit mondott a futam előtt, hogy fájni fog, de, ha elöl végzünk, akkor kevésbé. Tökéletes pályát mentünk, a legjobbat az idén. Végig uraltuk a mezőnyt. Ötszáznál fel is néztem, és meglepődtem, hogy mennyire elöl vagyunk. Tudom, nem szabad nézelődni futam közben, de sajnos megvan ez a rossz szokásom, amiről ígérem, leszokom. Az utolsó kétszáz méter volt igazán a miénk.
– Már az előfutamból a döntőbe kerültetek: csak ti és a Kozmann, Varga páros ment négy perc alatti időt. Akkor már érezted, hogy ti vagytok a legjobb formában?
– Nem, mert nem sikerült jól. A táv közepén visszavettünk, hagytuk a mezőnyt elmenni. Hiába voltunk gyorsabbak a végén, kétszáz méternél még nem voltunk továbbjutó helyen. Az utolsó ötven méteren jöttünk fel, egytizeden múlt a döntőbe jutás. Robi bá’ kérdezte is, hogy mi történt, a hiba pedig egyértelműen az én számlámra írható. Nagyon erős szembeszél fújt, és féltem, hogy ha megnyomom, azzal csak rontom az esélyeinket. De Péterrel megbeszéltük utána, hogy a többiek is mennek, úgyhogy nekünk is kell.
– Első nemzetközi versenyeden, a 2010-es ifi Európa-bajnokságon is megijedtél pálya közben. Azért lettél harmadik, mert féltél, hogy egy rossz berúgással elrontod a végét.
– Nem akarok én gondolkodni futam közben, de reflexszerűen beugranak ezek a dolgok. Az erős széltől hullámos lesz a víz, nehezebb haladni, nyilván ezért jut eszembe, hogy visszább kéne venni a tempót. Ezen is dolgoznom kell még.
– A döntőben kilences pályán mentetek, ahol a víz folyása és az ív nagysága miatt a legrosszabbak a körülmények.
– Mikor beálltunk a rajtgépbe, ránéztem az egyes és kettes pályára, ahol egyetlen hullám sem volt. Szitkozódtam is, hogy mi így kikaptuk a hullámos kilencest, de aztán rászóltam magamra, hogy tereljem el a negatív gondolatokat, és csak előre figyeljek.
– Mire vagy büszkébb: hogy megverted az idősebbeket, hogy olimpiára mehetsz, vagy, hogy mindezt tizenkilenc évesen érted el?
– Arra, hogy mindezt a testvéremmel vittem véghez. Ha Gipsz Jakabbal nyerem meg a válogatót, akkor is örülök, de így hatványozott a boldogságom.
– A verseny előtt azt mondtad, szeretnéd, ha azt mondanák, idejött ez a fiatal gyerek és jól megmutatta a nagy öregeknek. Ezt mondják?
– Igen, már jó páran megjegyezték, hogy fiatalon is jól oldottam meg a feladatomat. A győzelmen kívül ez további elismerést jelent számomra.
– Két hét múlva Poznanban szerezhetsz kvótát. Pásztázod már az ellenfeleket?
– Csak a párosunkra figyelek. Nem tudjuk, hogy a lengyelek mióta készülnek, hogy folynak az edzéseik, így értelmetlen lenne kifelé tekintenünk. Az időeredményünkkel elégedett vagyok, hiszen szembeszélben eveztünk mindkét futamban, ennek ellenére hat tized másodperccel jobban mentünk a döntőben, mint délelőtt.
– Egy csoportban készültél a mezőny legeredményesebb stroke-jával, Kozmann Györggyel, akivel ki-ki meccsre készültél. Motivált a helyzet?
– Gyuriékkal egyértelműen úgy vágtunk neki a felkészülésnek, hogy egymást húzzuk fel. Még barátkoznom kell a gondolattal, hogy legyőztem. Gyorsan elment a döntő, és bár másfél órája lejöttünk a pályáról, még nem fogtam fel, hogy én voltam a jobb.
A magyar kenusportban utoljára Kolonics György jutott ki tizenkilenc évesen olimpiára. Az 1992-es barcelonai játékokon evezett párost, Pálizs Attilával.
