Gyümölcs a tengerentúlon

„Talán a rutin hiányzott…” – fogalmazott Szlavikovics Szabina, miután kiesett a US Open juniorversenyéből. A 17 éves lány nem bánkódik, mert az amerikai túra alatt megértette, mit jelent a szinte már elcsépelt mondás: meglesz a munkád gyümölcse.

Krecsik Adrienn Szlavikovics Szabina az utolsó pillanatban kapta a telefonhívást, hogy részt vehet az egyik legrangosabb tornán, az amerikai nyílt teniszbajnokságon, ráadásul egyedüli juniorként képviselheti hazánkat. Néhány nap múlva izgatottan indult is New Yorkba Hornok Miklós válogatott edzővel, ahol eddigi élete legnagyobb, legfényűzőbb versenyén találta magát. Ezelőtt soha nem játszhatott „igazi, nagy” pályán, labdaszedőkkel, nagyobb közönség előtt, de a pályán kívül is megkapott minden kényelmet, elmondása szerint igazi paradicsomba csöppent. Igaz, elbűvölte az amerikai forgatag, de a koncentrációját nem veszítette el. Sőt... A selejtező körök alatt végig higgadtan játszott, ami saját magát is meglepte. Egyszer aztán jött a holtpont, amikor ráébredt: főtáblás is lehet Flushing Meadowsban. – Úgy érzem, a játék jól ment, jól éreztem az ütéseket és fejben is ott tudtam lenni. Ahhoz képest, hogy ez volt az első Grand Slam-em, nem játszottam görcsösen és izgulósan, vezettem a meccseimet mindjárt az elejétől, így még az is belefért, hogy a feljutásért játszott mérkőzésen a második szettben 5-1-es vezetés után az ellenfelem feljöjjön 5-4-re – mesélte a magyar játékos, akinek nehezen, de sikerült úrrá lennie a lámpalázán, megnyerte a kvalifikációs meccset, és bekerült a legjobbak közé. Ott az első ellenfele, a belga Elke Lemmens ugyan legyőzte, de Szabina nem adta könnyen, remekül játszott, és ennek a vereség ellenére borzasztóan örül. – Az ellenfelem sokkal előbb áll a rangorban, mégis úgy éreztem, hogy nyerhetek, és ennek megfelelően kezdtem. Hoztam az első szettet, de sajnos a második elején kijött rajtam az izgalom, ami néhány pontig érezhető volt, és elég is a belgának az úgymond újraszerveződéshez. Majd az egyre színvonalasabb mérkőzésen végül én maradtam alul, amikor a döntő szett 4-5-ös állásánál elvesztettem a szervámat. A pároshoz már nagyobb reményeket fűztek, mint az egyeshez, a bajai lány híres a kitűnő párosjátékáról, és igen szép eredményekkel büszkélkedhet a számban. Talált is magának párt a tajvani Hszu Csin-ven személyében, akivel sajnálatos módon a pályán nem találták a közös hangot, és egyiküknek sem úgy ment, ahogy kellett volna, így elveszítették a párbajt az amerikai Crawford, Kiick duó ellen 6-2, 6-1-re. Szabina a vereségeket a rutintalanság számlájára írja. Technikailag minden rendben volt, inkább az erőnléten kell még javítania. – Talán a rutin hiányzott, mert úgy gondolom, hogy mindig partiban voltam, és már csak azért is sajnálom, mert nagyon szerettem volna játszani a második kiemelt ellen, hogy megtudjam, hol tartok. A Hornok Miklóssal kidolgozott taktikát is nagyrészt véghez tudtam vinni, miszerint a szervával vagy a fonákkal előkészítsek helyzeteket, melyeket aztán a tenyeresemmel be tudok fejezni. Úgy érzem, a játékom egyre stabilabbá kezd válni, elsősorban fizikailag érzek lemaradást a többiekhez képest. Ennek végül is örülök, mert azt mégis könnyebb fejleszteni, mint a játékot – mondta a fiatal tehetség, aki az amerikai kaland során megértette, mire is mondják mindig: „egyszer majd meglesz a munkád gyümölcse”. Emellett pedig sokat tanult a versenyből, rengeteg motivációt és erőt adott neki a későbbiekre. – A sok-sok munkának meglesz a gyümölcse! – mondják mindig az edzőim, és most már el is hiszem. Úgy érzem, kellő motivációt adott ez a túra a további munkához, sőt, arra inspirál, hogy még jobban, még keményebben és még fegyelmezettebben dolgozzak tovább. Valaki, aki a kezdetek óta hisz bennem és nagyon sokat segített, mondta egyszer, hogy a megelőlegezett bizalommal két dolgot tehetek: élhetek vagy visszaélhetek vele. Én igyekszem élni vele és ezúton üzenem, hogy köszönöm! – tette hozzá Szabina. Legnagyobb élménye az volt, hogy kilátogathatott a sztárok meccseire, s testközelből láthatta őket játszani, vagy éppen csak ebédelni. – Jól éreztem magam a pályán, nagyon jó volt a környezet, elképesztő élmény volt, hogy minden percben elment mellettem egy nagy játékos, Roger Federer ebédelt mellettem, be tudtam ülni sok mérkőzésre, ahol nemcsak a hangulat volt jó, hanem sokat lehetett tanulni is. Sikerült Babos Timi meccsén is szurkolni, nagyon sajnálom, hogy nem tudott nyerni, de nagyon jó érzés volt másik magyarnak szurkolni ilyen nagy tornán. Szabina a US Open döntőit már itthonról nézte, pontosabban nagyapjánál, Baján: a verseny utáni heteket pihenőül kapta, amikor semmi salak, semmi sárga labda, csupán a család és a vidék nyugalma. Ám nem sokáig élvezheti a lazább napokat, hamarosan újból elindulnak a kemény edzések, majd ismét a tengerentúlra utazik. – Most egy hét pihenés következik, ami többek közt iskolát is jelent, hiszen sok pótolnivalóm van. Utána nagyon hosszú felkészülés jön, amelynek az első néhány hete biztosan a konditeremben és a futópályán telik. November közepétől aztán három hétre visszatérek az amerikai kontinensre néhány tornára, szeretnék sok pontot gyűjteni. Célom, hogy az év végére a világ legjobb negyven játékosa között legyek, hogy jövőre már a főtábláról indulhassak a Grand Slam-eken!