A legfontosabb, hogy a sport segítségével egészséges embereket formáljunk, a lehető legjobb szakmai felkészültséggel – vélekedik Fritz Krisztina, az országos serdülő leány kosárlabda-bajnokságban aranyérmes Vasas edzője. A tréner az Utánpótlássport.hu-nak beszélt a döntőig vezető menetelésről, a csapatmunka fontosságáról és a klubnál folyó munkáról.
K.D.– Mennyire volt nehéz eljutni az aranyéremig?
– Boldogok vagyunk, hiszen a serdülő mezőnyben a lányoknak és nekem is ez az első aranyunk. Szeretném megköszönni azt a sok segítséget, támogatást, amit a szüleimtől, az edzőkollégáimtól kaptam, és nagyon sokat tanulhattam a korábbi években Tursics Sanyi bácsitól is. Köszönettel tartozom a gyerekeknek, akik nehéz pillanataimban is elviseltek, és az ő szüleiknek, hogy gondjaimmal hozzájuk is fordulhattam. Rengeteg munka van mögöttünk, és bár a nyolcas döntőig kevés izgalommal jutottunk el, tudtuk, hogy a finálé hétvégéje nem lesz könnyű. A felkészülést sok sérülés nehezítette: az utolsó napokig kérdés volt, hogy ki lesz hadra fogható. Bernáth Réka bárányhimlőből felgyógyulva, mindössze két edzéssel a háta mögött érkezett Zalakarosra, Pusztai Petra egész évben küszködött a derekával, Vadász Adél egy makacs térdszalaghúzódással bajlódott, míg Göncz Lizi a vonat után szaladva sérült meg. Ennek ellenére mindannyian pályára léptek, még ha összeszorított fogakkal is.
– A Kecskemét és a Szekszárd ellen is fölényesen nyertek, a finálé aztán szorosabb párharcot hozott. Számított arra, hogy ennyire izgalmas lesz a hajrá?
– Az első két mérkőzést magabiztosan, de az alapszakasz meccseihez képest nehezebben nyertük. Igyekeztem „takarékoskodni” a játékosokkal, hiszen egy országos döntő mentálisan és fizikailag is megterhelő, és az a csapat, amelynek több az egészséges játékosa, előnyt élvez a többivel szemben. Ráadásul a mostani rendszerben csak az lehet bajnok, aki nem hibázik. A döntőt óriási küzdelemben, négy ponttal nyertük meg. Én ezt tartom igazi sikernek: annak ellenére, hogy akadozott a játék, a lányok igazi csapatként, hatalmas szívvel, odaadással küzdöttek. Helyén volt a szívük. Ez a mérkőzés örökké emlékezetes marad mindannyiunk számára, hiszen óriási csatában sikerült győzelmet aratnunk egy remek ellenféllel szemben. Hogy miben emelkedtünk ki a mezőnyből? Alacsony csapat vagyunk, ezt jó védekezéssel, agresszivitással, sok mozgással, gyors indításokkal próbáltuk kompenzálni. Ráadásul tizenöt technikailag képzett játékossal büszkélkedhetünk, így nem kell csupán egy-két húzóemberre építeni.
– Az első két meccsen Pusztai Petra volt a legeredményesebb, de a döntőben csak hat pontot szerzett. Ennyire készültek ellene?
– Az ellenfél egyik kiváló játékosát, Czukor Dalmát állították rá, így most Bernáth Réka szórta helyette pontokat. Ez is bizonyítja, hogy a mi csapatunk ereje az egységben van, hiszen nem egyszer Róth Juci vagy Doktor Anna volt a házi gólkirály. Ezek a gyerekek megértették, hogy ez csapatjáték, így nem az a fontos, hogy épp ki szerzi a kosarat, vagy ki kap különdíjat. Azért külön is meg kell említenem Doktor Anna szerepét, aki igazi vezére ennek a társaságnak, és bár sok kisebb sérülés hátráltatta, mindig lehetett rá számítani mind a pályán, mind azon kívül.
– Ezt a korosztályt hogyan értékeli a klubon belül? Hányan lehetnek sikeresek felnőtt szinten is?
– Nem értek egyet azzal a Magyarországon igen elterjedt nézettel, amely szerint az utánpótlás-nevelés eredményességének kizárólagos mércéje az, kikből lesz NB I-es játékos. Szerintem az a legfontosabb, hogy a sport segítségével egészséges embereket formáljunk, persze a lehető legjobb szakmai felkészültséggel. Bízom abban, hogy mind a tizenöt lány kosárlabdázik majd tíz év múlva is. Lesz, aki a magyar válogatottban, lesz, aki az NB I-ben és lesz, aki az „üzleti ligában”. Talán olyan is akad majd közöttük, aki a nem könnyű edzői pályát választja. És azt is őszintén remélem, hogy húsz év múlva valamennyien lehozzák majd a gyereküket kosarazni.
– Igazán eredményesen szerepel a Vasas utánpótlása. Mi a titok?
– Talán az, hogy jól szervezettek az előkészítő csoportok, amelyekben a játékosok kiváló képzésben részesülnek, és már tízévesen részt vehetnek a házi bajnokságon, a Nyuszi Kupán. Versenykörülmények között játszhatnak, ismerkednek a szabályokkal és megtapasztalhatják a játék szépségeit, nehézségeit.
– Mi a terv a csapattal a közeli és a távolabbi jövőben?
– Sajnos még mindig nem tudjuk, hogy a következő szezonban hogyan alakulnak majd a korosztályok, de szeretnénk ezt a csapatot együtt tartani, hiszen ha a 1998-as születésűek kadett korba lépnek, akkor a 99-es serdülőkkel kiegészülve kadett B-ként tudnának versenyezni. A távoli jövőről pedig csak annyit: remélem, hogy a lányok sok sikert fognak elérni, nemcsak a pályán, hanem az életben is!
