Túl a nyuszi szerepen

Dömsödön járt edzőtáborban a magyar ifjúsági leányválogatott, ahol öt NB I-es csapattal is megmérkőzött a januári Európa-bajnoki selejtezőre való felkészülés jegyében. Nagy Attila szövetségi edző csapatának mérlege három 3-0-s és egy ötszettes vereség mellett egy győzelem volt.

Nagy-Pál Tamás - Tíz nap alatt öt mérkőzést játszottak. Nem volt megterhelő így, a bajnoki szezon közben? - Dehogynem, hosszú volt a tábor. Viszont ez volt a cél. Januárban ugyanis az Európa-bajnoki selejtezőn egy hét alatt fogunk négy mérkőzést játszani. Ezt a helyzetet akartuk kipróbálni élesben, és persze viszonylag olcsón. Az NB I-es csapatok pedig szerencsére segítették a munkánkat. Habár muszáj is volt komolyan venniük a találkozókat, ugyanis nekik beleszámít a bajnoki pontvadászatba az ellenünk elért eredmény. - És önöknek mennyire számított az eredmény? - Azt nem mondom, hogy nem örülök a két győzelemnek. Fontos volt azért, mert tudtam: benne van a siker a lányokban és jó, hogy ezt a gyakorlatban is alátámasztották. A Vasas elleni meccset leszámítva sikerült megfelelni az elvárásoknak. - Az óbudaiak elleni találkozó után azt nyilatkozta, hogy nyuszik voltak a lányok. - Ez bizony nekik szólt. - Vagyis pedagógia célja volt? - Igen, mert nem értettem, mi történt. Rendben: a magyar bajnokkal játszottunk, 3-5 évvel idősebb játékosok ellen. De egy nappal előtte a BSE-től óriási csatában csupán 3-2-re kaptunk ki, úgyhogy nem értettem, miért kellett megijedni. A nyilatkozatom egyébként hatott, a többi meccsen ugyanis már nem volt érezhető a megilletődöttség. Még a vasárnapi ötödik találkozón sem játszottunk alárendelt szerepet. - Azon kívül, hogy szokni lehet a meccsritmust, mennyire tudnak felkészíteni a korosztályos nemzetközi szintre az NB I-es csapatok elleni mérkőzések? - Jó kérdés, mi is sokat agyalunk rajta. Vannak olyan együttesek, melyek ellen semennyire. A junior élvonalba tartozó csapatok gond nélkül megvernének bárkit a magyar NB I-ben. Erről személyes tapasztalatom van, hiszen két éve a cseh junior válogatott simán legyőzte azt a Békéscsabát, melyet én irányítottam, és éppen a negyedik helyen álltunk a bajnokságban. - De akkor van egyáltalán haszna ilyen mérkőzéssorozatnak? - Van. A Vasas, az UTE és az Aluprof is gyors, kulturált és modern röplabdát játszik, ellenük azért fel lehet készülni a nemzetközi szintre. A többiek ellen pedig a játékba kerülés volt a lényeg. - Milyen hangulatban telt el a tíz nap? - Kifejezetten jóban. Szeretik egymást a lányok, a magánéletben is nagyon jó barátok. Ez a pályán is megmutatkozott, amikor többször is egymásért tudtak felállni többpontos hátrányból. Nagyon büszkék voltunk rájuk mindnyájan. - Összeállt már az alapcsapat a selejtezőkre? - Nagyjából. Kilenc-tíz emberben már biztosan vagyunk, vagyis két kiadó hely maradt. Ezt természetesen még sérülés vagy betegség könnyen befolyásolhatja. De keressük a megfelelő szerkezeti összeállítást is, vagyis a liberók és az irányítók számában még nem vagyunk biztosak. - Lesz még lehetőség összetartásra a selejtezők előtt? - Novemberben négy napot töltünk együtt, akkor szintén NB I-es csapatok ellen lépünk pályára. - Mit lehet tudni a januári tétmérkőzésekről? - Csehországban, Brnóban lesz a torna. A házigazdák mellett a németek, a litvánok és a portugálok lesznek az ellenfeleink. A csoportból az első két helyezett jut ki, a kontinenstornára. - Odaérhet a magyar csapat is? - Ha megnézzük az európai ranglistát, akkor azt látjuk, hogy a 13. helyen állunk, vagyis papíron épphogy kiesünk a 12-es mezőnyből. A csehek és németek előttünk állnak, a másik két gárda mögöttünk. Ez a realitás. Viszont én nagyon remélem, hogy a litvánok és a portugálok ellen megszerezzük a kötelező három pontot, és a cseh-német kettős egyikét is el tudjuk kapni. Óriási bravúr lenne, de hát a sikert nem adják ingyen, kell a fenének, ha könnyű az odavezető út. Nem elvárható a kijutás, de nem rettenhetünk meg! - Vagyis nem lehetnek nyuszik… - Nem leszünk. Kijuthatunk, mert bennünk van az erő!