Olimpiai nézőcsúcs

Bár az olimpia előtti beharangozó cikkünkben Mexikót is megemlítettük a favoritok között, azért azt mi sem gondoltuk volna, hogy a közép-amerikaiak viszonylag simán győzik le a döntőben Brazíliát, ráadásul Giovani dos Santos nélkül.

Nagy-Pál Tamás A vasárnap este véget ért londoni ötkarikás játékokra senkinek egy rossz szava nem lehet. A magyar sportolók remekeltek, a rendezés kifogástalan volt, a hangulat óriási és a labdarúgó-mérkőzések színvonalára sem lehetett panasz. Egyedül a brazilok távozhattak rossz szájízzel a tornáról, hiszen továbbra sem sikerült történetük első olimpiai bajnoki címét begyűjteniük – ellentétben a mexikóiakkal. Mexikó győzelmének egyik kulcsa az volt, hogy Luis Fernando Tena szövetségi kapitánynak tökéletesen sikerült kiválasztania és beillesztenie a túlkoros játékosokat a gárdába. José Corona végig parádézott a kapuban, Carlos Salcido magabiztosan irányította a védelmet, míg Oribe Peralta góljaival több mérkőzést is eldöntött – például duplájával a finálét is. A fiatalok is megállták a helyüket, olyan, később Európában is meghatározó játékossá vállható tehetségek kibontakozásának lehettünk részesei, mint Marco Fabián, Javier Aquino vagy a középpálya motorja, Jorge Enríquez. De ez a torna nemcsak Mexikóról szólt, hanem leginkább Londonról. Ritkán rendeznek olimpiát olyan különleges, hatalmas múlttal rendelkező valódi futballszentélyekben, mint a Wembley, az Old Trafford vagy éppen a Hampden Park. Nem is csoda, hogy a labdarúgó-torna látogatottsága minden eddigi rekordot megdöntött: összesen 1.525.134 néző volt kíváncsi a helyszínen a mérkőzésekre (ez 47.660 fős átlagot jelent), miáltal 28 éves csúcs dőlt meg, melyet még Los Angeles tartott 1984-ből. A britek nagy bánatára azonban csapatuk az óriási várakozás ellenére sem szerepelt túl jól, hiszen a negyeddöntőben búcsúzott, ráadásul az előzetesen nem túl acélosnak tartott Dél-Korea ellenében. Igaz, az ázsiai gárda végül bronzéremmel zárt. De nem az volt az egyetlen meglepetéscsapat, hanem például a szintén az elődöntőig menetelő Japán vagy a Brazília elleni negyeddöntőben éppen hogy búcsúzó Honduras, amely a csoportkörben Spanyolországot is megfricskázta. Jó néhány tehetség is felbukkant a tornán, például a góllövőlista első két helyezettje. Leandro Damiaónak hat góljával óriási része volt abban, hogy a brazilok elmentek a döntőig, míg az ötgólos Moussa Konaténak csak az nagy bánata lehet: rajta kívül mindössze egy gólt szereztek társai, így pedig a negyeddöntőnél tovább nem lehetett eljutni. Ők, és természetesen Peralta, vették ki a legnagyobb részt a torna 76 góljából, amely mérkőzésenként 2.38-as átlagot jelent. A torna tehát véget ért, sok-sok felejthetetlen mérkőzéssel és élménnyel, amely négy év múlva remélhetőleg ugyanitt folytatódik, hiszen ha Angliát a futball hazájának nevezhetjük, Brazíliát nem különben.