Kirándulás a szomszédba

Május 5-én Galántára látogatott a Budapest-válogatott, hogy a szlovákiai város tekecsapatával lejátssza a már hagyománnyá vált barátságos mérkőzést. Más jelző nem is aggatható rá, hiszen családias hangulatban telt a versenynap, amelynek végén a vendég gárda győzött.

Krecsik AdriennKora reggel, még álmosan kezdte meg útját a budapesti ifjúság, Galántára kilenc körül érkezett. A szívélyes fogadtatás után az öltözőben lezajlott a szokásos taktikai megbeszélés, majd a kezdő sor felsorakozott a pályán. Köszöntötték egymást a 12 fős csapatok, majd guríthattak is, először a lányok. Mindeközben a játékostársak a lelátóról bíztatták őket, akadt, aki a pálya előtti teremben várakozott. A falakon alig találhattunk négyzetmiliméternyi szabad helyet, mert azokat oklevelek sora hálózza be, de a helyiségben található szekrény is fényes kupáktól roskadozik. Amin az ember szeme mégis megakad, az a Guinness-rekordot jelző kiaggatott tábla. 2010-ben ugyanis ezen a 34 éves pályán összesen 324 játékos gurított 75 óra 1 perc 42 másodpercig, amely előzőleg senkinek sem sikerült. Barczi Attila, a klub egykori alelnöke, aki korábban edzősködött is, rövid beszámolót tartott a galántai tekesport helyzetéről: a Galántai Városi Tekeklub immáron 53 éves, s nincs híján utánpótlásnak. Barczi szerint az egész országot tekintve nehéz rávenni a fiatalságot erre a sportágra, ám Galántán a helyzet épp a fordítottja. Egyik reménységük Hegedűs Krisztina, aki a szlovák ifiválogatott tagja, csapatban világbajnok és szlovák bajnoki címmel is büszkélkedhet. A lány most Bécsben játszik, ahol több esélye van kiteljesíteni a jövőjét. Barczi Attila szerint ez a viadal kitűnő alkalom volt arra, hogy tanuljanak egymástól a játékosok: – Nagyon örülök annak, hogy a budapestiek is látnak fantáziát ebben a kezdeményezésben, amely remek alkalom a versenyzésre és a tapasztalatszerzésre – mondta.

A csarnokban nagy volt a szurkolás, sorra hangzottak a lelkesítő rigmusok. A kevésbé szakavatott szemnek feltűnő volt, hogy egy-egy dobásnál a golyó furcsán pattogott az öntött pályán, s közben olyan hangot adott ki, mint ha műanyag játékgolyó lenne. Mindez nehezítette a játékosok dolgát, még nagyobb összpontosításra ösztökélte őket, viszont ügyesen megoldották a kihívást. A versenyzők összebarátkozása szempontjából a világbajnokság kedvezőbb, mert ott több napjuk van a különböző nemzetiségű játékosoknak, hogy összeszokjanak. A nap végére viszont Galántán is egészen feloldódott a társaság, mókázás és nevetgélés hatotta át a hangulatot. Habár nem is nagyon kellett összeismerkedniük: van, aki már többször is részt vett a Galánta–Budapest mérkőzésen. Az ifjúságiak körében 2007-ben indult a hagyomány. Deme Lajos, a Budapesti Erőmű tekeszakosztályának vezetője is elkísérte a fiatalságot a vetélkedőre. Annak idején ő kötött barátságot a galántaiakkal, s a jó kapcsolat fenntartásának és erősítésének nem is lehetett volna más módját találni, mint az időközönként megrendezett találkozókat. Deme, aki a budapesti tekeszövetség egykori elnöke is, beszélt a két város kapcsolatáról és a verseny jelentőségéről: – Elnökségem idején vetődött fel: mi lenne, ha az ifjúságiakra is kiterjesztenénk a kapcsolatot. Azóta mindig hívjuk egymást a vetélkedőkre. Abszolút baráti a viszonyunk, a kommunikáció is könnyű ilyen alkalmakkor, mert a szlovákok nagy része beszél magyarul is. Ráadásul politikamentes minden megmozdulás: amikor a felnőtt válogatottal Budapest feliratú mezben jártuk a vásárt, egy lélek sem tett megjegyzést. A verseny végén a játékosok megajándékozták egymást, ami után a hazai és a vendégcsapat képviselői szóltak néhány szót. Az eredményeket Barczi Attila és Jozef Butko, a Galántai Tekeklub elnöke ismertette, majd Varga Zoltán, a BTSZ elnöke átadta az emléklapokat. A mérkőzést összesen 6035 fával a Budapest-válogatott nyerte, míg a galántai csapat 5896 fát dobott. A lányoknál Hegedűs Krisztina lett az első (522 fa), a második Bianka Nedomová (513 fa), a harmadik, és egyben a legjobb magyar leányzó Varró Veronika lett 499 fával. A fiúk közül a galántai Varga Tibor teljesített a legjobban 547 fával, mögötte Szabó Norbert és Vajda Ádám végzett, akik a magyarok között a legtöbb fát ütötték (543 fa). Ferencz József, a budapesti fiúválogatott szövetségi kapitánya a verseny alatt szüntelenül, kitartóan figyelte és segítette a tekézők munkáját, s ezt szemmel láthatóan szívesen is vették. A kapitány a nap végén aztán értékelt is: – Barátságos, jó hangulatú mérkőzést láthattunk, igaz, a fiúk kicsit leengedtek úgymond, ami tükröződik is az eredményeken, de azt mondhatom, jól szerepeltek a mieink. Örömteli volt látni, hogy nem idegenkedtek egymástól a játékosok és hatékonyan együtt tudtak működni. A Budapest–Galánta összecsapás következő állomása a Kató Ferenc-emlékverseny lesz májusban, az Erőmű pályáján.

Eredmények: Budapest–Galánta 6035-5896 Lányok: Varró Veronika 499 fa, Tóbiás Anett 490 fa, Urbán Brigitta 490 fa, Nagy Nikoletta 466 fa. Fiúk: Szabó Norbert 543 fa, Vajda Ádám 543 fa, Kovács Tamás 515 fa, Gönczi Ádám 514 fa, Gulyás Csaba 506 fa, Pál Tamás 496 fa, Tóth Tamás 491 fa, Sárosi Krisztián 482 fa.