Egységben volt az erő

Összetartás, dac és kiváló erőnlét – ezek voltak a legfontosabb elemei az U20-as női kosárlabda-válogatott Európa-bajnoki feljutásának a szövetségi kapitány szerint. Farkas Sándor az Utánpótlássport.hu-nak elmondta, rendkívül fontos volt az első siker, és a harmadik helyhez minden játékos hozzátett valamit. K. D. – Bő két hét telt el a B divíziós Európa-bajnokság óta. Leülepedtek az élmények? – A napokban írtam meg az értékelésemet a tornáról, így legalább felfrissítettem az élményeket, és jó érzések vannak bennem. Sok időm még nem akadt újra átélni a sikert, a hazaérkezést követően egy nap pihenőm volt, majd munkához láttam Pécsett.

– Nyár elején vette át a válogatott irányítását. Sokat gondolkozott, mielőtt elfogadta a felkérést? – 32 éves edzői pályafutásom során először fordult elő velem, hogy nem tudtam, hol dolgozom ősztől. A kíváncsiság is vezetett ahhoz, hogy elvállaljam a lányok irányítását. A Ferencvárosban történtek elkedvetlenítettek, rossz érzésekkel voltam tele, az edzői motivációm is alábbhagyott. Bíztam abban, hogy személyesen is talpra tudok állni, és ez sikerült is az U20-asok mellett. – Milyenek voltak az első tapasztalatai, amikor elkezdtek közösen dolgozni? – Minden perc öröm volt a lányokkal. Más korosztályokban hallani, hogy néhányan lemondják a válogatottságot, de itt nem volt ilyen probléma, mindenki az első szóra jött. Benne akartak lenni a keretben, ezt mutatja, hogy a szűkítések után nagy sírás-rívás volt, de nemcsak azok pityeregtek, akik nem folytathatták a munkát. Nagy dolog ez, hiszen kiveszőnek érzem a nemzeti színek becsületét. Erre az alapra lehetett építeni. – Mi volt a legfontosabb a felkészülés alatt? – Öt hétig tartott a felkészülés, ennyi idő alatt nehezebb jó támadójátékot felépíteni, mint a védekezést, a kondíciót megerősíteni. Erre volt időnk. Speciális erősítő munkát végeztünk az edzőtáborban Tuboly József vezetésével. Tudtuk, hogy az Eb-n nyolc meccset kell játszanunk tizenegy nap alatt, ehhez pedig elengedhetetlen a kondíció.

