Jeges álom Veszprémben

Talán a kollégiumi szobában született az ötlet sok évvel ezelőtt, amikor Máhl Krisztián, Németh Balázs és Koronczai Péter egy évfolyamba járt Szombathelyen, a tanárképző főiskolán. Álmodtak jégpályát – ebből a „valódi”, a csarnok még terv. De van már sátorral fedett pálya, rajta sok-sok korcsolyázni és jégkorongozni tanuló „Jéglovag”.

eFBé A szupermini és a mini korosztálynak a február 23-24-én rendezett tornával hivatalosan is belépett a hazai jégkorongéletbe a Veszprémi SE Jéglovagok. Ott volt velük az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia, a Bajai Lurkók TSE, a Szombathelyi Pingvinek és a Kaposvári HK. Eljött Kovács Zoltán, a szövetség főtitkára, és Lévai József, a versenybíróság elnöke is. A Jéglovagok története másfél éve kezdődött. Először azok a szülők érdeklődtek, akiknek valaha, valamilyen formában közük volt a jégkoronghoz, vagy a téli sportokhoz. Levitték a gyerekeiket az Intersport-jégpályára, és ezek a lurkók azóta is ott vannak. Ahogy Máhl Krisztián mondja, már az ütővel és a koronggal is egyre ügyesebben bánnak. „Másfél éve sem korcsolyázni tudó gyerekeket kerestünk, mert az a mi feladatunk, hogy arra megtanítsuk őket erre a nagyon összetett mozgásformára. Azokat, akik az ügyesebbek közé tartoznak, nemcsak itt tartani próbáljuk, terelgetjük őket a jégkorong felé. A szülőket egyébként sokkal nehezebb erről meggyőzni, hogy a gyereküknek miért előnyös az, ha a jégen sportolnak: komplex mozgás, egyensúlyérzék, állóképesség…” Korcsolya és focicsuka A városban, amely a magyar kézilabdázás egyik fellegvára, bizony, nehezebb olyanokat találni, akik a korongot választják a labda helyett. Toborzó gyanánt, ha Tolnát, Baranyát nem is, de Krisztiánék bejárták a vidéket, a veszprémi óvodák és iskolák mellett 25-30 kilométeres körzetben. S lám, Balatonfüredről és Várpalotáról, vagy Herendről és Ösküről is van játékos a csapatban. A kulcs a választás szabadsága: ha a jégkorong mellett focizni is szeretne a gyerek, vagy ugyanúgy érdekli a kézilabda is, attól még maradhat Jéglovag. „Hat-hétéves gyerek ne ragadjon le egy sportban, én ezt vallom. Azt mondják, minél szélesebb látóköre van a gyereknek, annál jobb. Akkor ez a sportolásukra is legyen igaz.”

Az első hazai, veszprémi torna mérföldkő a csapat fejlődésének szempontjából is. Bár az elsőbb korosztályokban nem az eredmény a lényeg, a csapatvezető azért strigulázza a gólokat a jegyzetfüzetében. A szupermini-Jéglovagok decemberi találkozója a fehérváriakkal veszprémi szempontból csúfos véget ért. Bő két hónap elteltével azonban nagyot változott a kép: egy győzelem, egy döntetlen a veszprémi mérleg. Álmok, tervek a Királynék városában Március végén amolyan jég- és évadbúcsúztatóként újabb korosztályos tornát rendez a klub, s az élet az olvadás után sem áll meg. Sőt, ahogy Máhl Krisztián sorolja a terveket egyre biztosabbnak látszik, hogy a veszprémi „jeges álmot” már nem lehet befagyasztani. „Áprilistól száraz edzések lesznek, és hétvégén Fehérvárra megyünk jégre. Nyárra edzőtábort szervezünk, míg a jövő évtől még nagyobb sebességre kapcsolva szeretnénk folytatni a korcsolyaoktatást. Már most is eljutottunk oda, hogy a helyi iskolák kisdiákjai eljönnek a pályára, ám annak nem sok értelme van, ha csak „elcsúszkálnak” a jégen. Jómagam a Simonyi Zsigmond Általános Iskola testnevelője vagyok, ez a suli, valamint a másik testnevelés tagozatos iskola, a Báthory, ősztől felveszi a korcsolyaoktatást a testnevelés helyi tantervébe. Szeretnénk a műkorcsolyázással és a jégtánccal kibővíteni az általunk kínált, profi sportolási lehetőséget.” Hosszú távra kell tervezni, legalábbis Veszprémben ez az elképzelés. Ha a szövetség, a pályázati elbírálók, s esetleg az önkormányzat is egyöntetűen támogatja a csapatot, akkor a jelenlegi, nagyjából hatvanas igazoltjátékos-szám biztosan magasra nő (a csak korcsolyázni tanulókkal együtt volt már száz közelében is). De ami ennél is fontosabb: szabványméretű jégpálya épülhet a városban. „Miért ne terveznénk egészen a felnőtt bajnokságig? A jelenlegi nagyok, az U12-esek számára az már csak hat-hét év, ami gyorsan elrepül. Az említett srácokkal jövőre biztosan saját csapattal indulhatunk az előkészítő bajnokságban. Ezek között a gyerekek között már van olyan, aki abbahagyta a kézilabdázást, vagy a focit, és „véglegesen” a jégkorongot választotta…”

Tanítómesterek Bedő Lajos neve fogalom a magyarországi és a csíkszeredai jégkorongsportban. A 47 éves edző sokszoros válogatott játékos volt Romániában és Magyarországon is, játszott a Volánban, Újpesten és Győrben is. Fekete Szabolcs már Magyarországon született, de édesapja még Erdélyben volt jégkorongedző. A 31 éves Szabolcs Székesfehérváron kezdett jégkorongozni, ezt versenyszerűen ifiként abbahagyta. A sportágtól viszont nem szakadt el, oktat, ezúttal Veszprémben, a gyerekek, a szülők és a klubvezetők teljes megelégedésére. Jó ötletet adott tehát Orgovány István: „Amikor edzőt kerestünk, őt kérdeztük meg. Balázs, Péter és én is jól ismertem, s tudtuk, hogy olyan pedagógusalkat-edzőket ajánl nekünk, akik megszerettetik a gyerekekkel a sportágat” – mondja Máhl Krisztián a két edzőről.