Bartalis Zsófia számos ragyogó eredményt ért el utánpótlás-versenyzőként. Néhány éve kiöregedett a junior korosztályból is, ám azóta nem találkoztunk vele az öttusaviadalokon. Annak jártunk utána, merre sodorta az élet. Megkerestük a 24 esztendős lányt, aki elárulta, nem zárta ki teljesen életéből a sportágat, de a pályán már nem láthatjuk viszont.
Krecsik Adrienn Zsófia a 2005-ös és az utána következő két esztendőre emlékszik vissza a legszívesebben. Nem hiába, abban az időszakban Európa-bajnoki címekre világbajnoki elsőségeket halmozott, mind egyéniben, mind csapatban. Saját bevallása szerint a sportolás ekkor nyújtotta számára a legnagyobb örömöt, kirobbanó formában volt. Ám hirtelen jött betegsége mindent átrendezett:
– A betegségem után még próbálkoztam, de ugyanolyan erőbedobással maximum csak az ötödik, hatodik helyen tudtam végezni. Nehéz volt elviselni, hogy már nem úgy ment, mint azelőtt. Sokáig rágódtam, mi legyen, de így nem láttam értelmét annak, hogy felnőtt korban is folytassam. 2009-ben még volt egy csapateredményem, aztán annyi. Mondhatni, rákényszerültem a döntésre, mert az egészségemet sem akartam kockáztatni. Úgy gondolom, az öttusában minden lehetőséget kihasználtam, sok mindent átéltem, amiről más csak álmodik. Gyönyörű helyekre jutottam el, s adott egy egészséges életszemléletet. Igénylem a mozgást, a társaságot, imádok a természetben lenni, s lovagolni.
A junior világbajnok nem szakított a sporttal, talált más szenvedélyt az életében. Még öttusázóként elkezdte a Testnevelési Főiskola sportturizmusszakát, ezzel párhuzamosan az úszóedzői képzést. Így mióta nem a tréningek töltik ki mindennapjait, kisgyerekekkel foglalkozik.
– Versenyzői csoportom is volt, boldogan bólintottam rá a munkára, viszont ahogyan múlt az idő, mind nehezebben bírtam, hogy az edzések szétdarabolják a napom, így végül csak a legkisebbek maradtak – mondta el Zsófia, aki miután végez civil munkahelyén, siet az uszodába öt-hét éves tanítványaihoz, ők pedig türelmetlenül várják.
– Roppant módon élvezem az oktatást is, mindig motivál, hogy átadhassam a gyerekeknek a tudást, a megfelelő vízbiztonságot. Felemelő érzés, amikor látom őket szárnyaikat bontogatni egy-egy kisebb megméretésen. Mindig arra próbálom sarkallni őket, hogy legyenek türelemmel, ha öttusázók szeretnének lenni, mert az odavezető úton nehéz elveszni. De megéri. Rettentő sok örömet és kalandot nyújt ez a pálya. Ajándék minden egyes első hely, vagy utazás a gyönyörű helyekre a fáradtságos edzések után. Ezért kell küzdeniük.
