A mindössze 22 éves Szilágyi Áron hihetetlenül magabiztos, ötletgazdag vívással olimpiai bajnoki címet szerzett Londonban.
A. Á. Szilágyi Áron előre megmondta: aki az adott napon a leginkább ott van fejben, az nyeri az olimpiát. Igaza lett. Aki látta azt a tekintetet, amivel bevonult kora délután a malajziai Ju Peng Kean ellen, az rögtön tudta: Áron koncentrációjával aligha lesz probléma. Talán a maláj is ettől a tekintettől ijedt meg, ezért dobta el az asszót 15-1-re, Áron azonban nem bízta el magát a vártnál is lazább „bemelegítést” követően. A következő körben éppen az ellen Csung Man ellen lépett pástra, aki négy évvel korábban bizonyította versenyzőnk fenti megállapításának igazságát. A címvédő kínai se olimpiai győzelme előtt, se az után nem volt sehol, ahogyan Áron ellen sem. A Vasas fiatal tehetsége végig kontroll alatt tartotta a mérkőzést és magabiztosan nyert 15-10-re.
Mindeközben az esélyesek sorra búcsúztak. A rettegett koreai Gu éppen Szilágyi következő ellenfelével, Hartunggal szemben maradt alul. A szintén erős olaszok, Montano és Tarantino a tőlük már szinte megszokott hisztikkel szépen lassan kizökkentették magukat, csak a csapatemberként ismert Occhiuzzi maradt talpon. Áron viszont továbbra is rendíthetetlen volt.
A szintén csak 22 éves német Max Hartung nem volt ismeretlen honfitársunk számára: a juniorok között már kikapott tőle, de ez nem ijesztette meg Áront. Áron viszont megijesztett minket. Ugyanis a tőle már-már megszokott magabiztos vívással 13-9-es előnyt épített ki, majd 4 tusos előnyét másodpercek alatt leadta. Mint utóbb kiderült, a gép nem vett be egy teljesen nyilvánvaló találatot, ez pedig megzavarta honfitársunkat. Mivel Hartung ugyanígy, 13-9-ről nyert két korábbi meccsén is, kissé megrémültünk, de ez volt az első és az utolsó pillanat a nap folyamán, amikor nem tűnt biztosnak a végső siker. A magyar tehetség két gyors találattal eldöntötte a meccset, majd az esti négyes döntőig pihenni vonult.
A pauza után Áron ugyanazzal az elszánt tekintettel jött ki a háromszoros csapatvilágbajnok Nyikolaj Kovaljov elleni asszóra, mint a korábbi mérkőzésekre. Látszott: ma nem lehet őt kizökkenteni. Hát még a páston mennyire látszott! Az orosz csak asszisztálni tudott a bemutatóhoz, Áron gyönyörű tusokkal nyert 15-7-re.
A döntő aztán – ha pontban nem is, de látványra – még simábbra sikerült. A britek nagyon megadták a módját a rendezésnek, hihetetlen hangulat volt az Excel csarnokban, pedig aztán a kardvívásra nem lehet azt mondani, hogy a britek hazai sikerre számítottak. A finálé azonban csak külsőségeiben volt modern és formabontó, a részvevők a tradicionális kardozó nemzetekből kerültek ki: Áron ellenfele a már korábban említett Occhiuzzi volt. Többször megszenvedtünk már az olaszok ellen, ami az olimpiai döntőket illeti (legutóbb 2004-ben Athénban), ma viszont csak egy vívó volt a páston. Áron „űrvívást” bemutatva 8-1-re elhúzott, az olasznak már hisztizni sem volt kedve, ez pedig veszélyes előjel volt. Persze ekkora előnyről már csodaszámba ment volna kikapni, Áron pedig ha vágyott is a csodára, azt nem ilyennek képzelte el. A szünet után sem engedett ki, viszont sokkal taktikusabb vívásra váltott és így 7-7-es második felvonással olimpiai bajnok lett. Szilágyi Áronnak szólt tehát először a magyar himnusz Londonban, és a magyar vívó volt az első is, aki az egekbe repülhetett: a magyar sportvezetés legjava gyűlt össze, hogy a levegőbe dobálja a bajnokot.
A rossz előjelek ellenére a mindössze négy versenyző által képviselt magyar vívósport a 22 éves Szilágyi Áronnak köszönhetően újra „mennybe ment” Londonban.
