Mit tehet az edző?

Neves előadó szólalt fel a kosárlabda-akadémiák edzői számára tartott szakmai találkozón Debrecenben. A spanyol szaktekintély, José Maria Buceta hasznos tanácsokkal látta el a magyar trénereket.

UP-info Az ősszel megalakult Debreceni Kosár Akadémia kétnapos tanácskozást szervezett. Az eseményen bemutatkozott a Fodor Péter vezette intézet, ismertették elképzeléseiket a fiú utánpótlás-válogatottak élére kinevezett edzők, Váradi Attila, Horváth Imre és Zsoldos András, majd a női szakág irányítója, Farkas Sándor tartott gyakorlati bemutatót a trénerek részére. A debreceni rendezvényre meghívták José Maria Bucetát, a FIBA instruktorát, a spanyol női válogatott korábbi szakvezetőjét. A tapasztalt szakember az akadémiák képviselőivel osztotta meg gondolatait arról, hogy milyen hatások érik a tehetségeket az elit kosárlabdázás felé vezető úton - közölte az MKOSZ honlapja. Három szegmensét emelte ki annak a fontos folyamatnak, melynek célja, hogy a kiválasztott játékosok sikerrel váljanak be és eredményesek legyenek a felnőtt kosárlabdázásban. Olyan korosztály jellemző problémájáról van szó, amelyben a játékosok sok esetben nem biztosak önmagukban, nincs helyes önképük. Nem tudják eldönteni, hogy gyerekek-e még vagy már felnőttek, hiszen a lehetőségek és elvárások megváltoznak. Buceta szerint alapvető elem az ambíció kialakítása, ami nélkül nem várható előrelépés, nincs esély a megfelelő színvonalú erőfeszítésre. Nagy kihívást jelent az edző számára, hogy megfeleljen a játékosok szerteágazó figyelmének, amely megannyi irányban megoszlik. Versenyezni kell a filmek, játékok, közösségi oldalak jelentette ingerekkel, és ebben a helyzetben többet kell nyújtani a sportolónak, hogy vágya legyen a sikerre. Ennek egyik módja az edzői vezetési stílus megváltoztatása, és a szigor helyett fel kell ébreszteni a továbblépés utáni vágyat. A játékosok azon a szinten foghatóak könnyebben munkára, ahol jól érzik magukat. Új, munkával elérhető célokat kell kijelölni számukra. Amennyiben ez sikerül, nemcsak hajlandóak lesznek a komoly munkára, hanem elérkeznek a következő fázisba, ahol már bizalmat is kell adni a számukra. Feladatokat kell adni nekik, ki kell szakítani őket a kényelmi zónájukból. Egy olyan környezetbe kell lépcsőzetesen bevonni őket, ahol meg akarnak felelni, vállalják a kihívást és értik a velük történő eseményeket. Fel kell készíteni őket fizikailag, technikailag, taktikailag, érzelmileg, mentálisan arra, hogy meg tudjanak felelni. Ezután az új helyzetben kell képessé tenni őket a nehézségek, a nyomás elviselésére és kezelésére. Példaként említette azt, nem mindegy, hogy egy fiatalt milyen helyzetben vetnek be a felnőtt csapatban. Fontos, hogy felkészült legyen, és akkor valódi játékhelyzetekben kaphat részfeladatokat. A spanyol szakvezető azt tanácsolta a magyar kollégáinak, ne osztogassanak ingyen a játékidőt és ne jelentős előnynél vessék be a fiatalokat. Hibának tartja, ahogy a fiatalokat felviszik a nagycsapatba. Előfordul, hogy nem kapnak kihívást jelentő, célra törő feladatokat, hanem passzív edzéseszköznek tekintik, aztán visszaküldik őket az U20-ba játszani, ahol már nem motiváltak a játékra, nem jelent számukra kihívást, nem erre a szintre készülnek. Ezek a játékosok könnyen jutnak vissza a kényelmi zónába, ahonnan nem akarnak újra kitörni. Buceta azt javasolta az edzőknek, hogy üljenek le a játékosokkal, mielőtt nehéz helyzet elé állítanák őket. Ébresszék fel bennük az érdekélődést, az ambíciót, beszéljük meg velük félelmeiket, véleményüket. Meg kell tudni, mi a fontos számukra, és kompromisszumokat kell kötni a sikeresség érdekében. A folyamat során az edzőnek meg kell oldania, hogy motiváltak legyenek a tanítványok, hiszen erőfeszítést csak ebben az esetben várhat tőlük. A spanyol szakember azt is javasolta, hogy az edzők készíttessenek egy táblázatot a játékosaikkal arról, mit tartanak erősségeiknek, gyengeségeiknek, és mit vállalnak a csapat érdekében. Ezt érdemes összevetni a saját jegyzetekkel, majd ezt megbeszélni egyénileg a játékosokkal. A kosarasok is felismerik, hogy mi a következő lépés, mi a követendő célirány és mik az elvárások. Véleménye szerint nincsenek titkok a kosárlabdában, az egyes nemzetek tudásanyagának színvonala, az edzők felkészültsége nem különbözik lényegesen. A különbség ott van, hogy más a gyerekek motivációs szintje, illetve más-más módon alkalmazzák az edzők a lehetséges eszközöket. Továbbá a következetesség és a kitartó munka a jellemző a sikeres kosárlabda nemzetekre, ahol a beválást tanítással, türelemmel, tehetséggondozással és a megfelelő kockázatvállalással vegyítik. Az edzők számára kihívás, hogy a helyes vezetői stílust válasszák ki, amellyel a leggyorsabban kerül azonos szintre a játékosok ambíciója, önbizalma és ehhez megtanítják a szükséges alapokat és eszközöket. Olyan célokat kell megfogalmazni, amelyeket teljesíteni tudnak, de nem szabad túlterheli a játékosokat, mert összeroppannak és azonnal visszamenekülnek az alacsonyabb teljesítőképességet igénylő versenyzési szintre.