A futballista olimpiája
„A futballról azt mondják, az valami egészen más, mint az összes többi sportág. De az olimpián tényleg nincs különbség, és ez fantasztikus!” – lelkendezett Jack Butland, a britek kapusa. Az öt karika ugyan egységet szimbolizál, a brit labdarúgók mégsem indulhattak ebben a szellemben a felkészülésnek.
Fogl Balázs „Pályafutásom kiemelt állomása, történjen bármi is a későbbiekben” – .
A Birmingham City kapusa a XXX. nyári olimpián a brit csapat hálóját őrzi és óriási lehetőségnek tartja, hogy ott lehet a nemzeti csapatban. Az együttest négy ország, Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország legkiválóbb 23 éven aluli (és három túlkoros) játékosaiból kéne állnia. Ehhez képest csak angolok és walesiek alkotják.
Amikor 2005 júliusában kiderült, hogy London rendezheti 2012-ben a játékokat (ezzel minden sportágban automatikusan kvalifikálta magát), a Brit Olimpiai Bizottság jelezte, mindenképpen egyesített csapatot kíván indítani. A múltban ez hol így volt, hol nem. Az 1948-as londoni olimpiától kezdve egészen 1972-ig, Münchenig, Nagy-Britannia labdarúgói szerepeltek a játékokon. Az 1992-s barcelonai olimpiára az U21-es Európa-bajnokságra való selejtezők legjobbjai jutottak el a kontinens képviseletében (ez azóta is így van), ahol valamennyi úgymond „brit ország” a saját zászlaja alatt versenyez. Így 1992-ben és 96-ban Skócia, négy éve Pekingben pedig Anglia képviselte a briteket.
Az elképzelés szerint Londonban ez másképp történt volna, ám a labdarúgó-szövetségek azonnal tiltakoztak: a skót és a walesi egyből, az északír kis kivárás után jelentette ki, hogy nem kíván tárgyalni az angolokkal és a Brit Olimpiai Bizottsággal a közös csapatról. Aztán segített a közösségi portálozás: két walesi, Aaron Ramsey és Gareth Bale „Team GB” feliratú pólóban fotóztatták magukat és töltötték fel a képet a Facebookra. Ezzel jelezték Stuart Pearce szövetségi kapitánynak, rájuk számíthat. Pearce az Arsenal 21 éves középpályását, Ramseyt be is hívta a csapatba, s mellette még négyet. Köztük van kettő a megengedett túlkorosok közül: a 38 éves csapatkapitány Ryan Giggs és a 31 éves Liverpool-támadó, Craig Bellamy.
Jack Butland a „Milyen érzés olimpián lenni?” kérdésre nemcsak a megszokott egyszavas „leírhatatlan / fantasztikus / elképesztő…” választ adta. A Birmingham City kapusa – aki két éve a második ligás Cheltenham Town együttesében szerepel kölcsönjátékosként – szerint az aranyért kell küzdeniük.
„Még mindig rácsodálkozom néhány dologra, pedig már több mint egy hete tapasztalom, hogy mennyire más a többi sportág felkészülése, mint a miénk, labdarúgóké. A hangulat, a közeg, ami minket körülvesz, az fantasztikus. Ha a csapattal edzőtáborozunk, vagy valamilyen tornán szerepelünk, minden keret külön készül, alig-alig találkozunk. Az első „sokk” az étteremben ért: 30-40 fő helyett egyszerre több ezren voltunk és senkinek nem kellett várakoznia. Na, ez a profizmus. Az olimpiai faluban csak néhány napot töltöttünk, de nekem ez is elég volt arra, hogy érezzem, mit jelent az, hogy olimpia, az esemény, ahol az összes nagy sportág még nagyobb képviselői együtt vannak ott. Számomra nagy élmény volt találkozni az úszóinkkal, a kosárlabdázókkal, a műugrókkal, vagy épp a megnyitón együtt vonulni a bokszolókkal. ”
Britek (?) az újkori olimpiák focitornáin
1900-ban a párizsi ötkarikás játékokon az Upton Park FC, egy londoni amatőr klub képviselte a briteket (az egyesület 1911-ben megszűnt). 1908-ban az első londoni olimpián Nagy-Britannia néven futott az aranyérmet nyert csapat, ám csak angol játékosok alkották. Négy évvel később mind az érem, mind a játékosok nemzetiségének tekintetében ugyanez volt a helyzet. 1936-ban angolok és skótok szerepeltek, 1948-ban angol, skót és walesi futballisták – valamennyien amatőrök, hiszen profik csak 1984 óta léphetnek pályára az olimpián.
Jack Butland nem az első nagy tornáján szerepel a nyáron, hiszen az angol válogatott harmadik számú kapusaként ott volt a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságon is. Az olimpiai csapatot hazai pályán az esélyesek között tartják számon.
„Az biztos, hogy számolnak velünk. A közönség mellettünk áll, telt ház várt minket Manchesterben az Old Traffordon, Londonban a Wembleyben és a harmadik csoportmeccsen a walesi fővárosban, Cardiffban, a Millennium Stadionban is. Ha a végeredményeket nézzük, eddig nem játszottunk túl meggyőzően, de az Eb miatt ez a keret néhány hetet tudott csak komolyan együtt készülni. Az afrikai, vagy a dél-amerikai válogatottak pedig másfél-két hónapot edzőtáboroztak valahol Európában. Úgy gondolom, meccsről meccsre javulunk. Mindig a következő ellenfélre koncentrálunk, most Dél-Koreát kell legyőznünk. Ha ehhez én tehetném hozzá a legtöbbet? Az már csak a hab lenne a tortán…”
Az olimpiai labdarúgótornán a brit csapat eddigi eredményei.
1. forduló: Nagy-Britannia–Szenegál 1-1 (1-0), gól: Bellamy, 20, ill. Konate, 82. 2. forduló: Nagy-Britannia–Egyesült Arab Emirátusok 3-1 (1-0), gól: Giggs, 16, Sinclair, 73, Sturridge, 76, illetve Rashid Eisa 60. 3. forduló: nagy-Britannia–Uruguay 1-0 (1-0), gól: Sturridge, 45.
A britek 7 ponttal csoportjuk élén végeztek, ha a negyeddöntőben legyőzik Dél-Koreát, a Brazília–Honduras összecsapás győztesével játszhatnak a döntőért.