Elitkör előtt

Túl van idei első edzőtáborozásán az áprilisi Európa-bajnoki elitkörre készülő U19-es leányválogatott. Turtóczki Sándor csapata Lipóton, a Vágó Attila vezette felnőtt gárdával közösen készült három napon keresztül.

Nagy-Pál Tamás A korosztályos alakulat Anglia, Norvégia és Szerbia társaságában próbálja meg kivívni a hatalmas bravúrt, csoportgyőztesként bekerülni az Eb nyolcas döntőjébe. Turtóczki Sándor szövetségi edzővel beszélgettünk az első tapasztalatairól. - Milyen volt a felnőtt csapattal közösen készülni? - Rendhagyó. Kétszer is játszottunk egymás ellen. Ez több szempontból is hasznos volt, de sajnos adódott egy kevésbé szerencsés momentum is. - Mégpedig?... - Megsérült egy játékosom. Összességében azonban elérte célját az összevont munka. A lányok tanulhattak, testközelből érzékelhették, mit és hogyan csinálnak a nagyok. Azért volt ez különösen fontos, mert a norvég vagy az angol U19-es csapat is hasonló játékerőt képvisel. - Eddig nem volt jellemző a közös tréning? - Új szelek fújdogálnak most a magyar női labdarúgásban. Vágó Attila szövetségi kapitány odafigyel a tehetséges gyerekekre, megnézi őket, hogy megismerjen mindenkit. A 17 éves Kaján Zsanett például nemcsak részt vett az edzésükön, de a nagyon rangos Algerva Kupára utazó keretbe is bekerült. Az U19-esek közül is többen felléptek a felnőttek közé, a csapatkapitányunk, Csiszár Heni pedig alapembere a nagycsapatnak. Ez azért is nagyon jó, mert érzékelik a lányok, hogy érdemes jól játszani, mert megkapják a lehetőséget. - Milyen volt a két meccs? - Az elsőn még nagyjából egy szinten voltunk, Csiszár és Kaján nálunk játszott, így szorosabb eredmény született. A második nem érte el annyira a kívánt célt, mert sok volt a csere, lehetőséget adtam mindenkinek. Persze, a hangsúly koránt sem az eredményen, hanem a játékon volt. - A két leányzóra a „feljátszás” ellenére számíthat az elitkörben? - Hogyne! Mindketten rendelkezésemre állnak. - Azon kívül, hogy a felnőttekkel készültek, milyen fontos feladatokat végeztek el az edzőtáborban? - Nagyon érdekelt, hogyan sikerült a klubokban az alapozás, vagyis kíváncsi voltam a lányok fizikai állapotára. Az sem volt lényegtelen, mennyit felejtettek a játékosok, hiszen valahol abbahagytuk tavaly, és nem mindegy, hogy elölről kell-e kezdeni a munkát vagy sem. Vegyes volt ugyan a kép, de alapvetően kellemes tapasztalatokat szereztem, összességében azt kaptam, amit szerettem volna. Megvan az alap, amire építkezhetünk, amire kialakíthatjuk azt a játékrendszert, ami kellőképpen testreszabott, és tisztességes eredménnyel kecsegtet. - A felkészülés további programja kialakult már? - Háromszor lesz kétnapos közös gyakorlás, ezen kívül a szlovénok ellen játszunk két meccset, egyet itthon, egyet idegenben. - Mit tudunk az ellenfelekről? - Sok információnk nincs róluk. A szerbekkel tavaly nyáron játszottunk, nem mondhatom, hogy sikerélménnyel gazdagodtunk. Bár az ember azt gondolná, hogy ők lehetnek a leggyengébbek a csoportban, nagyon is jó csapatuk van. Tavaly ott voltak a nyolcas döntőben, az angolok ellen pedig 0-0-s döntetlent játszottak. Már a sorsolás pillanatában is egyértelmű volt, hogy borzasztóan erős kvartettbe kerültünk. - Említette beszélgetésünk elején, hogy sajnálatos sérülés okozott zavart. Kénytelen változtatni az őszi kerethez képest? - Tóth Alexandrát, aki jobb oldali védőként ősszel alapemberré vált, sajnos megoperálták, így biztosan nem állhat a rendelkezésünkre. Zeller Dóra is sérült jelen pillanatban, ha nem játszhatna, az is hatalmas veszteség lenne. Ezen kívül egy-két ember kerülhet még ki a keretből, mert nem tudott úgy fejlődni, hogy segítségére lehessen a csapatnak. - Ősszel azt mondta, hogy az akkori továbbjutással már elérték a maximumot, így az esélytelenek nyugalmával készülhetnek az elitkörre. Mentálisan hogyan hat ez a lányokra? - Most egészséges önbizalmat érzek rajtuk. Az őszi torna sikere azért jelentett sokat, mert két mérkőzésen is nagyon komoly ellenfelünk volt. Van már azért némi rutinunk, és benne van a fejlődés lehetősége is a gárdában. Nagyon várjuk már mindnyájan az áprilist, mert kíváncsiak vagyunk, mire lesz elég a befektetett munka.