„Pityu” néhány hete költözött be az öttusa-versenyek helyszínére. Igyekszik minden tudásával hozzájárulni az utánpótláskorú versenyzők fejlődéséhez, sikereihez. Molnár Gábor versenyigazgató üdvözli az öttusa világában: a létrehozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a mi sportolóink is nemzetközi szintű körülmények között versenyezzenek.
K. A. Mint ismert, 2009-ben az öttusában a futást és a lövészetet egyetlen számmá boronálták, így futás közben a versenyzőknek többször meg kell állni, csillapítani hevesen dobogó szívüket, nyugalomra inteni magukat, és hatalmas koncentrációval célozni a lőtáblára. Annak idején, többek között, ez a szabálymódosítás kényszerítette a hazai szövetséget arra, hogy megkezdje a szükséges létesítmények kialakítását.
Az újfajta lőtér első verziója fából eszkábált, hevenyészett építmény volt. Egy ideig jól működött, azonban hamar előtűntek a hiányosságai: a nehézkes szállítása, aztán napokig tartott felépíteni, megviselték az időjárás viszontagságai, sokszor szétesett… A helyzet egy idő után tarthatatlanná vált, új tervek kellettek és nem utolsó sorban remek szakemberek az elképzelések megvalósításához. Ekkor került képbe Boros István, aki tanult szakmáját tekintve lakatos. Az ő közreműködésével tavaly el is készült a „Pityu 15” névre hallgató lőtér.

„Pityu 15” még ötvözte a régi lőtér adottságait és az új igényeket. Különböző szakosztályokban helyezték el őt és „testvérét”. Annyiban azonban még mindig kifogásolhatóak voltak, hogy nem minden nemzetközi szabványnak feleltek meg. Így hát 2012 végén, az új esztendő elején megszületett a már negyven lőállásos „kistesó”.
„Pityu 40” előnye, hogy azokat a kényelmetlen helyzeteket mind-mind kiküszöböli, amelyeket elődei okoztak. Könnyű szállítani, strapabíró, egy-két óra alatt minden alkatrésze a helyére kerül, ráadásul szebb és stabilabb is, mint a korábbi, fából ácsolt, hepehupás lőtér.
– Ezzel nem fordulhat elő, hogy reggel felépítjük, s éjszaka átrendezi a vihar, ha belekap a szél. Elsősorban lézeres lövészetre alakítottuk ki, vagyis golyófogók nem épültek hozzá, így lett könnyebb, de természetesen át lehet hidalni ezt a problémát is. Ennélfogva azok is használhatják, akik golyós fegyverrel lőnek – árulta el honlapunknak Molnár Gábor, az öttusaszövetség versenyigazgatója.
Az új lőteret fedett pályás viadalon már alkalmazták, ám különösebb visszajelzések nem érkeztek a versenyzők részéről. A változást inkább azok érzik, akik eddig naphosszat bíbelődtek a lőtérállítással.
A hét végén viszont igazi terepkörülmények között is alkalom nyílik a bevetésre: mindenkori helyén, a BHSE sporttelepén állítják fel. Kérdésünkre, hogy miért éppen ott, Molnár Gábor elmondta, ideális helyszín, mert ott minden megvan egy helyen:
– Az öttusában komoly logisztikai feladat az időrend kialakítása és annak betartása. A Honvéd rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy minden hamar elérhető: egy helyen van az atlétika pálya, a vívóterem, az uszoda, illetve tárolási lehetőséget is kínál, és az sem utolsó szempont, hogy gondosan őrzött a sporttelep.

S hogy honnan ez a figyelemfelkeltő név?
– Természetesen szülőatyja, Boros István után kereszteltük „Pityu”-ra. Nevezhetnénk MÖSZ-lőtérnek, vagy bármi másnak. De István annyi mindent tett hozzá tudásából, hogy igazán megérdemli. Majdnem saját találmánya. Én elmondtam, mit szeretnék, ő megtervezte és megvalósította. Az esővédelemtől kezdve a rögzítő csavarok méretéig számos olyan ötlettel rukkolt elő, ami megkönnyíti a lőtér használatát.
„Pityu 40” nem jöhetett volna létre a Sport XXI. program támogatása nélkül. Az öttusa évente 20 millió Sport XXI.-es forintból gazdálkodik. Ebből jut egyesületeknek, elit versenyrendszer támogatására, központi létesítmények bérleti díjaira és a lőterek fejlesztésére is.
Pignitzky Dorottya, a Sport XXI. programigazgatója honlapunknak elmondta, hogy mindig szívesen finanszíroznak olyan előremutató és a fiatalok fejlődését szolgáló fejlesztéseket, mint ennek az új lőtérnek a kialakítását is. Hogy a közös munka során mennyi pénzből hívták életre, arról még nincs meg a mérleg. Hozzávetőlegesen egy-másfél millió forintot használtak fel hozzá, de mivel a lőteret nemcsak az utánpótlás-versenyzők használják, a program nem tud teljes mértékben hozzájárulni a kiadásokhoz. Két hónap múlva a végelszámoláskor derül ki, mennyivel járulnak hozzá a szövetség költségeihez.
- A mobil lőtér műszakilag és szakmailag is olyan létesítmény, amely nagyban közrejátszik abban, hogy a fiatal öttusázók képesek legyenek felvenni a ritmust az új szabályok adta versenyhelyzetben, s ne maradjanak le nemzetközi viszonylatban – tette hozzá Pignitzky.