Lám Bálint aranyérmes a junior-vébén

Megnyerte a junior-világbajnokságot a kötöttfogás 120 kg-os súlycsoportjában Lám Bálint, a BVSC versenyzője. Mind a négy ellenfele a kategória elitjéből került ki, de egyik sem tudott akciót végrehajtani ellene. Karrierjét méltán mondhatjuk különlegesnek.

Szekeres István Thaiföld egyik patinás városában, Pattajában zajlik a birkózók junior-vébéje. A kötöttfogás nagy magyar sikert hozott: a 120 kg-ban Lám Bálint nyerte meg az aranyérmet. Utoljára Németh Iván 2006-ban szerzett bajnoki címet, Guatemalában. Bálintnak a sorsolás szeszélye folytán nem kellett selejtezőt vívnia, de annál keményebb folytatás várt rá. A nyolcaddöntőben 1:0, 1:0-ra megverte a német Christian Johnt, az idei junior Eb győztesét (ahol a magyar bronzérmes lett). A negyeddöntőben a bolgár Miloszlav Metodiev volt az áldozat (2:0, 1:0), aki ellen a tavaszi kontinensbajnokságon megnyerte a bronzmérkőzést. Az elődöntőben az azeriek nagy reménysége, Zaur Mehralijev sem tudta megállítani (1:0, 2:0). A finálét a junior-vébé tavalyi győztese, a grúz Sota Gogisvanidze ellen vívta. A két menet két térdelőhelyzetében dőlt el minden. Az elsőben Bálint megpörgette a grúzt (1:0), majd a másodikban kivédekezte Gogisvanidze kísérletét (1:0). A négy mérkőzésen tehát egyetlen akciót sem sikerült végrehajtani ellene. Lám Bálint története egészen különleges. Voltak, akik nem bíztak a Vácott Nagy Lajos által felfedezett és útnak indított fiatalban. Egyesek egyenesen antitalentumnak tartották, az egyik klub el is tanácsolta. Bálint nem hitt nekik, és makacs kitartással folytatta a birkózást. A pekingi olimpia után elkezdte látogatni a Mr. Tus-sportiskola edzéseit. A tudásvágy és a szorgalom egyre előbbre vitte. 2010-ben leigazolta a BVSC. Takács Ferenc, a klub (és a válogatott)) mestere szerint kiválóak az adottságai, a termete ellenére például rendkívül gyors, és egy perc körüli idő alatt futja a négyszázat. A vasutasklubban három hónapon át külön foglalkozott vele a magyar kötöttfogás egyik legendája, Kiss Ferenc mesteredző. Kevés, ha azt állítjuk, hogy elégedett volt vele. Azt mondta ugyanis: „Ez a gyerek valóságos kincs, a jövő nagy versenyzője lehet. Tanulékony és akar is tanulni. Szorgalmas, elszánt, és kifejezetten jó érzéke van a birkózáshoz. Ha ilyen ütemben fejlődik, sok örömet szerezhet a sportágnak, hosszú távon oldhatja meg a nehézsúly ügyét.” A 2010. évi budapesti junior-vébén már ő képviselhette a magyar színeket, noha még csak tizennyolc éves volt. A világbajnok Kiss Balázs és a nehézsúlyú klasszis, Deák-Bárdos Mihály is sokat foglalkozott vele az edzőtáborban. A szőnyegen is, de edzés utáni beszélgetésekben is. A versenyen végig mellette voltak, biztatták, tanácsot adtak neki, és tele torokból szurkolták végig a meccseit. Akkor még akadtak hiányosságai, de így is hetedik lett. Amikor elvesztette a bronzmérkőzés lehetőségét, sírva jött le a szőnyegről. Hamar bekövetkezett a minőségi ugrás. 2011 tavaszán már bronzot nyert a junior Eb-n. Ugyanazt érte el az idei kontinensviadalon is, de a szakvezetés nem rejtette véka alá a csalódottságát, mert aranyat várt tőle. Most már az is megvan.