Mindenütt jó, de...

Sztankovics Annát, a 17 éves olimpikon úszót mostanában nehéz itthon találni: versenyről edzőtáborba, majd újból versenyre repül. A Jövő SC tehetsége szusszanásnyi szünetében mesélt honlapunknak mozgalmas életéről, az edzések titkairól és Morzsiról, aki sosem hiányozhat a bőröndjéből.

K. A. Sztankovics Anna jelenleg melegégövi edzőtáborban van Dubaiban. Még két héten át tempózik az arab forróságban, ami igazi felüdülés az előző, a Sierra Nevada-i magaslati felkészüléshez képest. – Februárban életemben először tréningeztem a hegyekben. 2300 méter magasságban kevesebb az oxigén, sokkal nehezebb úszni. Eleinte nem is volt gond, de a második hétvégén úgy éreztem, mintha ülnének a mellkasomon, olyan nehéz volt levegőt venni. Alig vártam már a meleget. Jó időben a kedvünk is jobb, és az edzések is könnyebben mennek – mondta. A munka nemcsak napsütésben kellemesebb, hanem remek társaságban is. Hiszen ott vannak a klubtársak is, Mutina Ágnes, Verrasztó Evelyn, Dara Eszter, Joó Sára és az 1998-as születésű Federics Nikolett. Csapatépítésnek sem utolsó a kétszer háromhetes program. Anna helyesel, de kiigazítja ezt a fölvetést: hiába az uszodán kívüli közös kikapcsolódás, és hogy kedvelik egymást, de hat hétig összezárva nem fenékig tejfel. És bizony a végén már mindenki hazavágyik. Anna honvágyát az imádott és nagy tiszteletnek örvendő Morzsival, a plüss kiskutyával enyhíti. – Morzsit két és fél évesen kaptam apukámtól, Amszterdamból hozta. Azóta mindig velem tart, bárhol is járjak a világban. Párszor már meg kellett varrni, de még bírja a strapát. Az úszófelszerelés mellett bérelt helye van a bőröndömben. A leány, amikor itthon van,  igyekszik minden idejét családjával és barátaival tölteni, s kijelentette, ő bizony szeret iskolába járni.

– Az is egyfajta kikapcsolódás. Más közeg, más barátok vesznek körül, másra irányul a figyelmem. De lazítani leginkább az olvasás segít. Sierrában öt könyvet olvastam ki. A szüleimtől nemrég kaptam e-book olvasót, ami megkönnyíti a dolgom: akármennyi könyvet rá tudok tölteni, így nem okoz súlytöbbletet a repülőn sem. A rengeteg utazáshoz, mint mondja, nehezen tud hozzászokni. Nem is az olykor végeláthatatlan repülőút viseli meg igazán, hanem hogy újra és újra búcsút kell vennie a szeretteitől. Olyankor mindig arra gondol, mennyire sokat jelent neki az úszás, a versenyzés. És főleg a szép eredmények motiválják. Noha Londonban a selejtezőkben kiesett, hatalmas élményként gondol élete első olimpiájára: – Már eltelt fél év, mégis sokszor eszembe jutnak az akkor történtek: amikor nem mi úsztunk, ültünk a lelátón és szurkoltunk. Figyeltük, hogy a nagyok hogyan melegítenek, hogyan versenyeznek. Sokat tanulhattunk. Felfoghatatlan még most is, hogy testközelből élhettük át. A leány Rio de Janeiróban már szeretne legalább egy fokkal feljebb, a középdöntőkig jutni. De addig is számos világversenyen bizonyíthat. A következő nagy cél a barcelonai vébé. Hogy ott megússza a legjobbját minden számában. Van tehát kis ideje ráncba szedni az olykor még rakoncátlankodó rajtjait és fordulóit.