Arany és gipsz

A korosztályos bajnokságok első döntő-sorozatát az ifik fejezték be, az ifj. Ocskay Gábor JA mindhárom mérkőzésen legyőzte a MAC csapatát. A Fehérvár minden korosztályos együttesével magyar bajnoki döntős, ám az ifjúsági a legígéretesebb, a bajnoki címet sokan előre odaadták volna nekik. Hosszú és küzdelmes idényen van túl Kercsó Árpád csapata.

eFBé A döntő első mérkőzését felejtené a tréner: Kercsó Árpád szerint gyengén játszottak fiai. Az ifik vezetőedzője nem a külső tényezőket emeli ki elsőként. – Nagyon nem játszottunk jól, ez az igazság. Való igaz, hogy lőttünk öt kapuvasat, ha egy bepattan, lehet, hogy nyerünk a rendes játékidőben. Büntetőkkel miénk lett a győzelem, de ehhez úgy gondolom, szerencse is kellett. A következő két találkozón jobbak voltunk az ellenfelünknél, mindkét mérkőzésen mutatott játékra büszke vagyok (a Tüskecsarnokban 2-0-ra, majd újra Fehérváron 6-1-re nyertek az akadémisták – A szerk.).

Az ifjúsági csapatból az elsőévesek, azaz a 96-os születésűek közül többen a junior EBEL-együttesbe is feljátszottak, sőt, annak a korosztálynak a válogatottjába is befértek. Az U20-as világbajnokságon Brassóban épp egy fehérvári 96-os, Erdély Csanád volt a magyar válogatott legfiatalabbja. Március 31-április 6-án ő is, mint tíz csapattársa a tallini U18-as vébén harcolhatja ki a feljutást. Bár a válogatott bő keretének egyharmadát a fehérvári ifik teszik ki, mesterük szerint lehetnének többen is a nemzeti csapatban. Ennek ellenére Kercsó Árpádnak nincs hiányérzete, már ami a 2012/13-as szezont illeti. – A fiúk fejlődése töretlen, és számomra ez a legfontosabb. Nagyon örülök annak is, hogy rendkívül tisztelettudó és céltudatos fiatalemberekről beszélhetek, akik közül sokan a kilencvenhatos korosztály tagjai, tehát jövőre is ifik lesznek, és újabb sikereket érhetnek el fehérvári akadémistaként.

Harmadik idénye az idei Kercsó Árpádnak a fehérvári akadémián. Az ifik vezetőedzője úgy érzi, az első év tapasztalatait jól használták fel, és az intenzív munka egyre eredményesebb. – Az ilyen intézményben, azt gondolom, az a legfontosabb, hogy jó legyen az összhang és a légkör. Ez Fehérváron hibátlan. Profi a menedzsment, együttműködnek az edzők, a különböző korosztályok játékosai ismerik egymást, ha tudnak, kimennek egymás mérkőzéseire. Hiányzik-e valami? Nos, jégből sosem elég, de nekünk most tényleg óriási szükségünk lenne még egy pályára. Jövőre a mérkőzések száma is nőhet, ha az ifjúsági EBEL-sorozat is elindul. Majd’ minden klub, amely ma Magyarországon jégkorong-utánpótlás neveléssel foglalkozik, benyújtotta a forrásigényét pályára, pályabefedésre. Mi ugyanúgy reménykedünk, mint ők, hogy hamarosan újabb pálya lesz Fehérváron. Gyerek, aki használná, van elég. A 2012/13-as korosztályos bajnoki döntők. Kölyök: ifj. Ocskay Gábor JA–ISK-HSC Csíkszereda (március 19., 20., 22; ha kell, 23., 25.); serdülő: MAC–ifj. Ocskay Gábor JA (összesítésben 0-1, folytatás március 16-18-án.); junior: ifj. Ocskay Gábor JA–UTE-Vasas (összesítésben 1-0, folytatás március 16-17-én). Kornakker Dániel is 96-os, a fehérváriak kapusa a döntő harmadik mérkőzésén ünnepelte a 17. születésnapját. Az aranyérem mellé másnap gipszet is kapott.

– A melegítés alatt ellőtték a kezem. Komolyabb fájdalmat nem érzetem, ráadásul Marosi Sándor is ellátott, úgyhogy játékra jelentkeztem – az ember a bajnoki döntőt, pláne, ha az a születésnapján van, csak úgy ne adja fel! Másnap elmentem a kórházba, ahol kiderült, hogy letört egy csont a mutatóujjamból. Azért van az egész karom begipszelve, mert ha a letört darab elmozdul, ízületet sérthet. Nagy szerencsém volt, hogy a jégen nem mozdult el, pedig végigvédtem a döntőt. – Félve kérdezem: május 25-étől válogatott összetartás, majd világbajnokság következik. Ott leszel Tallinban? – Négyhetes pihenés lenne az ideális, nekem sajnos csak tizenegy napom van. Minden mozdulatra nagyon odafigyelek és pihenek, amennyit csak lehet. Úgy érzem, minden rendben lesz, és nem kell lemondanom a világbajnokságról. Százszázalékos állapotban, elsőszámú kapusként szeretnék Tallinba utazni. Dani elmondta, hogy a meccs után mindenki igyekezett a családjával lenni, a srácok nem ünnepelték túl magukat. Egyrészt többen alig egy nappal később junior-EBEL meccset játszottak, másrészt a sok válogatott játékos miatt az igazi fiesztát április közepére tartogatják. A döntő első mérkőzésén Mazzag Dániel is szurkolt társainak. A hamarosan 17 éves támadó öt hónapja minden bajnoki döntőnél nehezebb csatárt nyert. Leállt a szíve, két nappal később, a fehérvári kórházban ébredt a mélyaltatásból. Most elsődleges számára a sok pihenés, többnyire otthon, Zalaegerszegen. Dani már néha kikorcsolyázik a többiekkel, és nagyon várja, hogy újra teljes edzésmunkát végezhessen.

A bajnokcsapat: Balogh Bence, Berényi Balázs, Csíki Zoltán, Erdei Zoltán, Erdély Csanád, Gadácsi János Győző, Hamvai Szilárd, Imre Patrik, Kelemen Kristóf, Kiss Patrik, Kocsis Ferenc, Kornakker Dániel,  Krausz Bence, Láday Tamás, Lajcs János Marcell, Lengyel Levente, Mazzag Dániel, Nyuli Zsombor, Pados László, Pál Zalán, Plesz Bendegúz, Prácser Ádám, Reisz Áron-Sándor, Sándor Viktor, Szabó Dániel, Szabó Pál Krisztián, Szakácsi Ákos, Szaller Márk, Szász Norbert, Vincze Péter, Vokla Roland.