Csötönyi Sándor elérkezettnek látta az időt, hogy értékelje az olimpiai ciklust, szavaival azonban sokan nem értenek egyet.
A. Á. Csötönyi Sándor a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökeként a monokli.com-nak adott interjút, amelyben elmondta véleményét az elmúlt négy év szakmai munkájáról és az ötkarikás szereplésről. A sportvezető összességében elégedett, és nem érzi úgy, hogy komoly változtatásokra lenne szükség a hazai amatőr bokszban. Ezzel viszont sokan nem értenek egyet, még ha nevét nem is vállalja az összes kritikus.
Csötönyi kifejezetten pozitívan élte meg az olimpiai ciklust: „Az elmúlt négy esztendő eredményeivel igenis elégedett vagyok, ugyanis 12 év után újra lett a sportágnak Európa-bajnoka Bacskai Balázs személyében, érmeket szereztünk a világversenyeken felnőtt és junior, vagy ifi szinten is, valamint a 2011-es bakui világbajnokságon három sportolónk is kivívta az olimpiai indulás jogát. Igaz, több kvótát nem sikerült szereznünk, de végül a 19 éves Harcsa Zoltán ötödik helyével pontszerzőként zárt a válogatottunk Londonban” – összegzett a szakvezető.
Az elnök szerint nem csak olimpiai érmekben mérhető a siker, és ezzel talán még a kritikusok is egyetértenének, de a három kvóta miatt rengeteg támadás érte a szövetséget. Csötönyi szerint a jelenlegi kvalifikációs szisztéma nem megfelelő, hiszen ha visszatekintünk, a mostani feltételeket például a Sydneyben később bronzéremig menetelő Erdei Zsolt sem tudta volna annak idején teljesíteni. A sportvezető szerint tudomásul kell venni azt is, hogy az amatőrboksz nem tud biztos megélhetést nyújtani a sportolóknak, nem véletlenül állnak öklözőink profinak – tegyük hozzá, sikeres profinak. Utóbbi véleménnyel egyébként a nemzetközi szövetség is egyetért, éppen ezért – ahogy egy korábbi cikkünkben részletesebben is hírt adtunk róla – a szervezet hamarosan olyan rendszert vezet be, amely a profikhoz hasonlóan kereseti lehetőséget biztosít, a sportolók mégis megmaradhatnak amatőrnek.
A szövetségi vezető ugyanakkor – talán belátva, hogy ezekkel a körülményekkel más, sikeresebb országoknak is meg kellett birkózniuk – leginkább a páratlan „balszerencse-hullámot” teszi felelőssé: „Dobrádi Zsolt agyhártyagyulladása, Nagy Krisztián betegsége, Káté Gyula három műtétje csak az idén, és az emiatti meccshiány, Bacskai Balázs kézműtétje, Szellő Imre kéz-, és Darmos József több orrműtétje, vagy éppen Bernáth Pista kilenc hónapos kihagyása trombózisa miatt, ezt még hallgatni, felsorolni is borzalmas” – nyilatkozta Csötönyi. Az elnök hosszú listáján egyébként fiatalok is vannak: Dombrádi Zsolt és Nagy Krisztián például – akárcsak az olimpiai csapat legjobb eredményét produkáló Harcsa Zoltán – utánpótláskorúként lehetett volna ott a legjobbak között, ráadásul Bernáth István is csak idén töltötte be a 23. életévét. Tehetséges fiatalokból tehát valóban nem lenne hiány, viszont semmi sem garantálja, hogy újabb négyéves ciklus után újra találkozhatunk ezekkel a nevekkel.
Káté Gyula például megunta. Hazánk egyik legsikeresebb bokszolója bejelentette, hogy visszavonul, legfeljebb edzőként marad a sportág közelében. Döntését azzal indokolta, hogy az amatőrködésből elege van, ahhoz pedig már túl idős, hogy profinak álljon. Elhatározása érthető: három olimpián bokszolt, és bár időközben halmozta a világbajnoki és Európa-bajnoki érmeket, az ötkarikás versenyeken valahogy sohasem jött ki neki a lépés. A döntés magát Csötönyi Sándort is megrázta, az „ellenzéket” még inkább…
A hazai bokszfórumokon – leginkább az interjút leközlő oldalak hozzászólásai között – ugyanis hangnemében és stílusában is durva vita kezdődött. A szövetség elnöke az interjúban is elejtette, hogy bizony sokan támadják a szövetséget, amiért „csak egy ötödik helyet sikerült megszerezni”, de a sárdobálás csak erősödött az interjú után. Nevüket felvállaló és fel nem vállaló hazai szaktekintélyek egyaránt kritizálták a szövetséget az elmúlt négy év eredményeiért, a csalódásként megélt olimpiai szereplésért, és leginkább az elmaradt retorziókért. Egyesek normál, mások – a mai sajnálatos internetes szokásokat követve – durvább hangnemben.
Az talán szerencsésnek mondható, hogy a szakvezetőket, edzőket és a politikai döntéshozókat is felelősségre vonó hozzászólásokban legalább a bokszolókat nem érte támadás. Harcsa Zoltán eredményét a legtöbben elismerik, Káté Gyula és Varga Miklós esetében pedig legfeljebb formájukat és felkészítésüket érte kritika. Mindez azonban nem elég, hiszen a fiatal ökölvívók – akik korukra való tekintettel talán a legaktívabb internethasználók – azt látják, hogy a szakma nemcsak megosztott, de még az alpáriságot mellőző vitára is képtelen. Hiába fogalmaznak meg egyesek esetleg olyan kritikát, amelynek szakmai értéke van, ha ezt nem megfelelő stílusban vagy fórumon teszik. Lehet, hogy éppen ellenkezőleg fog hatni a sportág jövőjére, vagyis a következő négyéves felkészülésre és az utánpótlás-nevelésre.
