Már semmi sem lehetetlen

Bajner Bálint 22 éves korára elérte azt, amiről sok futballista egész pályafutása során csak álmodozik: bemutatkozott a Bundesliga-címvédő és — nem mellesleg — Bajnokok Ligája-győzelemre törő Borussia Dortmund csapatában.

Nagy-Pál Tamás Bár Bajner neve már korábban sem volt teljesen ismeretlen a magyar labdarúgásban, mindenkit meglepett, hogy tavaly ősszel a Borussia Dortmund második csapatához került. Azt pedig végképp kevesen gondolták volna, hogy alig öt hónap múlva a német elitben is bemutatkozhat. De hogyan is jutott el odáig a fiatal támadó, hogy a Mönchengladbach elleni rangadón 1-1-es állásnál tőle várja a győztes gólt Jürgen Klopp vezetőedző? Szombathelyen látta meg a napvilágot, ott kezdett focizni is ötévesen, a Lurkó FC-ben. „A szüleimnek, Horváth Sándornak és idősebb Koman Vladimirnek köszönhetem, hogy segítettek a legelején”. Ezután került a Haladáshoz, de nem érezte túl jól magát, ezért a váltott, és 14 évesen az FC Sopronhoz igazolt, Végh Tibor kezei alá. „Nagyon szerettem ott játszani. Olyan tudást kaptam, aminek köszönhetően Sopront a mai napig a második otthonomnak tekintem.” Főleg, hogy alig 16 évesen bemutatkozhatott a magyar  élvonalban, ami nem csekély élményt jelentett neki akkoriban. „A Debrecen ellen, az utolsó fordulóban debütáltam, tizenegyezer ember előtt. Dario Bonetti volt akkoriban a vezetőedző.” A hűség városában akkoriban Vizer L. Máriusz volt az elnök (azóta óriási karriert futott be a sportvilágban, a Nemzetközi Cselgáncs-szövetség elsőszámú vezetője lett...), aki a román másodosztályba vitte Bálintot, a Libertyi Szalonta együtteséhez. „Selymes Tibornak, Vizer Máriusznak, na és a jó próbajátéknak köszönhetően sikerült Romániából Angliába, a West Ham Unitedbe szerződnöm. Ebben az időben kezdődött meg válogatottbeli szereplésem is, hála Sisa Tibornak.” „Akkoriban, szövetségi edzőként ott voltam szinte minden utánpótlás-meccsen” – emlékezett vissza a mesteredző. „Bálintot is sikerült megnéznem még a szalontai együttesében, be is hívtam a keretbe. Van saját felmérő rendszerem, és annak alapján akadt fenn a horgon. Az U18-as válogatottban játszott nálam először, az U19-es Eb-selejtezőkön később gólt is szerzett, és Prágában is kinn volt velünk a döntőben, ahol bronzérmesek lettünk.” A trénernek az tűnt fel, hogy Bajner remek fizikai adottságokkal rendelkezik, ezenkívül technikás és — ami talán a legfontosabb — szorgalmas is. „Már akkor is százkilencven centi felett volt, koordinált mozgással és remek technikai képzettséggel. A termetéhez képest a sebessége is megfelelt. A mentalitását pedig úgy jellemezném, hogy követi a fonalat, vagyis megvan az alázata a munkához.” 2010-ben Sisa Magyarországra csábította, a Budapest Honvéd csapatához, melynek vezetőedzője volt. Itt 24 mérkőzésen mindössze 5 gólt sikerült szereznie. „Bízott bennem, én pedig bíztam benne” – mondta kapcsolatukról a csatár. „Aztán, sajnos, edzőváltás történt, és már nem éreztem jól magam. Sok probléma volt ott, nem lehetett csak a futballra koncentrálni. Kértem, hogy bontsák fel a szerződésemet, szerencsére megtették.” Ismét külföldre, az olasz hatodosztályba került, a Sulmona Calcio együtteséhez. „A körülmények teljesen profik voltak, hat hónapig nem volt más dolgom, csak edzeni és játszani. Sikerült felépítenem magam, 18 mérkőzésen 13 gólt szereztem, és az a fél év többet ért, mint akár két szezon a Honvédban.” Bajner elárulta: tavaly nyáron több csapat is kereste itthonról, a Siófokkal már szinte mindenben megegyeztek, végül mégsem jött létre a kontraktus. Ezt csöppet sem bánta, hiszen így kerülhetett a Dortmund második csapatához. „Lassan érő típus” – próbált erre a nem mindennapi fejlődésre magyarázatot adni Sisa. „Már fiatalabb korában is látszott, hogy ügyes kis játékos lehet belőle, de megfelelő türelem kell hozzá. Vannak, akik már nagyon fiatalon berobbannak, neki ehhez hosszabb idő kellett, de most már tényleg úgy tűnik, hogy megtalálta az útját. Nagyon örülök, kívánom neki, hogy befussa azt a pályát, amit szeretne, és amit mi is szeretnénk.” Az első lépést megtette, hiszen húsz percet játszott a Mönchengladbach elleni derbin, és nem is vallott szégyent, gólpasszt is adhatott volna, de társa lesen állt, így a játékvezető nem engedte tovább az akciót. Ennek ellenére örömteli, hogy egyáltalán nem volt megilletődve, és a társai is bátran és sokszor keresték őt a labdával. „Nagyon jól esett, önbizalmat adott, hogy bíztak bennem. Az álmom valóra vált, most már semmi sem lehetetlen!”