A Blues rockere

Az elmúlt idényt Finnországban, az Espoo Blues csapatában játszotta végig Ágoston Olivér. A korábbi Volán-kapusra az U18-as vébé után büszke lehetett a klubja, hiszen a torna legjobbjának választották ezen a poszton. A vébén térdsérülést szenvedett, május 8-án megoperálták. Így az itthon töltött néhány hét főleg rehabilitációval telik.

eFBé A mankókat szerencsére két nap után eldobhatta, de azért még biceg Ágoston Olivér, amikor az Alba Plázában találkozunk. A finn Espoo Blues és a magyar ifjúsági válogatott kapusának a térdműtét és a sérülés lassan már a múlté, pláne, hogy édesanyja segítségével elkezdheti a rehabilitációt. – A kazahok elleni meccsen sérültem meg. Egy becsúszást követően próbáltam felugrani, de a kazah srác elérte a jobb lábamat – idézi a kellemetlen perceket Olivér. Eltekeredett a mamutom, és térddel érkeztem a jégre. Másnap reggel éreztem, hogy baj van. A vébét végigvédtem, majd utána Finnországban is edzettem még egy hetet. Amikor hazajöttem, az orvosom elküldött MR-vizsgálatra, ott derült ki, hogy a porcról kábé egycentis darab tört le. Ami aztán több kisebbre ment szét három hét alatt. – A rehabilitációval nem lesz gond… – Édesanyám a Flex Mozgásstúdió vezetője itt, Székesfehérváron, így oda járok gyógytornára. Ha rendbejövök, és az időmbe is belefér, a ballhockey bajnokságban játszom majd a nyáron, amíg itthon leszek. – Utána a Blues junior A csapatához csatlakozol? – Igen, de a kerettagságért meg kell küzdeni. Jelenleg négyen vagyunk kapusok a korosztályban, augusztus végén egyvalaki kikerül a csapatból. Az edzésmunka és a teljesítmény alapján dől el, hogy melyikünk lesz az.

NÉVJEGY

Ágoston Olivér (1994. október 10.) Klubjai: Alba Volán / Sapa Fehérvár AV19 1999-2010; Wiener Eislöwen (osztrák) 2010-2011; Espoo Blues (finn) 2011-; U16-tól a magyar korosztályos válogatott tagja Díjak és elismerések: 2007-2008 kölyökbajnokság: Legjobb kapus, 2008-2009 ifjúsági bajnokság: legjobb kapus, 2012. U18-as divízió I/B csoportos világbajnokság: Legjobb kapus, egyéb torna különdíjak. Példakép: Henrik Lundquist Kedvencek: rock- és metálzene, filmsorozatok (Kaliforgia, Két pasi meg egy kicsi, Így jártam anyátokkal). „Filmek terén a mai moziipar felhozatalát elég siralmasnak tartom, így a kedvencem még mindig a Star Wars és a Batman filmek.” – Lépjünk vissza egy évet. Hogy kerültél az Espoo Blues junior B-be? – 2011 tavaszán jöttem vissza Fehérvárra, addig egy évet a Wiener Eislöwenben játszottam. Az ottani kapusedzőm szólt, hogy a Blues harmadik számú kapust keres, és szerinte megfelelnék az elvárásaiknak. Szerencsére, igaza volt. – Bécs 200, Espoo 1800 kilométerre van Székesfehérvártól, de nem csak a távolság miatt teljesen más világ. Mit szóltak a szüleid a váltáshoz? – Az első perctől kezdve tudták, mekkora fejlődést rejt magában ez a lehetőség. S bár ez a döntő szempont, a körülmények is számítottak. Kezdve azzal, hogy az Espoo Blues valamennyi korosztályos csapatának két felszerelés menedzsere van, egészen az edzőtermek felszereltségéig tényleg kiválóak a lehetőségek. A szezonban heti két, vagy három meccset játszunk, folyamatosan játékban vagyunk. – Iskola? – Kint nem járok sem én, sem a csapattársak. Itthon magántanuló vagyok, így a tanév végén kell majd vizsgáznom az idei tananyagból. Most, hogy Fehérváron vagyok, mindennap bejárok a suliba. Év közben sem hanyagolom el a tanulást, de ezt a szaktanárok nem is hagyják: folyamatosan küldik e-mailben a feladatokat, amiket meg kell oldanom, és visszaküldenem. Jövőre érettségizem, így tanulás szempontjából nehezebb év következik. Emellett tervezem, hogy kint finn nyelvtanfolyamba kezdek – angolul és németül jól beszélek, a finn lehetne a harmadik idegen nyelv a tarsolyban. –  Tehát hosszú távra tervezed a légióskodást? – Mindenképpen, hiszen ha bent maradok a junior A csapatban, akkor három évig ott játszhatok. Az aktív pályafutás befejezése után edző szeretnék lenni, ennek az alapjait is megszerezhetem Finnországban. Jelenlegi kapusedzőm benne van a finn trénerek elit csoportjában, akik folyamatos edzőképzéseket tartanak. Ezekben a táborokban a gyakorlati foglalkozások mellett rengeteg elmélet is van, folyamatosan elemzik az NHL, a finn és a svéd liga meccseit.

