Nem középiskolás fokon

Évek óta tart a Magyar Vízilabda Szövetség és a Sport XXI program együttműködése, melynek keretében tehetséggondozó edzés formájában korrepetálják az ország minden pontjáról kiválasztott pólós palántákat.  Az edzésükön jártunk.

Szegő Tibor – A februári szikrázó napsütésben sétára csábít a Margit-sziget, hat fok van pluszban, mintha senkinek sem lenne kedve bemenni a munkahelyére, a szél a tavasz közeledtét jelzi. De nekünk halaszthatatlan dolgunk van, így a Hajós Alfréd uszoda felé vesszük az irányt, ahol álmos tizenévesek készülődnek a vízilabda edzésre. Kócos a hajuk, látszik rajtuk a kialvatlanság, mert korán keltek, ugyanakkor meg az elszántság is. Az ország minden tájáról jöttek, van aki Tatabányán, Szegeden, Debrecenben, Kaposváron ébredt, de buszra, vonatra szállt és most itt van, mert itt sokat lehet tanulni. Pattognak a vezényszavak: „Uraim! Tíz perc múlva átöltözve sorakozzatok a Széchy Tamás medencénél!” Lapos tekintettel bólogat az egyik tizenhárom éves srác. Kaposvárról indult hajnalban, éppen csak ideért, talán egy pár percet el is késett, de a cél szentesíti az eszközt. „Olimpiai bajnok akarok lenni, nem érdekel az addig vezető út. Vállalom a korán kelést, a hajnali edzéseket, hogy a suliból többször hiányzom de majd bepótolom. Legfeljebb tanulok a buszon.” Kertévében kellene mutogatni... Három kiváló szakember – Keszthelyi Tibor, Váradi Ákos és Vogel Zsolt – foglalkozik a gyerekekkel. Négy kapus és huszonhat mezőnyjátékos veselkedik neki a feladatoknak. Semmi jele annak, hogy pár órája még akár többszáz kilométerre jártak a fővárostól. „Kinn a kezed a vízből, ha nincs nálad a labda!” – jön az utasítás, „Ugye nem páros lábbal taposol?” – hallom a másik edzőtől.

- Évek óta foglalkozunk a fiatalokkal – meséli Keszthelyi Tibor, a KSI SE ifjúsági csapatával is irányító mester. "Három-négyhetente hívjuk meg őket egy-egy edzésre, lakjanak bárhol az országban, nyaranta pedig edzőtábort rendezünk nekik. A keret úgy alakul ki, hogy szervezünk egy felmérőt  – általában januárban – ahová a klubedzők javaslata alapján kerülnek be a fiúk. Ide mindenki elküldheti a tehetségesnek, ügyesnek vélt srácokat. A teszt alapján kiválasztjuk a legjobbakat és nekik szólnak a tehetséggondozó edzések. A nagyobbakkal Derekas Szilárd, a BVSC-ifik edzője, a középkorosztállyal Horváth János, a KSI SE mestere, a kisebbekkel mi foglalkozunk. Ha egy klubtréner ideküldi a gyereket és az nem felel meg az alapvető elvárásoknak, akkor  becsapja a szülőt, a gyereket és minket is, tehát a kollégák ezt általában komolyan veszik, bár olyannal is találkoztunk, aki két percen kívül ússza a százat, de ez ritka." Közben zajlik az edzés, ráadásul a fiúk kedvenc elfoglaltsága a kétkapuzás megy. Keszthelyi nem hagy semmilyen hibát szó nélkül: „Kétszer várta ziccerben a labdát a center, legalább egyszer adjuk neki oda!” – csattan fel. „A kapás hátsó hol áll, úgy nagy általánosságban?” – kérdezi. A megszeppent  szeplős fiú lassan a megfelelő helyre úszik, így nem marad el a dicséret sem. Egy mosoly, egy kacsintás itt felér egy trófeával. „Sajnos nem egyenletes a színvonal, mert van, aki hirtelen megnő, vagy ügyesebb lesz, de olyannal is találkoztunk, aki nem fejlődik. Mi a legjobb kapust, centert és bekket szeretnénk megtalálni. Ez adja az értelmét ennek a tehetséggondozó edzésnek. Akik itt vannak, azok  mind igazolt játékosok, tehát nem az utcáról kerülnek hozzánk, hanem klubokból jönnek, így elvárható, hogy az alapokkal tisztában legyenek, a mi dolgunk, hogy cizelláljunk. Az a feladat, hogy a sok tehetség közül kiválasszuk azt, aki a legjobb. Hogy világos legyen, mi a jövő Szécsi Zoltánjait, Biros Pétereit keressük és meg is fogjuk őket találni.” A szigeti bejáró felé sétálva eszembe jut, amit az egyik tatabányai kölyök mondott olyan elszántsággal, amit kívánok minden fiatal sportolónak: „Nekem is van tesóm, ő is pólós és olyanok szeretnénk lenni, mint a Jansikok. Vidékről indultak (Ceglédről. - A szerk.) és mindkettő felnőtt válogatott. Olimpiát fognak nyerni!” Hosszú ideje foglalkozom utánpótlássporttal. Tapasztalataim szerint a hazai gyerekek nem magyar idolt választanak. Talán ezen el is lehetne gondolkodni. Legutóbb, amikor tízévesforma focistákat kérdeztem arról, hogy ki a példaképük, ilyeneket mondtak, hogy Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney. Azt hiszem, hogy pólósok jobb úton járnak.