„Ebből a városból nem lehet kiirtani a jégkorongot” – mondja Kovácsné Antal Szilvia, a Jászberényi Fókák főtitkára. A korisuli hokisulivá nőtte ki magát, s végre esély mutatkozik arra, hogy a jégpályát befedhessék. 2013 az újabb változás éve lehet.
eFBé Az öt éve újraindult jászberényi hoki-utánpótlásélet hol kisebb, hol nagyobb lépésekkel, de virágzik. Kovácsné Antal Szilvia mutatja be honlapunknak a jelent és a közeljövőt.
– Nagy Zoltán indította újra itt a kicsikkel a munkát, aztán ő átkerült Debrecenbe. Most a fia, ifj. Nagy Zoltán foglalkozik a legkisebbekkel, az U12-s korosztállyal pedig Szerdahelyi Gábor, aki annak idején szintén OB I-es jászebrényi játékos volt. November közepétől február végéig van lehetőségünk arra, hogy jeges edzéseket tartsunk, előtte, illetve utána száraz edzések vannak. Hetente egy alkalommal Budapestre megyünk jégre.
– Ilyenkor a szülők viszik a gyerekeket?
– Három szezonon keresztül így volt, szerencsére a TAO-támogatásnak köszönhetően most már meg tudjuk oldani az utazást és a jégbérlést is. Egyedül az U8-s korosztály az, ahol a szülők mindig kísérik a gyerekeket, hiszen ők még tényleg kicsik ahhoz, hogy egyedül utazzanak. Ezek a pesti utazások péntek délutánonként vannak, így el tudnak jönni a szülők.
– A pályát évek óta szeretnék befedni, ez mikor valósulhat meg?
– Reményeink szerint a TAO ebben is segít, a következő szezonban mindenképpen szeretnénk az első lépésekhez megszerezni a forrást. Sőt, ezek már nem is az első lépések: a tető befedéséhez szükséges fa- és fémanyag itt van a pálya mellett, már szeretnénk feltenni, valamint felépíteni az oldalfalakat is.
– Fedett pálya ide vagy oda, az elmúlt években egyre nő a gyerekek száma a csapatban.
– Örvendetes tény, hogy aki elkezdte, senki nem hagyta abba. A legnehezebb a szülőket rávenni arra, hogy engedjék a gyerekeiket jégkorongozni. Ennek egyszerű, s egyben szomorú oka van. Azoknak a gyerekei kezdik most a játékot, akik annak idején a jászberényi felnőtt csapat tagjai voltak, és játékosként élték meg azt a törést, hogy bezárták a város jégpályáját.
Ettől függetlenül aki jön, az marad is, így jelenleg ötven igazolt utánpótlás-játékosunk van, többségük a szupermini, mini és előkészítő korosztályokban.
– És a nagyobbak?
– Ők a vegyes utánpótlás-bajnokságban kapnak lehetőséget: többségében fiúk, de lány is van a keretben. Nyíregyházával, Kazincbarcikával kezdtük ezt a regionális bajnoki sorozatot két éve. Aztán csatlakozott Kiskőrös, Szekszárd, Pécs és Sopron, szóval, az úgynevezett létszámmal „kínlódó” egyesületek.
– De Jászberényben már nincs szó kínlódásról?
– Semmiképpen és úgy gondolom, hogy Jászberényből nem lehet „kiirtani” a jégkorongot. Erre a legjobb példa a múlt hétvégi Fradi–Lehel… Bocsánat, a szokás hatalma, szóval Ferencvárosi Pingvinek–Jászberényi HC felnőtt amatőr jégkorong-mérkőzés volt. A szurkolók különösebb hírverés nélkül jöttek, és fantasztikus hangulatot a varázsoltak. A kicsiknek ennél nem kell nagyobb motiváció…
Szerdahelyi Gábor az U12-s csapat mellett a korcsolyaoktatásban is szerepet vállal. Az edzőként korábban csak felnőttekkel dolgozó szakember szerint hiába más az életkor, van, amiben nincs különbség.
