Az idén már világbajnokságot is rendeznek az U23-as korosztály síkvízi versenyzői számára. Hüttner Csaba, kajak-kenus utánpótlás-kapitány szerint a korcsoport rontja a fiatalok felnőtt keretbe jutásának esélyeit, mert a sikeres szereplés csökkentheti a motivációjukat.
Sajó Annamária „Az U23-as Európa-bajnokság sok versenyző figyelmét megosztja” - kezdi Hüttner Csaba, kajak-kenus utánpótlás-kapitány a korcsoport jellemzését. „El is kényelmesíti a fiatalt, mert ha nem jut ki a felnőtt nemzetközi versenyre, a korosztályosban érvényesülhet. Megnyugszik, hogy van öt éve, hogy a felnőttek között bizonyítson. Ezt Kammerer Zoltán fogalmazta meg a legjobban: 1998-ban nem jutott ki a szegedi felnőtt világversenyre, és azt mondta, ha lett volna egy U23-as viadal, ő már nem kajakozna, mert megelégedett volna magával, és nem ragaszkodott volna foggal-körömmel ahhoz, hogy a következő évben odaérjen a felnőtt mezőnybe.”
Hüttner szerint nem a kezdeményezés rossz, hanem a felvezetés és a hangsúly, amit az U23-as versenyek kapnak. „A fiatalokat minél előbb a felnőtt válogatottba kellene építeni, U23-ban pedig a másodvonalas kajakosoknak esélyt adni. Az utóbbi években az volt a tendencia, hogy aki ifjúsági világbajnokságot nyert, és egy-két éven belül nem lapátolt be a felnőtt válogatottba, annak később sem sikerült. Ha valakit az U23-as eredményekben ringatunk, elvesszük tőle azt a lehetőséget is, hogy az élet más területén valósítsa meg magát.”
Az U23-as korosztályt azért vezették be, hogy az ifjúsági korcsoportból kiöregedő sportolók fokozatosan szokjanak hozzá a felnőtt szinthez. Ne vesszenek el, ne hagyják ott a sportágat azért, mert az első felnőtt szezonjukban nem érnek el kiugró eredményeket. A kapitány szerint kiemelt figyelmet és támogatást kell fordítani a tizennyolc évet átlépő sportolókra, de az U23-as korcsoportot U21-esre kellene módosítani.
„Tizennyolc évesen megszűnhet a szülői támogatás, így mindenképpen kell valamilyen pénzkiegészítés a fiataloknak. Azért is, hogy a sportban maradjanak, mert sokan a tanulást választják, pedig ebben a korban kell megalapozni a felnőtt létüket. Az U21 eszköz és edzőtábor támogatás szempontjából jobb lenne, többet hozhatnánk ki a fiataljainkból. Versenyrendszer szempontjából azonban már nem lehet változtatni” - mondja a kapitány, aki szerint a korai eredmények pszichés hatását is érdemes vizsgálni.
A siker miatt a versenyző nem csak elkényelmesedhet, hanem el is szállhat önmagától. Ha edzője nem fogja keményen, az első díj és újságcikk után könnyen hiheti azt, hogy övé a világ. Ugyanakkor hamarabb áteshet a tisztítótűzön, és megtanulhatja, hogy ha nem teljesít kiegyensúlyozottan, amilyen hamar felkapták a nevét, olyan hamar el is felejtik. Hüttner szerint erre a kétoldalú fegyverre a korosztályos sportolók létszáma a magyarázat. „Anno nagyobb bázisból kerültek ki az élversenyzők: kenuban kilenc előfutam volt a korosztályos magyar bajnokságon. Az ifjúsági világbajnoksági érem vagy győzelem után nem állt úgy senki a parton, hogy ő a Jani. Ma egyre gyakrabban hiszik azt a fiatalok, hogy övék a világ. Pedig tizennyolc éves korukban kezdődik. Akkor állnak rá a napi két edzésre, akkor terhelhető a szervezetük igazán. Meg kell velük értetni, hogy irgalmatlanul edzeniük kell, különben nem érnek oda. Rendet kell tenni a fejükben és elhitetni velük, hogy a junior, az ifi és U23-as eredmény csak lépcsősor alja.”
2013-tól világbajnokságot is rendeznek az U23-as korcsoportban, időpontját egyelőre nem látni a hazai szövetség versenynaptárában.
