Szilárd elhatározása

Mozgalmas őszi idényen van túl Jansik Szilárd, az ifjúsági világbajnokságon ezüstérmet szerzett vízilabda-válogatott csapatkapitánya. A pólós igazi vezére volt az együttesnek, az Egyesült Államok elleni rangadón öt gólt szerzett. A célja nem is lehet más, mint mielőbb bekerülni a felnőtt válogatott keretébe.

Szöllősi Péter, eFBé Jansik Szilárd nemcsak tehetségével emelkedik ki korosztályából, hanem példamutató hozzáállásával is. A KSI játékosa december végén – amikor más tucat számra eszi a süteményeket – a ceglédi uszodában a szabad ég alatt, -5 fokban rója a hosszokat testvérével, Dáviddal. Január 8-án, a Pécs elleni derbin meglett a plusz edzések jutalma: Szilárd négy góljának és remek játékának is köszönhetően 11-8-ra nyert a felnőtt első osztályú bajnokságban szereplő junior válogatott. Kicsit a régmúltról, többet a közelmúltról – Jansik Szilárd mesélt honlapunknak. – Hány éves korodban kaptad az első válogatott meghívót?

– Lassan hét éve tartották az első utánpótlás-tehetséggondozó tábort az 1994-ben születettek számára. Petlyánkszi Péter irányította az együttest és az első Európa-bajnokságunkon az ő vezetésével vettünk részt. – 2012 őszén az egy évvel idősebb korosztály kontinensviadalán is részt vehettél. – A franciaországi junior Eb-n, amelynek nagy várakozásokkal vágtunk neki, hiszen nagyon komoly fél éven voltunk túl. Reméltük, hogy beérik a Horkai Györggyel elvégzett rengeteg munka gyümölcse. Sajnos nem jött ki a lépés, és a hatodik helyen végeztünk. – Ha már Horkai Györgyöt említed – mit ad a csapatnak, mi az ő filozófiája, a hitvallása? – Csak a munkában hisz, ezt az első közös edzésen a tudtunkra adta. Nála csak az kerülhet be a csapatba, aki minden alkalommal száz százalékot nyújt. Az ő ötlete volt, hogy az utánpótlás-válogatott az ősztől az első osztályban szerepelhessen. Ott egyrészt nagyszerű ellenfelekkel mérkőzhetünk hétről-hétre, másrészt éles helyzetekben tudjuk gyakorolni a különféle támadási és védekezési variációkat.

Jansik Szilárd 1994. április 6-án született Cegléden. Hatéves korában kezdett vízipólózni szülővárosában. Tizennégy évesen került a KSI SE-hez, ahol mind a mai napig játszik. Eredményei: ifjúsági vb második helyezet (csapatkapitányként), háromszoros ifi Eb-hatodik helyezett (2010, 2011, 2012), gyermek és ifjúsági magyar bajnok (2009, 2012), OB I/B második helyezett csapat tagja, a 2012. Év felfedezettje cím harmadik helyezettje.

– Decemberben volt Ausztráliában, Perthben az U18-as világbajnokság, ami a csapat mestervizsgája volt. Hogy kezdődött a viadal? – A csoportban az USA ellen játszottunk a csoportelsőségért. A korábbi felkészülési mérkőzések alapján tudtuk, hogy erősek, s csak minimális különbséggel nyertünk. Nekem jól ment a játék, sikerültek a megoldásaim, amiket elterveztem és a társak jól kiszolgáltak. – A negyeddöntőben a házigazdákkal találkoztatok. – A hazai pálya minden előnyét élvezték, de kijött a két együttes közti tudásbeli különbség és magabiztosan győztünk. A szerbek elleni elődöntő óriási csatát hozott, végig kézben tartottuk a meccset, mindenki remekül küzdött és betartotta az edzői utasításokat. – Neked mi volt a feladatod? - A londoni olimpián is szerepelt két méter magas, balkezes Dusan Mandicsot kellett semlegesítenem – sikerült! Aztán a döntő előtt nem volt szünnap. Az olaszok elleni finálé jól indult, külön öröm volt, hogy sok magyar szurkoló előtt vezettünk 4-2-ra, majd 5-3-ra is. Utána jöttek a játékvezetők, és az akkor nagy vihart kavart történet.

– Téged is kiállítottak… – Volt egy olyan szituáció a vízben, amit szerintünk tévesen ítélt meg az izraeli, román bírópáros, reklamáltunk is. Mindannyian felpattantunk a kispadról – ez majdhogynem mindennapos dolog a pólóban is. Ott úgy érezték a bírósporttársak, hogy büntetniük kell, pedig az ilyet általában nem szokták. Két személyi hibám volt, megkaptam a harmadikat, kiállítottak. A többiek fantasztikusan küzdöttek a medencében, kiemelném Gyárfás Tamást, aki lázasan állt be a végére és kapusunkat, György Dávidot, aki az utolsó pár percben mezőnyjátékosként állt helyt. – Akik a helyszínen látták a meccset – nemcsak magyarokról van szó –, azt mondták, a magyar csapat győzelmet érdemelt volna. Te hogyan értékeled mindezt? – Az a nap szörnyű volt, nagyon elkeseredtem. Miután hazajöttünk sokan biztattak, gratuláltak és most már örömmel gondolok vissza a tornára és büszke vagyok az ezüstéremre. – Rövid távú célok? – Az ifjúsági bajnokságot és az OB I/B-t is veretlenül vezetjük a KSI-vel.  Abban bízunk, hogy mindkét sorozatban sikerül megszerezni az aranyérmet. A korosztályos válogatottal is szeretnénk minél jobban szerepelni az első osztályban – a legjobb öt csapatot kivéve bárkivel felvesszük a versenyt. – És a későbbiekben? – Szeretnék erős ob I-es csapatba kerülni. – Akár a Szolnokba? – Tökéletes lenne. Az pedig természetes, hogy szeretnék idővel a felnőtt-válogatott keretébe is bekerülni – három évvel idősebb bátyámnak ez tavaly ősszel már sikerült…