Sztárcsinálók Cseljabinszkban

„Ezt az Európa-bajnokságot egyikünk sem fogja soha elfelejteni” – mondja Mihók Attila, az U19-es leány válogatott munkáját irányító szakember néhány nappal az oroszországi kontinensviadal után. „Sem az eredményt, sem a rendezést – mindkettő szép és örök emlék.”

eFBé A tizenkilenc éven aluli lányok vízilabda Európa-bajnokságának döntőjében a házigazda orosz válogatott 11-10-re nyert a magyarok ellen Cseljabinszkban. A Mihók Attila és Oltyán Gyula vezette csapat ezüstérmének értékét növeli, hogy a megadott korosztálynál fiatalabb generáció (93-asok helyett inkább 94-95-96-osok voltak a keretben) folytatta az elmúlt években a női együttesektől megszokott jó szereplést. Honlapunknak Mihók Attila értékelte a kontinensviadalt, és mesélt a rendhagyó rendezésről is.

– Merész András felnőtt szövetségi kapitány azt mondta, hogy csak úgy szabad nézni a végeredményt, hogy ezüstérmet nyertek, nem pedig úgy, hogy elveszítették az aranyat. – Az természetes, hogy közvetlenül a döntő után pityeregtek a lányok, hiszen Európa-bajnokok akartak lenni. De az eredményhirdetésre már feloldódtak, és nagyon tudtak örülni az elért eredménynek. És nemcsak azért, mert azt mondtam nekik: hogy néz ki az, hogy az olaszok a bronzéremmel ugrálnak a vízbe, mi pedig lógatjuk az orrunkat? Pedig az fontos volt, hogy elhitték a lányok, megverhetik az orosz válogatottat. Sajnos nem sikerült...

– Min múlott a végső siker? – Számunkra ekkor jött el a holtpont a védekezésben. Huszonnégy negyedet játszottunk ezen az Eb-n, ebből huszonkettőben mindent megoldottunk, amit elterveztünk. Legyőztük azt a holland válogatottat, amely másfél hónapja Dunaújvárosban megvert minket. Elütöttük a görögöket a továbbjutástól, a legutóbbi Eb-döntőben ők győztek ellenünk. De a spanyolok ellen sem mehettünk biztosra – elég csak az olimpiai meccsekből kiindulni, kétszer is kikapott a magyar válogatott attól az együttestől, amelyiknek a negyede Cseljabinszkban is ott volt. Szóval játszottunk hat jó meccset: talán a franciák elleni csoportmeccsben maradt még bennünk néhány gól, a görögök elleni elődöntőben viszont kiemelkedő volt az egész csapat játéka. Az oroszokkal szemben az első félidőben három gólt kaptunk, a következő két negyedben nyolcat, és ez döntő volt. – Az Európa-bajnokság előtt a védekezésben tanult új fogásokról beszélgettünk, arról, hogy nagy hangsúly került erre a csapatjátékban. Elégedett a megvalósítással? – Leginkább a védekezésnek köszönhetjük a sikert. Jól összeálltunk, és mindent megoldottak a lányok úgy, ahogy azt előzetesen megbeszéltük és kértük tőlük. Koncentráltak voltak, szervezettek, és ha egy-egy mérkőzésen az adott ellenfél taktikája miatt változatnunk kellett, az sem okozott bizonytalanságot. Amint már említettem, az oroszok elleni döntőben is két negyeden át megcsináltuk, amit elterveztünk. Viszont ők is tudtak váltani: megkavarták a lövőket, bevonták a játékba a széleket, ez megzavart minket. – Antal Dórát a szakemberek már kiemelték, ő lett a torna legjobb játékosa. Kapitányként kit említene még név szerint? – Mint csapat is jól teljesítettek a lányok és egyénileg is azt nyújtották, amit elvártunk tőlük. Maximális erőbedobással küzdöttek, mindenkit dicséret illet. Kapusunkat, Horváth Annát említeném még, illetve a csapatkapitányt, Illés Annát, aki góljaival és érett játékával nagyon sokat tett hozzá a sikerhez.

A 2012-es junior női Európa-bajnokságon, Cseljabinszkban ezüstérmes magyar válogatott: Barna Edina, Horvát Anna (kapusok); Antal Dóra, Garda Krisztina, Gémes Alexa, Gurisatti Gréta, Horváth Brigitta, Illés Anna, Kövesdi Vivien, Miskolczi Kitti, Polák Zsófia, Sikter Diána, Ziegler Diána (mezőnyjátékosok); Mihók Attila, Oltyán Gyula (edzők), Merész András (szövetségi kapitány).

– Több ezer kilométernyi távolságból is eljutott ide annak a híre, hogy az oroszok miképpen viszonyultak az Európa-bajnoksághoz. Folyamatos online közvetítést, televíziós meccsösszefoglalókat, illetve, kezdésként, káprázatos megnyitóünnepséget láttunk. Milyen volt mindezt átélni a helyszínen? – Mondok néhány példát, de igazából leírhatatlan az érzés. Soha nem felejtjük el azt, amit Cseljabinszkban kaptunk, és talán meg sem tudjuk eléggé köszönni. Az oroszok, kiváltképp a cseljabinszki régió példát mutattak azzal, ahogyan hozzáálltak ehhez az Eb-hez és megmutatták, hogy ezt a sportágat, s benne a női vonalat is komolyan kell venni. Természetesen nem sok olyan ország van, amelyik ennyi pénzt bele tud fektetni a rendezésbe, ám ez az egész nemcsak pénzkérdés. Tényleg fantasztikus körülmények között szereztük meg az ezüstérmet, mindez csak fokozza az értékét. A játékosokat megbecsülték, és nem volt különbség az orosz, a magyar, a német, vagy a török vízilabdázó között – teljesítménytől, eredménytől függetlenül mindenkit sztárként kezeltek. Minden csapat mellett volt három önkéntes, ők éjjel-nappal segítettek, várták a kéréseinket. Minden küldöttségnek külön busz állt a rendelkezésére, és a sofőr akkor és oda vitt bennünket, ahová és amikor kértük. Persze a rendező országok szövetségei mindig figyelmesek, de az tényleg hosszú évtizedekig emlékezetes marad, pláne egy korosztályos eseményen, hogy a város utcáin óriáskivetítőkön mutatják a mérkőzéseket és az összefoglalókat…

Szünet nélkül: jön a világbajnokság Ausztráliában Október végén kezdődik a felkészülés a december eleji, perth-i világbajnokságra. Kezdetben néhány napos összetartás lesz Dunaújvárosban, majd a Magyar Kupa döntőjét követően valamelyik európai válogatottal (várhatóan Olaszországgal) közös edzőtábor következik. A közös munka Ausztráliában zárul, november 23-án utazik a válogatott felkészülési tornára, így lesz idő arra, hogy alkalmazkodjanak a lányok a körülményekhez. December 1-8-án a junior korosztályban a fiúknak és a lányoknak is Perth rendezi a vébét.