Harcsa Zoltán vereséget szenvedett a legjobb nyolc között, de pontszerzőként, két nyert meccsel így is ő volt a legeredményesebb magyar ökölvívó a londoni olimpián.
A. Á. A 75 kilogrammosok között induló Harcsa Zoltán bizakodva várta a brazil Esquiva Florentino Falcao elleni mérkőzését, és titkon már-már azt is figyelte, hogy hogyan alakulhat az ága az olimpiai döntőig. A 19 éves kispesti fiúnak azonban be kellett érnie a legjobb nyolc közé jutással, ugyanis két nyert meccs után a negyeddöntőben pontozással kikapott.
A magyar tehetség az első két körben egy venezuelai és egy namíbiai öklözőt búcsúztatott pontozással, de mivel nem volt kiemelt, várható volt, hogy előbb-utóbb össze fog akadni egy magasan rangsorolt bokszolóval. Zoli nem járt rosszul, ugyanis a legalacsonyabb kiemelési számmal bíró, vagyis negyedikként rangsorolt Falcao ágára került, a 23 éves világbajnoki bronzérmes brazil azonban túl erős ellenfélnek bizonyult. A dél-amerikai pihent az első körben, a másodikban viszont 24-11-re vert egy azerit, ebből már sejteni lehetett, hogy Falcao inkább az a verekedős típus.
A brazil nem is cáfolta meg önmagát, az erős kezdés azonban láthatóan váratlanul érte Zolit. A szokásos ismerkedés elmaradt, szinte még fél perc sem telt el a menetből, de az ütések csak úgy záporoztak Szántó Imre tanítványára. Mire a magyar fiú észbe kapott, már legalább két pontos hátrányba került, és ezen az első menet féltávjánál meghúzott váltott felállás sem tudott segíteni. A brazil rákényszerítette verekedős bunyóját Zolira, aki láthatóan kevesebb, de pontosabb ütésekkel akart operálni, csakhogy ellenfele három-négy ütésből álló kombinációi egy-egy pontot mindig hoztak. Az első menet után 6-2 volt az eredményjelzőn, és noha gyakran panaszkodunk az amatőr boksz bíráskodása miatt, ez a különbség teljesen reális volt.
A második felvonásban láthatóvá vált, hogy Szántó Imre tréner megpróbálta kihasználni Zoli azon képességét, hogy fiatal kora ellenére meccsen belül is tud taktikát változtatni. Az első meccsen, a kolumbiai ellen bejött a húzás, ez a dél-amerikai srác azonban nem ragadtatta el magát, tudta, ha taktikusan kibokszolja a maradék hat percet, négy pont előnyt lehetetlen behozni. Reménységünk ezért hiába bokszolt már jobban, nem tudott kimaradni a brazil által kezdeményezett nagy verekedésekből, így pedig óhatatlanul is be-bekapott pár pofont. A második menetet is Falcao hozta, de már csak 5-4-el, mindez azonban azt jelentette, hogy 5 pontot kellett volna ledolgozni a záró felvonásban. Láttunk már erre példát, de a brazil nem csak túl jó, de elég okos bunyós is volt ahhoz, hogy ne menjen bele semmi olyanba, ami elősegíthetne egy csodával felérő fordítást.
Az utolsó három percben Zoli nem adta fel, ment előre, de a lelkesedés csak arra volt elég, hogy legalább a harmadik menetet megnyerje 4-3-ra, a győzelem viszont így sem lett meg. Jobb volt a brazil, de egyben az is látszott, hogy a kispesti srác négy év múlva jobb bunyós lehet, mint amilyen riválisa volt most. A 14-10-es vereség ugyan nem mondható szorosnak, de több felnőtt tapasztalattal Zoli valószínűleg hamarabb tudott volna váltani és nem engedte volna el annyira az első menetet, amin végül a meccs is elúszott. A magyar fiú sírt az eredményhirdetés után, azonban semmi oka sincs a bánkódásra, hiszen nem csak eljutott a legjobb nyolc közé, pontokkal gazdagítva ezzel a magyar olimpiai csapatot, de olyan érett boksszal tette mindezt, amilyet 19 évesen nagyon kevesen tudtak a mezőnyből.
Reménységünk ennek ellenére nem volt elégedett magával, meccs után az nso.hu-nak adott nyilatkozatában így fogalmazott: „Mérges vagyok magamra, mert nem tudtam megvalósítani az edzői elképzelést. Képtelen voltam közelebb menni hozzá, az ütőtávolságot sem éreztem. Ma semmi nem jött össze, s mire belemelegedtem volna, vége is lett a meccsnek. Jobb, gyorsabb és éhesebb is volt a brazil. Vigaszom legfeljebb az lehet, hogy így is én szerepeltem a legjobban a magyar bokszolók közül. Nagy kár, hogy nem sikerült érmet szereznem. Talán majd legközelebb.”
Zoli esetében pedig szinte biztosan lesz legközelebb, ugyanis edzőjével, Szántó Imrével már az olimpia előtt beszéltek arról, hogy Rióig nem hagyják abba a közös munkát. Öcsi bácsi azt ígérte a kis Harcsa Zoltánnak, amikor annak idején elcsábította a focipályáról, hogy addig edzősködik, amíg Zoliból nem lesz nagy bokszoló.