Espoo Város Finnország déli részén, több mint kétszázezer lakossal. Esztergom testvérvárosa a finn jégkorongsportnak számos világbajnoki és olimpiai érmest adott, de itt született például a F-1 2007-s világbajnoka, Kimi Räikkönen is. Ha már Olivér kedvence a metálzene: a kedvelt banda, a Children is Bodom innen származik.

– Ilyen fiatalon azért nem lehet könnyű kint, egyedül… – Espooban magyar családnál lakom, ők évek óta Finnországban élnek. A két fiuk a Bluesban játszik; így kerültek képbe, mint szállásadók. A klub segítségével ismertem meg őket. Az első perctől kezdve nagyon sokat segítenek – igyekszem persze önálló lenni, de könnyebbség, hogy figyelnek rám és mindenben támogatnak. A két kissrácot, Petit és Andrist a testvéreimnek tekintem, és nagyon jó érzés az is, hogy ők is úgy néznek rám, mint a bátyjukra, aki egyben a példaképük. Szeretek ott lakni, de természetes, hogy szeretnék majd teljesen önállósulni. Ehhez persze profiszerződést kell kapnom a klubtól. Tizennyolc éves kortól kötnek ilyet azokkal a játékosokkal, akik a junior A mellett már a felnőtt csapatba is rendre bekerülnek. Ez nekem szerintem még legalább két év – a korosztály finn kapusaival szemben hátrányban vagyok, hiszen ők gyerekkoruk óta ebben a képzésben részesülnek. – Van más külföldi a csapatban? – Nincs, egyedüli idegenlégiós vagyok. Finnországban több magyar is játszik, az ifiválogatottból például Nagy Krisztián és Sebők Balázs. Nem jellemző, hogy kint túl sokat találkoznánk. Balu Ouluban játszik, ami Espootól több mint hétszáz kilométerre van. Bajnoki meccseken találkozunk, és ha a válogatottal kapcsolatos dolog van, akkor természetesen felvesszük egymással a kapcsolatot. Akivel többször találkoztam az idény során, ő Hetényi Zoli: Helsinkiben játszik, ami viszonylag közel van Espoohoz, így van lehetőség arra, hogy összejárjunk. – Ha már Balázst és Krisztiánt említetted… Lassan egy hónap telt el az ifi vébé óta. A torna után azt mondtad, a saját teljesítményedet szeretnéd elemezni, értékelni. Sikerült? – Édesapám felvette az összes meccsünket, ebből összevágott egy szűk negyedórás videót (ITT), azt már végignéztem. A többi felvételt is szeretném megnézni, hogy teljesebb képet kapjak a teljesítményemről. A csapat még nem ült össze, a vébé után szélnek eredt a társaság. Talán az edzők, Eric Thurston, Majoross Gergely és Szongoth Kristóf már megbeszélték a tapasztalatokat, de az lenne az igazán hasznos, ha az egész csapat összeülne, és elemeznénk a hibákat. Ez a keret, legalábbis a 94-esek biztosan együtt marad a későbbiekben is. Egy csapatot alkotunk, muszáj lesz átbeszélnünk azt, ami Fehérváron történt… Kapcsolódó cikkek: Olivér, a vébé legjobb kapusa