Megvannak a tehetségeink, a kérdés csak az, hogyan nevelünk belőlük nemzetközi szintű atlétákat – mondja Spiriev Attila, aki december óta a Magyar Atlétikai Szövetség szakmai igazgatója. A honlapunknak adott interjúban beszélt arról is, milyen változásokat tervez a versenyrendszerben, és hogyan segítené a nevelőedzőket.
K. D.- Milyen az utánpótlásunk helyzete?
- Vegyes, mert a merítési bázis jelentősen csökkent. Viszonylag kevés gyereket lehet rávenni arra, hogy értelmesen, sporttal töltse a szabadidejét, mondjuk a számítógépezés helyett. Sok jó kezdeményezés indult el, a Sport XXI. és a kölyökatlétika-program is segíteni fog azon, hogy a létszámot növelni lehessen. Ez elemi érdeke minden más sportnak is, ugyanis az atlétika az összes többire hatással van, hiszen a sportágak többségében futni, dobni vagy ugrani kell. Vannak tehetségeink is, olyan 12-14 évesek, akikből világklasszis sportolókat lehet nevelni. Hitvallásom, hogy figyeljünk az értékeinkre, hiszen nincs belőlük sok. Az elsődleges problémát inkább abban érzem, hogyan lesz a tehetséges fiatalból klasszis sportoló.
- Mennyi tudnak elvégezni ebből a szuper feladatból a szakosztályok?
- Nehéz a klubok és edzők helyzete, ami az anyagi gondokból is fakad. A klubok nagy részében kevés edző dolgozik, közülük többségben vannak, akik ingyen vagy szinte megalázó összegért, csak a sportág iránti szeretetből végzik a munkájukat. Pár órájuk van edzést tartani, és ilyenkor mindenkivel együtt foglalkoznak, legyen az 10 vagy 27 éves, sprinter vagy súlylökő. Ez a minőségi munka rovására megy. Ezért nem az edzők a hibásak, de mindenképpen változtatni kell a helyzeten.
- Hogyan?
- Edző nélkül nincs atléta sem. A megbecsülésükhöz és szakmai fejlődésük biztosításához források szükségesek. A nevelőegyesületeket és a nevelőedzőket erkölcsileg és anyagilag is el kell ismerni, de nem úgy, hogy az aktuális legjobb eredményeket elérő klubokat jutalmazzuk, hanem azt is támogatjuk, aki gondozta a tehetséget. Ha ez megvalósítható, akkor nem lesz görcsös ragaszkodás a versenyzőhöz, még a józan ész határain is túl. Jelenleg a klubok gyakran a kelleténél tovább próbálják megtartani az atlétát, aki megakad a fejlődésben, mert nincs megfelelő szakmai vagy infrastrukturális háttér. Ha viszont ezt a rendszert megfelelően tudjuk működtetni, akkor az edzők és a klubok érdeke az lesz, hogy kellő időben a legmegfelelőbb helyre adják tovább a versenyzőt, mert közös lesz a siker.
- Milyen változásokat tervez?
- Fontos a versenyrendszer átgondolása és átalakítása. Jelenleg vannak bajnokságok, és mellettük rendeznek egyéb viadalokat, de igazi versenyrendszerről nem lehet beszélni. Jövőre jelentős átalakításokat tervezünk, ami minden korosztályban rendszeres megméretési lehetőséget biztosít, máskülönben ugyanis nem érdemes sportolni. Ha az atléta éppen nem tudja kihozni magából a maximumot, akkor két hónap telik el a következő lehetőségig, és abból csak görcsölés lesz. Rendszeressé kell tenni a versenyeket, és ehhez megfelelő forrásokat kell biztosítani. Olyan versenyrendszert kell kialakítani, amely állandó, folyamatos önmegvalósítást biztosít az atlétika teljes spektrumának, és ebből kidugják fejüket a legjobbak.
- Tehát akár hetente lennének versenyek?
- Ha hetente nem is, de két-három hetente igen. Tudom, hogy ez alapos kidolgozást igényel. Több érintettel már tárgyaltam, kora ősszel pedig országos fórumon vitathatjuk meg a vadonatúj versenyrendszer terveit.
- A klubok hogyan fogadták az elképzeléseit?
- Vegyes a kép. Minél profibb vagy aktívabb az edző, annál jobban örül, hogy egyre több dolgot bíznánk rá. Vannak, akik még nem értették meg teljesen az új felfogást, esetleg megijedtek, de a többség pozitívan fogadta. A legfontosabb az, hogy milyenek az eredmények és hány nemzetközi szintű atlétánk van. Ebben nem állunk olyan jól, előre kell lépni, és ezt senki nem vitatja. Akadnak néhányan, akik szerint nem helyes az új út, de ha évek során érzékelhető a fejlődés, akkor a kétkedők is elfogadják a változásokat.
- A tehetséggondozásban hogyan lehet előrelépni?
