Kercsót fogott a Vasas

A jégkorongbarátok várhatják a Kercsó–Kercsó összecsapást: a fehérvári akadémián tevékenykedő Árpád mellett ismét a honi jégkorongsportban dolgozik öccse, Csaba, aki a Vasas kölyök- és serdülőcsapatáért felel. A Jégpalotában az ifikkel is új tréner dolgozik, A korábbi tizenhétszeres szovjet válogatott Ravil Hajdarov Németországból érkezett.

eFBé Kercsó Csaba december óta több korosztályos együttessel foglalkozik a Vasasban. Az ifiknek orosz edzője lett, miután körbement az e-mail Európában: a több ország szövetségéhez címzett levélben a Vasas szakosztályvezetője, Szuper Levente edzőt keresett. Németországból érkezett az elsők között válasz, Ravil Hajdarovot ajánlották Szuper figyelmébe. A váltások mikéntjéről a szakosztályvezető számolt be honlapunknak. „Hajdarov egyből jelezte, hogy néhány napra eljönne feltérképezni az itteni viszonyokat – már ez szimpatikus, profi hozzáállás volt tőle. Kiváló munkát végez, persze ezt is várjuk el tőle. Szerettük volna az ifiknek megadni azt a lehetőséget, hogy profi munkát végezhessenek. A nyáron hozzánk került finn Risto Kurkinentől meg kellett válnunk az ősz folyamán. A helyére mindenképpen olyan edzőt kerestünk, akinek a személye biztosíték volt arra, hogy az addig folyó szakmai munka folytatódik. Ezért választottuk külföldi edzőt, nevezetesen Hajdarovot, aki a közös UTE-Vasas ifi-csapattal dolgozik a Jégpalotában.”

Ravil Hajdarov Játékosként tizenhét alkalommal volt szovjet válogatott, a Szalavat és a Dinamo Moszkva együttesében játszott. Tizenöt idényt német csapatokban töltött: Köln, Freiburg, Heilbronn voltak az állomáshelyek. Edzőként a Freiburg felnőttcsapatának másodedzőjeként tevékenykedett.

A Vasas Nagy halat fogott Kercsó Csabával, aki 2005 után dolgozik ismét Magyarországon. Szuper Levente az ő érkezésének körülményeiről is beszélt. „Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára üzent, hogy Csaba bácsi ismét Magyarországon van. Korosztályos válogatottként ő volt az edzőm, nagyon jó emlékeim voltak vele kapcsolatban. Az üzenet után két nappal személyesen találkoztunk és egy hét se kellett, hogy elkezdje nálunk a munkát. Sajnos a kispadra még nem ülhet le vezetőedzőként, mert a nemzetközi engedélyét nehezen akarják itthon elfogadni. Harminc éve ismerik őt itt Magyarországon, az eredményeit, a kvalitását – ezt a hercehurcát inkább nem kommentálnám. A lényeg az, hogy nagyon jó munkát végez, remélem, hogy itt tudjuk tartani Magyarországon és a Vasasban – a hosszú távú célok között hozzá hasonló edzőkkel felálló stáb szerepel. Bízom benne, hogy ő is így gondolja.”

Kercsó Csaba örömmel fogadta a felkérést egykori tanítványától, ám az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem biztos, hogy hosszú távra tervezhet. – Már magam sem tudom, hogy tizenöt, vagy húsz évvel ezelőtt találkoztam utoljára Leventével. Két-három évig voltam edzője a korosztályos válogatottban, de a pályafutását utána is figyelemmel kísértem. – Nagy váltás Új-Zélandról visszacsöppenni Európába, azon belül is Magyarországra? – Kint zömében az utánpótlással foglalkoztam, az előkészítőtől kezdve az ifjúságiig valamennyi korosztállyal. A munkámnak a nyolcvan százalékát ez tette ki, a maradékban felnőtt csapatokat edzettem. Nagy váltást tehát nem érzékelek, a gyerek mindenütt a gyerek, a kicsikkel való munka pedig számomra mindig öröm. – Milyenek a gyerekek a Vasasban? – Lassan több mint egy hónapja vagyok itt, nagyjából feltérképeztem az összes korosztályos csapatot az edzéseken – örömmel tölt el, hogy a munkamorál a korábbiakhoz hasonlóan változatlan. A magyar jégkorongsport sokat fejlődött az elmúlt évtizedben, a létszámot, a létesítményeket és a versenyeket tekintve mindenképp. Nyilván látok negatívumot is. – Nocsak? – A látványosságából veszített a sportág. A közönséget vissza kell csalogatni a pályákra, a jégkorongsport értük is van. – Vezetőedzőként nem ülhet még a kispadra, erről mit gondol? – Ezzel nem foglalkozom – van egy rendszer, egy szabályozás, amit be kell tartani és ezt el kell fogadni. A klubvezetés feladata az, hogy a papírmunkát elvégezze a szövetséggel. Nemzetközi B licenszem van és testnevelési főiskolát végeztem, kiderül, hogy ez itt mire elég. A gyerekek munkára vágynak, én pedig értük és velük dolgozom. Szerintem az a fontos, hogy nekik mit adok át a jégen.

Kercsó Csaba Edzőként 1977-től kezdve tíz éven át a romániai Gyergyószentmiklóson dolgozott az utánpótlás-nevelésben, összesen hét alkalommal nyert korosztályos bajnokságot különböző csapataival. 1987-ben követte Magyarországra bátyját, Kercsó Árpádot és a jászberényi Lehel HC vezetőedzője lett. Magyar bajnok és kupagyőztes volt, később a Dunaújváros szakmai stábjának tagjaként ugyanúgy. Volt az Újpest vezetőedzője is. 2005 óta dolgozott Új-Zélandon, legnagyobb sikere az, hogy 2012 januárjában az I. ifjúsági téli olimpián két versenyzője is az egyéni viadal, a Skills Challenge döntőjébe jutott – 4., illetve 8. helyen zártak.

– Hogyan telik egy átlagos napja? – Ma délelőtt öt órán át iskolásokat tanítottam korcsolyázni a Jégpalotában, a délután folyamán a kölyökcsapat, majd a serdülőcsapat edzése következett – összesen nyolc órát voltam a jégen.

– Sokáig így tervezi? – Sok függ a saját gyermekeimtől: ha ők úgy gondolják, hogy Magyarországon kívánnak végleg letelepedni, akkor igen, ha ők Új-Zélandot választják, akkor velük tartok. – Pedig sok-sok Kercsó–Kercsó csatát várnának a nézők… – Állunk elébe! Volt már ilyen, rögtön néhány nappal azt követően, hogy belecsöppentem itt Budapesten a munkába, a kölyökcsapataink játszottak Fehérváron. Ifj. Ocskay Gábor Akadémia–Vasas 23-0. Ilyen vereséget edzőként sosem szenvedtem el a pályafutásom alatt és az nem vigasztalt, hogy a bajnokságot toronymagasan vezető, a többi együttest is hasonló aránnyal legyőző garnitúrától kaptunk ki. Idő kell hozzá, de visszavágunk!