Európa reménysége

Joó Abigél kétszeres felnőtt Európa-bajnokként utazik az olimpiára, csakhogy súlycsoportja legjobbjai nem az öreg kontinensről érkeznek…

A. Á. Joó Abigél az olimpia ideje alatt ünnepli majd 22. születésnapját, a legszebb ajándék pedig minden bizonnyal egy olimpiai érem lenne a számára. Ezt persze a lelkes magyar rajongók nem  tudják majd „összedobni” a KSI judokája számára, neki kell azt kemény küzdelemben kell megszereznie, mégpedig sokkal keményebb harcban, mint amelyet az áprilisi Európa-bajnokságon megnyert. Abigél ugyanis Európát már jó párszor „zsebre tette”. Utánpótláskorúként ötször, felnőttként kétszer lett a kontinens legjobbja – legutóbb éppen most áprilisban, Cseljabinszkban. Viszont ezeken a versenyeken – érthető okokból – nem volt ott az olimpiai címvédő kínai Yang Xiuli, a világbajnoki érmeket halmozó brazil Mayra Aguiar és az idén 15 mérkőzés óta veretlen amerikai Kayla Harrison. A 78 kilogrammos súlycsoportban egyértelmű, hogy nem Európa dominál. Persze az már most látszik, hogy ez nem lesz mindig így, ugyanis a felnövő európai generáció is hihetetlenül erős. Abigél mellett a tavaly saját közönsége előtt világbajnoki címet szerző francia Tcheumeo is csak 22 éves, Anna Velensek, a szlovének nagy reménysége pedig még csak 21. Bármelyikük odaérhetne a végelszámolásnál, de az mindenképpen meglepetésszámba menne. Abigél persze nem csak a riválisok boncolgatásával töltötte ezt az évet, bár – ami a versenyeket illeti – az olimpia miatt láthatóan visszavett a tempóból. Az idén a megnyert felnőtt Európa-bajnokság mellett mindössze egy Masters-versenyen, egy Világ Kupa-fordulón és két Európa Kupa-viadalon lépett tatamira, két bronzérmet és két ötödik helyet begyűjtve. Mindenképpen figyelemre méltó viszont az, hogy mérkőzéseinek többségét ipponnal nyerte, vagyis nem a másik intéseinek, hanem saját technikájának köszönhetően volt ott mindig a legjobbak között. Az előbb felsorolt eredményeknek – na meg a kiváló tavalyi évnek – hála Abigél világranglista ötödikként kvalifikálta magát az olimpiára, így kiemelést is kapott. A KSI fiatal dzsúdósa az olimpia előtt egy a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján közölt interjúban jelezte: négyen vannak előtte a világranglistán, így számára a legjobb nyolc a minimum. Ott viszont már olyan ki-ki meccsek jönnek, amelyeknek lehetetlen megjósolni a végkimenetelét, de félni semelyik riválisától sem fél. Mivel a cselgáncsozók párosításait már a megnyitó előtt kisorsolták, most már azt is tudjuk, amit Abigél a vele készült beszélgetés idején nem: vagyis, hogy mennyire lesz rögös az útja a csúcs felé. Versenyzőnk csak a legjobb 16 között kezd, és nagy szerencséjére sikerült elkerülni az olyan kiemelés nélküli veszélyforrásokat, mint például a holland Marhinde Verkerk, vagy a korábbi világbajnoki ezüstérmes ukrán Priscsepa. A konkrét ellenfél még nincs meg az első körre, de az biztos, hogy Afrikából jön a rivális, ugyanis a gaboni Audrey Koumba és a Burundiból érkező Odette Ntahonvukiye mérkőzésének győztese lép tatamira Abigél ellen. Az afrikai cselgáncsot nem lebecsülve kijelenthető, hogy a KSI versenyzőjének innen be kell jutnia a legjobb nyolc közé, ott viszont az amerikai Kayla Harrison ellen már nem ő lesz az esélyes. Jó előjel viszont, hogy a magát sorozatosan csak „nem egyszerű esetként” emlegető magyar lány eddig láthatóan nem görcsölt rá élete első olimpiájára. Nem csak versenyezni megy ugyanis, hanem ha már sikerült kijutnia az ötkarikás játékokra, úgy döntött vesz pár belépőt és megnézi olimpikon barátait is. Abigél a többi magyar mellett kiemelten szurkol a birkózóknak, illetve vele nevelkedett klubtársainak, Hídvégi Vid tornásznak és Kasza Róbert öttusázónak. Természetesen a dzsúdósok eseményein is kint lesz, de mivel augusztus 2-án, az utolsó előtti cselgáncsos napon lép csak tatamira, mindössze Bor Barnának szurkolhat majd felhőtlenül. A fiatal judoka egyébként azt is elmondta, reméli, hogy mire ő sorra kerül, addigra lesz már magyar cselgáncsos érem, sőt, a himnusz is megszólalhatna, az sokat segítene neki. Abigél az olimpia előtt azt sem bánta volna, ha – annak ellenére, hogy az Európai Judo Szövetség őt tartotta erre a legesélyesebbnek a magyar csapatból – nem ő lenne Magyarország első női dzsúdó érmese. Nos, Csernoviczki Éva már az első napon történelmet írt, így egy újabb terhet vett le fiatal honfitársa válláról, Abigél pedig azzal a tudattal dzsúdózhat, hogy akármit is csinál a tatamin, eddig a cselgáncs a magyar csapat sikersportága. Már csak a himnusz várat magára a dzsúdó csarnokban. Talán éppen neki csendül majd fel először…