Háromból mérkőzésből egy győzelem a franciaországi túrán a mérlege a fiú U18-as jégkorong-válogatottnak. A csapat a meccseken megmutatta, hogyan áll fel hátrányból, küzd és nyer hosszabbítás után, miként azt is, hogy a kiütéses vereség sem tántorítja el a céltól: áprilisban vébét kell nyernie!
eFBé Három kapussal vágott neki a Glen Williamson vezette ifjúsági válogatott a franciaországi edzőtábornak. Az első meccsen Meribelben Berényi Balázs (Fehérvár), a harmadikon Daoda Olivér (Huddinge, SWE) védett. A második, hosszabbítás és büntetőlövések után megnyert összecsapáson Kornakker Dániel (Fehérvár) őrizte a kaput – kiváló statisztikáját a büntetőlövések során tovább javítva lett a meccs egyik embere. Az ifj. Ocskay Gábor Akadémia 17 esztendős kapusával, Kornakker Dániellel beszélgettünk.
– Való igaz, hogy a második mérkőzésen, amikor én védtem, jó teljesítményt nyújtottam, legalábbis én is így érzem. De ez nagyban köszönhető a csapatnak, leginkább a védőknek. Volt például egy olyan szituáció, amikor keresztpassz után jött a kapuralövés, fölé ment, de a plexiről visszapattant, azt a korongot a védőm ütötte el. Aznap a meccset megelőző délelőtti edzésen is azt érzetem, hogy a vereség után az úgymond visszavágón harapni fog a társaság. Így is történt.
– Még mielőtt az első mérkőzést említenénk, beszéljünk a harmadikról, amelyen 5-0-ra kikapott a csapat. Komolyabb vereség, de a korábbi két szoros mérkőzés azt mutatja, hogy ekkora különbség nincs a franciák és köztetek.
– Egyáltalán nincs. Az utolsó összecsapáson nem volt gól az első harmadban, a másodikban viszont a korongbedobás után hat másodperccel gólt kaptunk. Nem ez törte meg a csapatot, hanem az ezt követő ötperces emberelőny, amit nem tudtunk kihasználni. Természetesen senki ne gondolja azt, hogy ekkor feladtuk, a fiúk ugyanúgy küzdöttek a tovább, de van olyan, amikor semmi nem jön össze, a legtutibb helyzetek is kimaradnak. Ez ilyen mérkőzés volt. Kár érte, szerettünk volna két nyert meccsel hazajönni.
– Az első mérkőzés nyerhető volt?
– Érdekesen indult az az összecsapás. Kaptunk két gyors gólt, majd újabb kettőt, de ezeket a bírók nem adták meg. Francia játékvezetők voltak, akik minden meccsen nagyon jól fújtak. Nem azért állítottak ki embereket, hogy egyenlő legyen a meccs végére a statisztika, hanem ami szabálytalan volt, azt megtorolták. Visszatérve a meccsre: 2-0-ról 2-2-re egyenlítettünk – ezzel sok mindent bizonyítottak a fiúk. Kár, hogy a franciák ezután kihasználtak egy emberfórt, mert ezzel visszakerült hozzájuk a lélektani előny és végül 4-2 lett nekik.
– Egy meccsen védtél, ott viszont a büntetőlövésekkor komoly szereped volt. Milyen volt az a hét sorozat?
– Őszintén szólva alig emlékszem valamire, annyira fel voltam pörögve és izgultam is nagyon. Hármat lőttek mellé, úgy emlékszem – ami biztos, hogy az első próbálkozásukat megfogtam. Alighanem többen gondolják úgy, hogy szerencsével nyertünk. Én úgy éreztem, hogy a büntetősorozat megmutatta, hogy azon a napon melyik csapat akart nyerni – mi sokkal több munkát tettünk bele a mérkőzésbe.
– Hol tartotok most a közös munkában?
– Az edzői stáb még a megfelelő sorokat keresi. Jó lenne, ha a két hazai tornán már kialakult sorokkal játszhatnánk és gyakorolhatnánk a taktikát (decemberben és februárban két négycsapatos torna lesz Magyarországon – a Szerk.). Mi azzal a nem titkolt céllal indultunk neki ennek az idénynek elsőéves U18-asként, hogy ebben a korosztályban a két év alatt két divíziót szeretnénk feljebb lépni. A franciák elleni három meccs összképe azért azt mutatta, hogy a két osztállyal magasabban szereplő együttessel felvettük a versenyt.
– Nemcsak a csapatot értékelte a szakmai stáb, egyéni értékeléseket, személyre szabott feladatokat is kaptatok. Téged mivel engedtek el?
– Az első feladatom az, hogy interjút készítsek Adam Munróval (a SAPA Fehérvár 32 esztendős kanadai kapusa – a Szerk.). Kérdeznem kell a sikereiről, arról például, hogy hogyan jutott el az NHL-be. De ugyanígy ki kell térnem arra is, hogy mit tett és tesz olyankor, ha valamilyen kudarc éri. Ezen kívül az edzők külön kiemelték valamennyiünknek, hogy vegyük komolyan az iskolát, mert a tanulás is roppant fontos. Továbbá le kellett írnunk, hogy mik a fő céljaink – ez volt a legkönnyebb, mert eléggé egyértelmű, hogy mit ír az ember…
– A nyáron beszélgettünk az olaszországi kapustábor után. Akkor különböző feladatokról meséltél, amelyek segítenek a koncentrációban, a technikában. Használod ezeket folyamatosan?
– Természetesen, az edzéseket kiegészítem, bár ott eleve igen komoly munka folyik. Edzőnk, Kercsó Árpád nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak a korosztályos bajnokságban feleljünk meg, hanem a válogatottban, vagy ha kell a nemzetközi porondon, a junior EBEL-csapatban is.
– A meccseken nem sok dolgod van, hiszen többnyire tíz gól fölött van a lőtt, 0 és 1 között a kapott góljaitok száma…
– Az alapszakaszban vannak lazább mérkőzések, de sok komoly csata is: a MAC, az UTE-Vasas, vagy a Csíkszereda (Phoenix) elleni találkozók mindegyike ilyen.
– Két mérkőzés erejéig a junior EBEL-ben is a csapat tagja voltál az idény elején, azóta nem. Bekerülhetsz még ebben az idényben?
– A meccseink nagy többsége ütközik, plusz ott az iskola is – nem akarnak minket túlterhelni, így az elsőéves ifik közül kevesen vannak ott folyamatosan a szűkebb keretben. Edzésekre többször hívnak, ennek nagyon örülünk és igyekszünk maximálisan teljesíteni. Sokan mondják, hogy az egyik sor állhatna akár csupa 96-osból, mert biztosan nem okoznánk csalódást…
