Ha az iskola és az egyesület összefog és szorosan együttműködik, semmiben nem szenvedhet hiányt a fiatal élsportoló. A pesterzsébeti sportiskolák, valamint klubok jó példát mutatnak. Mi több, egyikük újszerű középiskolai képzéssel kecsegtet.
eFBé A Pesterzsébeti Farkasok jégkorongedzéseit látogatja többek közt a női U18-as válogatott két kiválósága, Németh Anikó és Németh Bernadett. Mindketten a Budapest Külkereskedelmi Szakközépiskolába járnak, amely magas szinten működik együtt a klubbal és több másik pesterzsébeti egyesülettel, szakosztállyal. Az erzsébeti Farkasok szakmai munkáját vezető Dobos Tamás mesélt honlapunknak a közös munkáról, de kitért a csapat "játékoshelyzetére" is.
– A külkeres suli mellett a Vörösmarty Mihály Általános Iskolával hosszabb ideje, immár ötödik éve tart a kapcsolatunk. Az alsó tagozatosok heti három, a felsősök heti négy alkalommal jönnek edzésre kora délután. Az osztályokban nagyjából fele-fele a megoszlás az úszók, illetve a jégkorongozók között. A Pesterzsébeti Jégcsarnok közvetlen szomszédságában van az uszoda, így a gyerekek szállítása is egyszerűen megoldható. A gimnazisták reggel, illetve délután járnak edzésre.
– Aki jégkorongozóként kerül bármelyik sportosztályba, annak „Farkassá” kell válnia?
– Igen, ez a megállapodásunk az iskolákkal, hogy a jégkorongozóknak át kell igazolniuk hozzánk. Egyrészt nem szeretnénk saját jégen, saját szakmai stábbal más kluboknak dolgozni. Másrészt így sokkal egyszerűbb a számonkérés is. Természetesen fontos számunkra, hogy odafigyeljünk a sportolóink tanulmányi előmenetelére. Ha ez valakinél nem megfelelő, akkor az egy ideig nem járhat edzésre. Szerencsére nem sűrűn kell ehhez a megoldáshoz folyamodnunk, de volt már példa rá.
– Minden korosztály teljes a csapatban?
– Az ifjúsági sajnos „lyukas”, ott jelenleg heten vannak. Jövőre biztosan rendben lesz a létszám, legalábbis nem lesz szükség arra, hogy más csapatban játszanak a fiataljaink. Az idei szezonban az MTK-ban van lehetőségük arra, hogy jégre lépjenek.
– Ezzel a korábbi évek munkája kárba vész?
– Ettől nem tartok, hiszen az MTK-ban is megfelelő szakmai munka folyik. Mindössze arról van szó, hogy ők is, mi is, más taktikát választottunk. A minap tettem szakmai javaslatot a TAO-bizottságnak a versenykiírással kapcsolatban. Az A csoportos hokinemzetek korosztályos bajnokságaiban 10+1 főnek kell lennie a nevezett játékosok számának csapatonként. Az persze csak jó, ha ennél magasabb a szám és „hosszabb” a kispad. A létszám nálunk jelenleg magasabb, így mi is fúzióra kényszerülünk. Nem tartóm jó dolognak, nem tesz jót a műhelymunkának. És ez tényleg nem bizalom kérdése: tudjuk, hogy jó szakember dolgozik velük. De edzésre hozzánk is járnak, mi neveltük és neveljük őket, mégsem tudjuk igazán kontroll alatt tartani ezeket a srácokat.
A „Budapest” Külkereskedelmi Szakközépiskola márciustól új névtaggal bővül: sportiskolává válik az intézmény. Az első középiskolai évükben nyelvi előkészítős osztályba járnak a sportolók, az angolt vagy a németet választhatják. Ezt követi a négyéves gimnázium, vagy akár a szakképzés: a második éve sportosztállyal is működő iskola hamarosan sport-szakközépiskolává válhat. A tervekről Németh István, az iskola igazgatója számolt be honlapunknak.
– Két évfolyamunkon működik már a sportosztály. Döntő létszámban vannak a lány vízilabdázók, valamint a jégkorongozók, de birkózónk, kick-box versenyzőnk is van. Hogy valakit név szerint is kiemeljek: utóbbi sportágban Gremen Petra világbajnoki bronzéremmel büszkélkedhet. De szinte valamennyi élsportolónkról elmondható, hogy korosztályában országos szinten dobogós, emellett figyelemreméltó nemzetközi eredményekkel is büszkélkedhet.
– Másfél év elteltével mik a tapasztalatok?
– Nagyon fontos, hogy kialakult a szinte heti szintű folyamatos és állandó kapcsolat a szakosztályvezetőkkel és az edzőkkel. Szintén nem elhanyagolható az, hogy egymásra talált a nagy szervezőkészséggel és szakmai tudással bíró testnevelő tanár és a sportosztály.
– A tantestület hogy fogadta a változást és a sportosztály indulását?
– Az első pillanattól kezdve minden kollégám partner volt abban, ami az ilyen osztályokat jellemzi: egyéni tanrend kialakítása, a megszokottól eltérő ritmus, más pedagógiai munka.
– Mi az új cél?
– A MOB sportiskolai programigazgatójával, Lehmann Lászlóval és csapatával közösen sport-szakközépiskolát szeretnénk indítani. Ezt azt jelenti, hogy az ide jelentkező diák sportszakmai képzést és végzettséget kap, edző lehet belőle. Így bővülnénk két sportosztállyal évfolyamonként, az egyik a gimnáziumi, a másik a szakközépiskolai.
– Mikortól és mit tanítanak majd a sport-szakközépiskolában a közismereti tárgyak mellett?
– A programot a minisztériumnak kell jóváhagynia, ezért az akkreditációt követő tanévtől, a mi esetünkben legkorábban 2014 szeptemberétől indulhat. A diákok tanulnak majd sportelméletet, sporttörténetet, sportpszichológiát, edzéselméletet… A hangsúly viszont azon van, hogy az elmélet mellett előtérbe kerül a gyakorlat. Én magam is úgy gondolom, nem minden élsportoló fiatal képes arra, hogy a mindennapi kötelező edzések, valamint a versenyek mellett a gimnáziumi tananyaggal is megküzdjön. A sportszakmai képzés valamelyest könnyebb lehet számukra, de hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy ott ne kéne ugyanolyan odafigyeléssel tanulni…
