A lányok kedvencei lettek

Hagyományosan emléktorna, nem hivatalosan korosztályos „mini Eb” a Darko Csukics-emlékviadal. A nyolccsapatos tornán a magyar 97-es korosztály fiai a 3-5. helyen végeztek, a hármas körbeverés után a gólkülönbség nem a javunkra döntött.

eFBé A tizenötévesek korosztályos Európa-bajnokságának is tekinthető a Darko Csukics Memorial, amelyet hatodik éve rendeznek Szerbiában; az idén augusztus 15-19-én volt a viadal. A házigazdák és a mieink mellett a görög, a spanyol, a horvát, az olasz, az amerikai és a kanadai 97-es születésűek válogatottja vett részt. A magyar válogatott az USA-val és Görögországgal azonos pontszámmal végzett, ám a  körbeveréseknek köszönhetően a gólkülönbség döntötte el a helyezések sorsát – nem a mi javunkra, a bronzérmet az amerikaiak szerezték meg, a görögök a 4., a magyarok az 5. helyen végeztek.

„Idén Belgrádban (Obrenovac, majd Zrenjanin városa után) a Száva szigetén lévő strandos, szabadidőparkos övezetben, a folyó tószerű holtágán kialakított stéges „medencében” játszottak a csapatok. Meccsek előtt mindig kidobálták a zavaró hínárcsomókat a pályán túli folyórészre. A szigetet egyébként úgy lehet elképzelni, mint a Margitsziget és a Balaton keresztezését: a szélén strandok végtelen sora, míg beljebb parkok, bicikliutak, focipályák. A rendező biztonságiak nagyon komolyan vették magukat, még fotózni is alig engedtek oda a medence partjára. A horvátokat olyan szinten őrizték, hogy külön rendőri felvezetést kapott még a buszuk is, és a meccseiket rendőrök is biztosították. A fiúk talán első ízben kóstolhattak bele, milyen az, amikor a vízilabdázókat körbezsongják a nők. Ezúttal a helyi lányok csaptak le meglehetősen rámenősen a srácokra” – foglalta össze a Belgrádban töltött napot utánpótlás-pólóval foglalkozó honlapján Ritz Gyula. „Gyuszi bácsi” lánya, Ritz Anna a BVSC-ben játszik, korosztályt tekintve azonban a 97-es fiúkkal pólózott együtt több évig. Attól függetlenül, hogy ettől az évtől Panka már leginkább a BVSC-s lánycsapatban ugrott a medencébe, a Ritz család folyamatosan nyomon követi az egykori játékostársak útját (is). További képek a tornáról Ritz Gyulától ITT. A 97-es korosztály válogatottját három éve Urbán Lajos készíti fel, Belgrádban Szűcs Levente segítette a szövetségi kapitány munkáját. A srácok a klubcsapataikkal már megismerhették a nemzetközi mezőnyt, de válogatottként ez volt az első közös, komoly nemzetközi tornájuk. Urbán Lajos értékelte honlapunknak a torna tapasztalatait. – Vegyes kép alakult ki bennem. Négyszer nyertünk, három vereséget szenvedtünk, ebből két vesztes meccset, a horvátok és a görögök ellenit sajnálom igazán. Utóbbi találkozón mélyen a tudása alatt játszott a csapat, de a másik kettőn sem brillíroztunk támadásban, hiszen nagyon kevés gólt lőttünk. A jövőre nézve ez mindenképpen intő jel: javulni is, változtatni is kell. – Mi volt a probléma? – A szoros emberfogás elleni játék nem ment, felőrölte a srácok erejét a sok próbálkozás, s mire helyzetbe került valaki, rendre pontatlan lövéssel fejezte be az akciót. – Ez volt a pénteki nap, két vesztes meccsel, aztán jött másnap a fordulat… – Teljesen más képet mutatott a csapat, a spanyolok és az olaszok ellen is kiváló volt az összjáték. Megcsináltuk a lefordulásokat, gólokkal fejeztük be a támadásokat. Jól ment a védekezés is. A dobott gólok száma, a spanyolok elleni tizenhat és az olaszoknak szórt tizenhét is mutatja, hogy alapvetően nincs gond az előrejátékkal sem.

Mindenképpen meg kell említenem az Egyesült Államok elleni mérkőzést, ahol ugyan csak két góllal, 13-11-re nyertünk, de az eredmény nem tükrözi hűen a két együttes közti, a javunkra billenő különbséget. Ugyanígy a szerbek elleni összecsapás végeredménye sem reális abban a tekintetben, hogy három negyedben teljesen pariban voltunk velük. A harmadik játékrészben volt három olyan hibánk, amiből átlövés-gólokat szereztek a szerbek és azokkal el is ment a meccs. – Ha a dobott gólok számát említette, beszéljünk a kapottakról is. Tíznél nemigen kaptunk többet, ezzel elégedett? – Igen, a védekezéssel, valamint a kapusok teljesítményével is. Három kapust vittem ki a tornára (Balogh Zoltán, Várhegyi Dániel, Vogel Soma), mind remek formában volt. – Mellettük kiket emelne még ki? – Két pécsi játékos, Csaba Márton és Lajkó Márton végig olyan teljesítményt nyújtott, amely nemzetközi szinten is elismerésre méltó. A többieké eléggé hullámzott, a húzóegyéniségeknek voltak jó meccseik (a spanyolok és az olaszok elleni), de két-három találkozón nem ment nekik úgy a játék, ahogy az tőlük elvárható.

Ők játszottak Belgrádban: Kapusok: Balogh Zoltán (Hódmezővásárhely), Várhegyi Dániel (BVSC), Vogel Soma (FTC); mezőnyjátékosok: Biros Barnabás (Eger), Burián Gergely, Szatmári Kristóf (Vasas), Csacsovszky Erik (Honvéd), Irmes Pál, Szentesi Dániel (UVSE), , Csaba Márton, Lajkó Márton (PVSK), Sélley-Rauscher Domonkos (BVSC), Manhercz Krisztián (FTC) Szécsi László, Werner Richárd (Szentes); edzők: Urbán Lajos, Szűcs Levente.

– Lesz lehetőség arra ősztől, hogy a keret többet dolgozzon együtt? – Nehéz kérdés, mert a tizennyolc-tizenkilenc fős, szűkebb keret összetétele abban a tekintetben, hogy honnan kell elutaznia egy-egy összetartásra, elég vegyes. A fele budapesti, de vannak pécsiek, szentesiek, van egri és hódmezővásárhelyi játékos is a csapatban. Eddig általában havi két alkalommal találkoztunk. Ha a 96-osok munkáját vezető kollégámmal, Kis Istvánnal sikerült összeegyeztetni a közös munkát, akkor havonta háromszor – azon dolgozunk, hogy ez a szám magasabb legyen. Azt sem szeretnénk, hogy az iskolában összegyűljön olyan mennyiségű hiányzás, hogy a tantestületnek kelljen arról döntenie, hogy vizsgázhat-e a gyerek, vagy évet kell ismételnie. Sajnos, nem minden iskola fogadja egyértelmű örömmel azt, ha egy diákja élsportoló… A torna eredményei és a végeredmény ITT.