– Mennyit segített, hogy erősebb csapatok ellen gyakoroltak? – Jó körülmények között készültünk, kemény edzőmeccseket kötöttünk le, és végül ez lett a siker egyik kulcsa. Fontos ugyanis, hogy ne az Eb-n jöjjön a pofon, hanem a felkészülés során. Az A divíziós briteket háromszor is legyőztük, pedig olyan kosarasaik voltak, akik az olimpián is játszottak. Ezek a sikerek hitet adtak ahhoz, hogy képesek lehetünk bármire. Aztán játszottunk a románokkal, akiket sikerült elaltatni, nem mutattunk meg mindent, majd az Eb-n nagy különbséggel győztük le őket. Megmérkőztünk a North Carolina egyetem csapatával, akik idősebbek voltak nálunk, ráadásul magasabbak is, olyan volt, mintha férfiak ellen játszanának a lányok. A későbbi aranyérmes spanyolokkal is találkoztunk, akkor is látszott, milyen sebességgel kellene kosarazni. Hitet és önbizalmat adott a felkészülés, az eredményekre lehetett támaszkodni, építkezni, és jó formában érkeztünk Csehországba, az Eb rajtjára. – Pedig nem könnyítette a helyzetet, hogy Szécsi Orsolya a felnőttek selejtezője után visszatért az Egyesült Államokba, valamint sérülések is nehezítették a dolgát. – Elek Dorinát keresztszalag-szakadással műteni kellett, rá nem számíthattunk. Szécsi Orsolya valóban nem lehetett a csapattal, miközben más válogatottakban több, Amerikában tanuló kosaras szerepelt, de ez inkább szervezési kérdés. Akik a keretben voltak, valamennyien nagyszerűen játszottak. Összefonódás, kohézió alakult ki, amire még a programokkal is ráerősítettünk, hiszen például kajaktúrát szerveztünk a Rábára. Máskor évek alatt nem alakul ki ilyen egység, mint most néhány hét alatt. – Az első győzelem mekkora lökést adott? – Az Izrael elleni nyitány különleges volt. Felfogásom, hogy a világversenyeken fontos a sikeres kezdés. Kevés információnk volt a riválisról, de nagy nehezen sikerült egy felkészülési meccsükről felvételt szerezni, kielemeztük, így nem leptek meg minket. Lényeges volt az a győzelem, ha az nincs, akkor másként szárnyalunk. – Az Eb előtt a nemzetközi szövetség honlapja sötét lónak nevezte a magyar csapatot. Ez a jelző adott plusz motivációt? – Az elején kint is azt éreztették velünk, hogy nem számítunk esélyesnek, emiatt dac alakult ki, hogy mégis mutassuk meg, mit is tudunk. Ehhez persze kellett a játékosok összetartása, pozitív gondolkodása, hogy érzelmileg is olyan állapotban legyenek, hogy az utolsó másodpercekben is képesek legyenek fordítani. – Úgy tűnt, húzóemberek helyett egységesen, kiegyenlítetten teljesített a csapat. Ez volt a titok? – Nem meglepő, hogy az All Star-csapatba nem került be tőlünk senki. Minden játékosnak voltak jobb és rosszabb időszakai, de mindenki hozzátett valamit a bronzéremhez. Mansaré Anna láz miatt kihagyta a nyitómeccset, utána belelendült, Adamecz Lilla is feltámadt, Mányoky Judit ráérzett a triplákra, Vágvölgyi Petra pedig a lepattanózásban javult fel. – Ahogy jöttek a győzelmek egymás után, mennyire volt nehéz rendben tartani a fejeket? – Mindenki a földön maradt, az elszántsága nem csökkent, nem foglalkozott a dicséretekkel. – Melyik volt a legnehezebb találkozó? – Nehéz volt mindegyik, bődületes nagy munka van mögöttünk. Nem gyakori, hogy egy magyar válogatott hat meccset nyerjen egy ilyen sorozatban. Többször is szoros csatát hoztunk, de azt is csak olyan csapat tud, amelyik felkészült és jó állapotban van. A cseheket egy ponttal vertük, de említhetném a bolgárok elleni 41-38-at is, és a belgákkal is sokáig szoros meccset vívtunk. – Mikor hitte el, hogy meglehet a feljutás? – Csak akkor, amikor az utolsó előtti játéknapon Izrael legyőzte a belgákat. Ez már a mi meccsünk után volt, együtt néztük az edzőkkel, és nem hittük el, amit látunk. Jobban izgultunk, mint a saját találkozónkon. Ezzel vált biztossá a feljutás, de még azt diktálta a tisztesség, hogy mi is megnyerjük a belgák elleni meccset, hogy ne mondhassák, nem saját erőből értük el a sikert. Egyébként annyi körbeverés volt, hogy két nappal a vége előtt még az első és a hetedik helyre is volt esélyünk. – Folytatja a munkát a válogatott élén? – Még nem volt időnk erről beszélni. Minden, a szövetségtől érkező feladatot szívesen elvállalok, amiről úgy látom, hogy érdemes. – A mostani keretből öten a jövő évi Eb-n is ott lehetnek, mellettük a B divíziós Eb-n negyedik U18-asok alkothatják a válogatottat. Mire lehetnek képesek a legjobbak között? – A kor szempontjából jó pozícióban vagyunk, mert a legtöbb csapatot a mieinknél idősebb játékosok alkotják, ott nagyobb lesz a cserélődés. Fel kell mérni a saját erőnket, és az NB I-ben nagyobb tapasztalattal bíró kosarasokra építeni. – Az idei nyáron a korosztályos Eb-ken szereplő magyar csapatok közül egyedül az U20-as lányok jutottak fel. Min kellene változtatni az utánpótlás-nevelésben? – Ha minden együttes továbbjut, néhány kérdést akkor is át kell gondolni. Ilyen az akadémiák helyzete, a mennyiségi és minőségi képzés közötti különbségek. Kapcsolódó cikkek: Nehézségekből merített erő Megvan a feljutás