– Az amatőr felnőttcsapatok tudásszintje és az általuk elvégzendő feladatok, valamint az U12-esek edzésmunkája között nagyok sok az átfedés, szakmai téren kevés a különbség.
– És a motiváció?
– Az természetesen teljesen más. A gyerekekkel, úgy érzem, hogy sikerült megtalálni a közös hangot, ezt mutatja, hogy nagyon jó hangulatban telnek az edzések. Az én filozófiám és elsődleges célom az, hogy ezekből a gyerkőcökből igazi sportembert neveljek.
– Nem jégkorongozót?
– Ha a sportágban marad, annak csak örülök, de elsősorban sportolót szeretnék nevelni. Olyat, aki érti, hogy mit ad neki a sport, és jól érzi magát abban, amit csinál. Tiszteli a csapattársait és az ellenfeleit. Ha a most hozzám járók közül néhány év múlva valaki úgy dönt, hogy nem a jégkorongot választja, de megmarad a sport és az egészséges életmód iránti szeretete, én annak is nagyon fogok örülni.
– Ön is azok közé tartozik, akik alig várták, hogy a saját csemetéjüket levihessék a pályára…
– Jelenlegi három felnőtt amatőr-csapatunk van, körülbelül húsz olyan játékossal, akiknek a gyermekei most korosztályos „Fókák”. Nagyon mélyen gyökerezik ebben a városban a jégkorong szeretete, s ez nem múlt el azzal sem, hogy 2000-ben bezárták a városi pályát. Nem véletlen az sem, hogy szinte mindenki, aki tehette, visszajött a felnőtt amatőr csapatokba játszani. Ezeket mind a mai napig támogatjuk, mert a mérkőzéseikkel olyan hangulatot hoznak a pályára, ami inspiráló az utánpótlásnak. És ez független attól, hogy milyen szintű csapatok játszanak.
– Öt év alatt megszilárdult az utánpótlás-bázis, mik a további tervek?
– Az eltelt öt évből az idei a második, amikor azt mondhatom, hogy a jégpályán, amely a Szent István Egyetem tulajdona, megfelelő feltételeket kapunk. Az, hogy minden nap jégen legyünk, alapvető feltétel, hogy ne maradjunk le az ellenfelek mögött. Nyitott pályán edzünk, tehát az egyik és rövid távú terv az, hogy fedett pályán készüljünk egy-két éven belül.
A gyerekek között a legkisebbekre építünk, minél nagyobb bázist szeretnénk létrehozni. A korisuli ebben az évben hokisulivá nőtte ki magát, ütőt adtunk az ide járók kezébe. A cél természetesen az, hogy valamikor újra felnőtt csapata legyen a városnak, de nem akarunk kapkodni. Annak ugyanis nem látom értelmét, hogy két-három saját nevelésű mellé idegenlégiósokat igazoljunk, és pár év múlva legyen felnőtt csapatunk. Ha nyolc-tíz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy stabilan, saját nevelésű játékosokból álló felnőtt együttesünk legyen, akkor kivárjuk. Ennek egyébként a fedett pálya is feltétele, ami ugye még nem áll a rendelkezésünkre.
Az ifi–, illetve juniorkorú játékosaink közül többen a felnőttekkel készülnek már, és a különböző amatőr bajnokságokban (MAJB, TAJB) rendre szerepet kapnak.
– És ha ők lépnének egyet a létrán, és eligazolnának a komolyabb lehetőségért?
– Az egyesület nevében is mondhatom: senkinek a távozása elé nem gördítünk akadályt. Azt szeretnénk, ha ezek a srácok minél tovább jutnának a jégkorongsportban. Ha valahol jobb feltételeket kapnak, akkor el kell, hogy engedjük őket…
