Gardi Dominika a dobogóról éppen lecsúszva a negyedik helyen végzett a junior és kadet Európa Kupa (EK) hosszú távú összetett versenyében. Az október 6-7-én Gerlingenben rendezett döntővel lezárult az idei szezon. Garzó Erikával, a korosztályos válogatott csapatvezetőjével a tapasztalatokról és a jövő évi esélyekről beszélgettünk.
Sajó Annamária A sportág egyik legrangosabb versenysorozata a tizenöt állomásból álló EK, amelynek áprilistól-októberig a kontinens különböző országai adnak otthont. Magyarországon idén áprilisban Szegedre látogattak el Európa legjobbjai, akik között görkorisaink is helyet kaptak. Gardi Dominika sokáig vezette az EK rövid és hosszú távú összetett versenyét, két futamot azonban kihagyott, így az október 6-7-i, gerlingeni döntő után Garzó Erika a hosszú távú viadal harmadik helyére várta tanítványát. A mezőnyben ott volt Deák Dóra és Kopilovic Eleonóra is, akik Gardival a 2011-es kadet és ifjúsági kontinensviadal ezüstérmes váltóját alkották.
Az utánpótlás-görkorisok idei köreit végigkísérte az eső, Németországban azonban tökéletes feltételek fogadták a versenyzőket. Ahogy azonban a csapatvezető fogalmaz a riválisokról: a franciák franciák maradtak, a belgák belgák, így lányaink nem fértek fel a dobogóra, ám a minimális elvárást, az első tízbe kerülést teljesítették: Gardi Dominika a rövid távú összetettben az ötödik helyen végzett, míg hosszú távon éppen csak lemaradva a dobogóról negyedikként zárt. Ugyanezen a távon Deák Dóra hetedik, Kopilovic Eleonóra pedig tizedik lett.
– Gardi Dominika sokáig vezette az EK-t, mindkét távon, a gerlingeni döntőben mégis a hosszú táv harmadik helyéért maradt versenyben. Mi történt?
– Július végén Szegeden rendeztük meg az Európa-bajnokságot, az EK állomásai pedig a rá következő hétvégéken lettek vona Donkának, így nem tudta vállalni a részvételt. A harmadik hely megszerzéséhez kellett volna az a belga és holland verseny. Ha ott van, esélyesebb a dobogóra. De mindhárom lányra mondhatom, hogy az egész idei versenyzésük biztató a jövő évi világversenyekre nézve.
– Az EK döntője előtt azt mondta, Dominika dobogóra is esélyes. Ilyen távlatból nem csalódás a negyedik hely?
– Nem, mert nagyon ügyesek voltak mindhárman, bár a besmaco borítású pályán könnyebben is száguldottak. A kadet korosztályú lányok: Deák Dóra, Gardi Dominika és Kopilovic Eleonóra alkotják a nagy hármast, hiszen a tavalyi Európa-bajnokságon is ők vívták ki az ezüstérmet váltóban, és az EK döntőjén sem vallottak szégyent. Úgy kerültek a hosszú távú összetettben az első tízbe, hogy egy évvel fiatalabbak a korosztályuknál, 1998-as születésűként a ’97-esek között versenyeznek. Európa legjobbjai közé tartoznak, ami annak köszönhető, hogy egymást okosan segítve és erősítve versenyeznek.
– Mitől olyan különleges a besmaco pálya?
– Egyszerűen zseniális, mindenki erre vágyik; a jézuskától én is ilyet kérek karácsonyra! Nem aszfalttal van borítva, tehát nem durva, nem kemény, így a gyerek nem nyúzza le a fél oldalát, ha elesik. Olyan anyagokból keverik ki, amelyeken a görkorcsolya nem csúszik és nem tapad: hangtalan, sima, könnyen és gyorsan lehet rajta haladni.
– Visszatérve a lányokra: azt mondta, a teljesítményük biztató a jövőre nézve. Ezek szerint a következő szezon lesz igazán az övék?
– Őszintén szólva idén is érmet vártam az Európa-bajnokságon váltójában, de nem jött össze, mert olyan sűrű a mezőny. Egyéniben viszont nagyon jó teljesítmények születtek, mert mindhárman az első tízben voltak, akik pedig előttük végeztek, mind idősebbek voltak náluk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezentúl hátradőlhetünk, mert jövőre mindenki a mi skalpjainkat akarja. Abból nem lesz eredmény, ha egy sportoló azt hiszi, nincs ellenfele.
– A felnőtt sportolóra is terhet tesz, ha érzi, csúcsformában van, és közeleg a nagy bizonyítás versenye. Utánpótlás-sportolóknál hogy lehet ezt kezelni, miben kell nekik ilyenkor a legtöbbet segíteni?
– A mentális felkészítést kiemelten kezeljük. Azt nehéz elhitetni, hogy nekik ugyanúgy két lábuk van, ugyanolyan görkorcsolyájuk, mint az ellenfeleiknek, és ugyanannyit koriznak, pusztán egy dologban különböznek: hogy hol. Ilyenkor bizonyíték kell nekik, hogy elhiggyék: partiban vannak egymással. Az első megnyert küzdelem után csodálkoznak: jé, bejutottam e legjobbak közé! Szoktuk is mondani nekik, hogy mi, edzők eddig is tudtuk, hogy képesek vagytok rá, végre ti is elhiszitek. És ekkor jön el az a pont, amit mi, magyarok kishitűen kezelünk: merjél komoly célt kitűzni, mert teljesíthető. Meg kell tanulni elviselni az esélyesség terhét. Néhány éve még annak is örültünk, ha nem körözték le a gyerekeinket, és döntőbe jutottak. Ma ez magától értetődő, az első tíz hely valamelyikének megszerzése a minimum. Ez természetes fejlődés.
– És jövőre mit fognak megvalósítani a fiatalok?
– A következő három hétben teljes pihenést kaptak, az őszi szünet után kezdődik a görkori nélküli alapozás: állóképesség-javítás, futás és erősítés. Utóbbiban főleg medicinlabdával dolgozunk, a súlyoknak kis szerepük van benne, mert kicsik még hozzájuk. Télen szombat hajnalonként a jégen is gyakorolunk, és elindulunk a jeges diákolimpiákon, kiegészítésképpen. Ez az edzések változatossága miatt fontos, bár nehezen kapunk csarnokot. Márciusban kezdődik a szezon, áprilisban Bolognában rendezik az EK első állomását, júliusban pedig Tatabánya ad otthont a magyar fordulónak. Ez számunkra fontos helyszín lesz, mert a legközelebbi városok is nyolcszáz-ezerötszáz kilométerre vannak, az utazás pedig elfárasztja a versenyzőket, míg a belgáknak, hollandoknak és németeknek elég háromszáz kilométert utazniuk. Ennek ellenére nagyobb lesz az elvárás Donkáék felé, és Sebők Dominika felé is, aki a hazai kadetek között a negyedik-ötödik helyen van, és szorgalmasan végigcsinálta az EK-t. Ő rövid távon jobb, és ezt remélhetőleg jövőre be is bizonyítja.
