Olaszországban járt a Budapest Honvéd U19-es, vagyis akadémiai csapata, ahol a világ egyik legrangosabb utánpótlás-tornáján a Viareggio Cupon vett részt. A gárda vezetőedzőjével, Somogyi Krisztiánnal beszélgettünk az esemény pozitív és negatív tapasztalatairól.
Nagy-Pál Tamás A Napolitól elszenvedett 2-0-ás vereség után a New York ellen 8-2-re, míg a Leccével szemben 2-1-re győzött a kispesti alakulat, ezzel csoportja második helyét szerezte meg. Azonban még a hat pont és a plusz ötös gólkülönbség sem volt elég ahhoz, hogy beférjen a legjobb négy második közé, így nem jutott a torna nyolcaddöntőjébe. A Roma előzte meg a gárdát, mindössze egy hajszállal, egyetlen gólnyi differenciával.
- Egy árva gólon múlt. Csalódott?
- Az események tükrében mindenképp. Nem csak a kiesés miatt, hanem mert megdolgoztunk a továbbjutásért és nálunk egyáltalán nem jobb együttesek is továbbléphettek. Nagyon sokat tettünk azért, hogy versenyben lehessünk a torna megnyeréséért. Az elmúlt években két nyert meccsel és plusz ötös gólkülönbséggel tovább lehetett jutni. Most is úgy gondoltuk, hogy elég lesz.
- Hallani arról, hogy talán nem éppen sportszerű körülmények között előzte meg a csapatot a Roma.
- Olaszországban sok minden előfordul, az sem tűnik véletlennek, hogy a 16 továbbjutó közül 14 olasz volt. De én inkább csak tényeket vázolnék, aztán mindenki döntse el saját maga, mit gondol. Amikor véget ért a meccsünk, még 2-1-es eredmény volt a Roma javára feltüntetve. Aztán megnéztük a jegyzőkönyvet és azt láttuk, hogy a 81. és a 94. perc között hirtelen négy gólt szereztek. Lehet, hogy az már nem is számít, hogy ellenfelük edzője az a Francesco Graziani, aki egykor a Roma játékosa volt, de ez is tény. Ezen kívül még a Juve Stabia előzött meg minket, amely az első mérkőzésén 4-1-re kikapott, majd óvtak és megkapták a 3-0-ás győzelemnek. Az ellenfelük természetesen nem olasz, hanem uruguayi volt.
- Érdekes egybeesések. A Napoli elleni meccs szintén sorsdöntő volt, hiszen vereséget szenvedtek Novothny Soma csapatától. Nagy volt a különbség?
- Két napig esett az eső, amit a pálya talaja nagyon megsínylett, nem tudott értékelhető játék kialakulni. Nem kaptunk tehát reális képet a két csapat közti különbségről. Azért az látszott, hogy erős alakulat a Napoli, de sok múlt a mély talaj miatt a szerencsefaktoron is. Jobb meccs is kerekedhetett volna belőle.
- És hová kell helyezni a New York, illetve a Lecce elleni győzelmeket?
- A New York-i csapatban nemcsak amerikaiak, hanem légiósok is voltak komoly futballkultúrákból. Nálunk azért az alsóbb régióban szerepelnének a bajnokságban, de a nekünk két gólt lövő fiatalember kifejezetten jól futballozott. Egyébként mi nyolcat rúgtunk nekik, a másik két csapat összesen nem volt képes ennyire. A Lecce pedig rendkívül harcos, csibész, helyenként alattomos szabálytalanságokat sem nélkülöző játékot mutatott. Mindent bevetettek a kívánt eredmény érdekében, nehéz volt ellenük. Ezen kívül 50 fanatikus szurkoló kísérte el őket, akik komoly támogatást adtak nekik, igazi kupahangulat volt.
- Látott más meccseket is a tornáról?
- A Juve-Maribor nyitómeccset és a Parma-Genoa összecsapást is megnézhettük.
- És ezek alapján hová tenné az olasz utánpótlást a magyarhoz képest?
- Érződik, hogy komoly figyelem esik Olaszországban az utánpótlásra, igyekeznek begyűjteni a tehetségeket, elég, ha csak az ön által is említett Novothnyra gondolok. Már korán magukhoz csábítják ezeket a gyerekeket, majd felvértezik őket az olasz futballt jellemző fegyelmezett és taktikus játékkal. Nem csodálkoztunk rá azonban semmire, eddig is nagyon jól ismertük a nemzetközi színvonalat. Versenyképesnek éreztük magunkat, hiszen most is megvolt minden esélyünk a jobb szereplésre.
- És a hangulat? Végig olyan volt, mint a Lecce ellen?
- Igen, a Napoli ellen is ezt tapasztaltuk. Bár csak a játékosok szüleiről és barátairól lehetett szó, zászlókkal, sálakkal és transzparensekkel is el voltak látva, érezte az ember, hogy tényleg a csapatért vannak ott, szeretnének segítséget nyújtani.
- Így 65. alkalommal, gondolom, a szervezés sem volt éppen amatőr.
- Persze, jól működő esemény ez már nagyon régóta. Nagyjából 15-20 település is részt vehetett a tornán, a pályák között pedig a 100-150 kilométeres távolság sem ritka. Jól meg volt szervezve minden. Viszont úgy érzem, mindent megtesznek a hazaiak azért, hogy csak róluk szóljon a torna. Ez kicsit beárnyékolja a dolgot, hiszen a külföldi csapatok szívesen mennek, aztán többen keserű szájízzel távoznak, ahogy mi is.
- Ennek ellenére visszatérnének jövőre is?
- Ezt majd a vezetés dönti el, múlik az anyagiakon is. A világ egyik legrangosabb tornájáról beszélünk, mely összességében hasznos volt, csak le kellett nyelnünk az olaszos vendégszeretet keserű piruláit. A magyar futball azonban még nincs abban a helyzetben, hogy válogathasson az ilyen jelentős meghívások között, arról nem is beszélve, hogy bármelyiket visszautasíthassa.
