Kapus nélkül, négy kapura

Az első kezdeményezésnek biztosan lesz folytatása: június 17-én nagy sikert aratott a Dél-pesti Gladiátorok utánpótlástornája. U9-ben új szabályok szerint, „háromfordulós” meccset játszott minden csapat. Tizenöt perc játék, aztán két ügyességi szám: szlalom és kapuralövés.

eFBé Az első Dél-pesti Gladiátorok-kupának nagy sikere volt – még a hőség sem tántorította el a fiatalokat attól, hogy akár több korosztály csapatában is ütőt ragadjanak. A legnagyobb érdeklődés az U9-ben volt, itt hat csapat versenyzett. A tornáról a szervező, Losonci Imre mesélt honlapunknak. – A diákolimpián versenyeznek a legkisebbek is, de ilyen korosztályos torna először volt az U9-nek. – Kezdem a végén: szerencsére, nem utoljára, a visszajelzések alapján egyértelműen gondolkodhatok, sőt, edzőtársakkal gondolkodunk a folytatásról. Elsőként már ősszel, akár két-három hasonló rendezvényt tartanánk. Pályában ugyan nem állunk jól – a mostani helyszínen, az ESMTK-pályán kívül túl sok másik nem jöhet szóba. Ez sem az igazi, de ennek a korosztálynak megfelel. Szóval, mindenképpen lesz folytatás! – Ennyire bevált a különleges szabály? Saját ötlet az U9-es újítás?

– Nem, Ausztriában lestem el, a sógorok a gyermektornákon évek óta használják a Svájcban, Hollandiában és Németországban is bevált struktúrát. Azaz: játék négy a négy ellen kapus nélkül, négy kapura. A meccs három részből áll: negyedóra játék, aztán két ügyességi szám. Utóbbiak variálhatók – ezúttal a legegyszerűbb, az iskolában is könnyen gyakorolható feladattípus mellett döntöttünk. Egyszerű váltóverseny: szlalom négy bója között, labda átrakása egyik bójáról a másikra, visszafutás, váltás. A kapura lövés a körről, tizenkét méterről ment. Három próbálkozása volt mindenkinek, aztán a délután folyamán ezt már lerövidítettük a nagy meleg miatt kettőre, így nem kellett annyit a napon állni a gyerekeknek.

Érdekes volt így minden párosítás: a pontozás úgy alakult, hogy a mérkőzés megnyeréséért kettő, az egyes ügyességi feladat legsikeresebb teljesítéséért egy-egy pont járt. Akadt olyan párosítás, ahol a meccs győztese az ügyességi számokat elveszítette, így aztán döntetlenre hozta az ellenfél a partit. A nagy meleget egyébként nem volt könnyű kibírni, de a folyadékpótlást megoldottuk, így nem volt rosszullét vagy napszúrás. Néhány kissrác több korosztályban is játszott kényszerből, így arra nem nagyon maradt ideje, hogy ebédeljen. – Ők azért már rutinosan mozognak, míg a kicsiknek minden új lehetett ezen a vasárnapon… – Jópofa történettel válaszolnék: Magó Zsuzsa, a gerjeniek vezetőedzője mesélte, hogy elég kalandosan értek fel Budapestre. Ez azért történt, mert az út elején többször meg kellett állniuk. Volt olyan kisgyerek az U9-es csapatukban, aki életében először járt 15 kilométernél távolabb az otthonától. Ráadásul sokat nem gondolkodhatott, hogy játszik-e vagy sem: Zsuzsa néni becsöngetett hozzájuk, szólt, hogy indulás Budapestre, aztán mire feleszmélt a gyerek, már az autópályán találta magát – na, olyat még korábban nem látott. Annyira izgult, hogy folyamatosan jelezte, rosszul van. Aztán a lányok felvidították: ők már évek óta járnak különböző tornákra, az U14-es csapatuk rutinos gyeplabdázókból áll. – Ebben a korosztályban már ismerik egymást a játékosok. Ment a „zrika” a pályán? – Az évek során az örökrangadók is kialakultak, jópofán megy a „szurka-piszka”. U14-ben az óbudaiak csapatában többen öt-hat éve gyeplabdáznak, a Dél-pesti Gladiátorok együttesében is négy éve együtt játszanak a gyerekek. Így ebben a korosztályban a Gladiátorok–Óbuda olyan presztízspárharc, mint a felnőtt párja, a Rosco–Építők. – Fontos megemlíteni, hogy külföldi résztvevője is volt a tornának: a szabadkaiakkal évek óta jó a kapcsolat? – Igen, ráadásul ők is meccshiányban szenvednek, így bármikor hívjuk őket játszani, szívesen jönnek. Felmerült az összevont, magyar-szerb utánpótlás-bajnokság ötlete. A lehetőséget ők is támogatják, így bízunk abban, hogy nem reked meg az elképzelés a gondolat szintjén… A csoportok végeredménye ITT.