- Hosszú a sora a tennivalóknak, hogy több nemzetközi szintű atlétát neveljünk, de idén elkezdtünk bevezetni bizonyos dolgokat. A legtehetségesebbekre külön figyelmet fordítunk és nem csak a megszokott lehetőségeket biztosítjuk nekik. Ennek jegyében készülhetett két hétig Dél-Afrikában Szikszai Róbert az edzőjével, valamint Rivasz-Tóth Norbert, Huszák János, Pásztor Bence, Gyurátz Réka, Völgyi Helga és Halász Bence. Nem a hóban, fagyban, hanem optimális körülmények között edzhettek, és bízunk abban, hogy ez óriási lökést jelenthet számukra.
- Január óta az utánpótlás-szakreferens mellett szakági referensek dolgoznak. Utóbbiak is foglalkoznak a fiatalokkal?
- Igen, sőt, munkájuk nagyobb részét ez teszi ki. A négy szakági felelősnek és az utánpótlás-szakreferensnek, Lengyák Györgynek együtt, összhangban kell dolgozni. Ragaszkodtam ahhoz, hogy ne legyen külön utánpótlás- kapitány, mert az atlétika jelenlegi helyzete értelmetlenné teszi a különválasztást. Nincs felnőtt és utánpótlás atlétika, csak atlétika van, rendszerben kell kezelni. A szakreferensek folyamatos tájékoztatást adnak a válogatott kerettagokról, ez összesen 260 atlétát jelent. Megjelennek az edzéseken, konzultálnak a trénerekkel, és miközben figyelemmel kísérik a kerettagokat, a csoport többi tagja illetően is képbe kerül. Fontos szempont volt, hogy olyan egykori világklasszis atléták legyenek a szakreferensek, mint Dívós Katalin, Szabó Dezső és Németh Roland, akik példaképek, és maguk is megtapasztalták, mennyi munkával, gyötrelemmel jár odajutni, ahova egykor ők eljutottak, ugyanakkor mennyi örömet és megbecsülést nyújt a siker.
- A válogatott keret mennyire nyitott?
- Teljesen. Az atlétika a leginkább objektív sportág, mert mérhető. Egészen a hétvégéig nem volt benne a keretben Pálmai Márk, aki a serdülőbajnokságon szemet gyönyörködtető stílusban az eddigi legjobb fedett pályás eredményt érte el 300-on.
- Támogatják, hogy a fiatalok amerikai egyetemeken tanuljanak tovább?
- Ez teljesen egyéni. Ha valakinek az a célja, hogy amerikai diplomával rendelkezzen, és igazából tanulni megy ki, de mellette sportol, azt tudomásul kell venni. Elvi kifogás nincs azzal szemben sem, ha a legtehetségesebbek a sportolás miatt mennek ki a tengerentúlra, és közben diplomát szereznek, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évben kevesen tudtak megfelelő módon fejlődni. Ha jó helyre kerül a versenyző, az sokat tud segíteni, mert a feltételek adottak. Mindenhol van pálya, erősítőterem, de kevés az olyan szakember, aki előre tud vinni egy, már nemzetközi szintű atlétát. Vannak pozitív példák is, Kiss Balázs olimpiai bajnok lett amerikai egyetemistaként, Petráhn Barbara és Szabó Barbara is jó eredményeket ért el, mert megfelelő edzőhöz került. Alaposan meg kell fontolni, hogy ne ad hoc módon menjen ki külföldre az atléta, hanem valóban jó helyre kerüljön. Ebben szerepet kell vállalnia a szövetségnek is. A kapcsolatrendszer él, csak megfelelő formát kell biztosítani hozzá. Az első lépéseket megtettük, a folytatás nyáron, intézményesített keretek között várható.
- Szakmai programjában atlétikai centrumról is ír. Mikorra valósulhat meg?
- Függ a Puskás Ferenc stadiont és a környékét érintő beruházástól, aminek része az atlétikai stadion fennmaradása és fejlesztése. Ez meghaladja a szövetség lehetőségeit, a kialakításban való szakmai részvétel viszont kötelességünk, és remélem, erre lesz is lehetőségünk. Saját hatáskörön belül megvalósítható ugyanakkor az utánpótlás-műhelyek fejlesztése. Világszintű a Dobó SE, épül a veszprémi dobóműhely és a futóműhely is, Győrben, Tatabányán és Kecskeméten is jó munka folyik. Vagyis sok helyen nemcsak siránkoznak, hanem tesznek is a fejlődés érdekében. Önkormányzati segítséggel vagy külső források révén az alapinfrastruktúra megvan, és a MASZ-nak külön energiát és pénzt kell fordítania arra, hogy regionális centrummá lehessen alakítani a műhelyeket.
- Mik az idei célok a korosztályos versenyeken?
- Tudom, hogy nem szokványos, de értelmetlen konkrét elvárásokról, tervekről beszélni, hiszen ahogy nálunk, külföldön is felbukkanhatnak új tehetségek. Minél több érmest és döntőst szeretnék az idei versenyeken. És akinek esélye van rá, azt segíteni kell.
