Ahogyan az ifjúságiak, úgy a szenior kategóriába tartozó 60-70 évesek is rendszeresen megfordulnak a tekézők bajnoki mérkőzésein. A Szuperligában egyedülálló Mészáros József háromszoros világbajnok szereplése, aki 71 évesen veszi fel a kesztyűt a nála generációkkal fiatalabb ellenfeleivel – tegyük hozzá, sikerrel. Józsi bácsit kérdeztük fiatal éveiről, s arról, mi a világbajnoki cím receptje.
K. A. Gálaversenyen gyűltek össze az év végén a múlt, a jelen, illetve a jövő világbajnokai. Nem titkoltan a sportág népszerűsítése, a móka és az év búcsúztatása céljából. A legidősebb versenyző majdnem 80 esztendős volt, a legfiatalabb alig múlt 11. A fiatalok ámulattal figyelték az örökifjakat a pályán, s kamerák kereszttüzében, jó hangulatban leshették el praktikáikat, még most is tanítanivaló stílusukat. Az ott lévő „öregek”, például Rákos József, Mészáros József, Madák Pál és Németh Lajos igazi példaképek. Ha mellettük nőnének fel a bajnoki címre éhes fiókák, garantáltan megszereznék az elismerést, és hozzájuk hasonlóan a világ élvonala felé tartanának. Hiszen amint Mészáros József vallja: nem kell sok hozzá, „csak” az, hogy valaki lelkiismeretesen küzdjön edzésről edzésre, s csak a teke létezzen számára.
– Sok mindenről le kell mondani. Én diszkóba is alig jártam. A verseny előtti napon mindig korán lefeküdtem, hogy kipihenten érkezzek a pályára. Ez volt a bevált recept. Most azt veszem észre, hogy nincs elég kitartásuk az ifjaknak, és minél hamarabb, ám annál könnyebben szeretnének eredményeket elérni. Persze, vannak kivételek – mondja Mészáros, aki a legendás Csányi Bélával párban is magáénak tudhat egy világbajnoki aranyat.
Mészáros annak idején rengeteg sportágat kipróbált. A futballtól kezdve a kerékpáron át a birkózásig. Sőt, szülei féltése ellenére néhány évig a vitorlázórepülésnek is hódolt.
– Hiába mondtam édesanyámnak, hogy a repülő sosem marad fenn, mindig lejön, nem nézte jó szemmel a szenvedélyemet... Aztán mivel télen nem lehet repülni, elkezdtem tekézni. Amikor láttam, hogy mindkettő jól megy, választás elé kerültem. Nem lehet félgőzzel csinálni semmit. Ekkor jegyeztem el magam a tekével, édesanyám nagy örömére. Bár a mai napig a repülés szerelmese is vagyok.
A BKV Előre veteránja a sport mellett távol tartotta magát minden élvezeti cikktől, sosem cigarettázott, és az italt is száműzte az életéből.
– Úgy éltem, ahogyan édesapám tanácsolta: fiam, csak ebéd után igyál meg egy jó fröccsöt, és annyi elég is. Ezt máig betartom – mondja mosolyogva Józsi bácsi, aki kiemeli a támogató család fontosságát is. Anélkül lehetetlen. Ő mindig is szerencsés helyzetben volt, s most sincs ez másként. Felesége mindig utána kiált az ajtóból: „Menj a versenyre, de aztán siess haza, legyél itthon is kicsikét.”
A sokszoros magyar bajnok hasonló életformát kíván az utánpótlás-korosztálynak is, bízik benne, hogy hírnevet szereznek a tekének. Vágya, hogy imádott sportága hozzá méltó pozíciót foglaljon el a hazai sportéletben.
– A teke nálunk a kiváló eredmények ellenére sem tartozik az elismert és ismert sportágak közé. Nem úgy nyugaton, Ausztriában vagy Németországban. Ott nincs stadion tekepálya nélkül. Nálunk szűkösen mérik a rávalót – teszi hozzá.
A válogatottsággal járó utazgatás alatt szerzett élményeit is megosztotta honlapunkkal:
– A hetvenes évek végén eljutottunk Svédországba. Kedvesen fogadtak. Csodálatos az északi táj, tó tó hátán. A legmeghökkentőbb az volt, hogy láttam, amint a jégen áll egy Volvo, s mellette ül egy ember, és pecázik. Azt hittem, káprázik a szemem… nem minden nap találkozik az ember ehhez foghatóval.
A speciális élmények miatt is ajánlja a gyerekeknek a sportolást. A tekét pedig azért, mert idős korban is művelhető, így sokáig megtartja a rendszeres mozgással nyert egészséget.
