Nem adta fel

Portré egy 17 éves lányról, akiről – mivel most éppen magas sarkúban tipeg – az ember el sem tudná képzelni, hogy nagyon tehetséges labdarúgó. Cseppet sem mindennapi történetét megismerve azonban, előre bocsátom, azzal fognak szembesülni, hogy férfiakat megszégyenítő küzdeni akarással jutott élete nagy lehetőségének közvetlen közelébe: hat hét múlva Lipcsében Bundesliga-csapatok megfigyelői előtt bizonyíthatja tehetségét.

Nagy-Pál Tamás Hogyan került az ifjú hölgy a Bundesligába „előszobájába”, miután évekig atletizált, majd orvosai közölték vele, hogy porckorongsérve miatt örökre fel kell hagynia az élsporttal? Nem hétköznapi pályafutás Újvári Izabelláé, többször is hatalmas akadályokba ütközött, de nem adta fel és, ha minden jól megy, hat hét múlva teljesülhet legnagyobb álma. A gödöllői lány karrierje hétéves korában kezdődött, amikor barátja mamájának a tanácsára elment a GEAC atlétikai edzésére. „Annyi lány járt oda, hogy az edző először nem is akart felvenni, aztán mégis tehetségesnek talált. Nagyon szerettem edzeni, jól is ment, itthon és külföldön is szép eredményeim voltak. A gátfutás, a távol- és a magasugrás volt a kedvencem, mindegyik számot élveztem” – emlékezett vissza. Közben harmadikos korában a labdarúgással is megismerkedett, gyerekmesébe illő módon. „Szerelmes lettem egy fiúba, aki focizott, miatta kezdtem el én is. Aztán folytattam, de már nem miatta, hanem mert megszerettem a labdát.” Bár az MTK-ba is hívták akkoriban, a futball megmaradt hobbinak, ugyanis a kiváló atlétikai eredményei miatt a szülei nem szerették volna, hogy sportágat váltson. Nem ment azonban minden zökkenőmentesen, Izabellának elkezdett fájni a dereka és a térde, sokat betegeskedett. Az orvosa szerint mindennek a gyulladt mandulája volt az oka, így meg kellett operálni. „Karácsony körül lett volna a műtét, én viszont nem akartam az ünnepeket kórházban tölteni. Elhalasztottuk a műtétet januárra, ami viszont az edzőmnek nem tetszett. Mély tüskét hagyott benne a dolog, bennem meg az, hogy egyszer sem látogatott a kórházban. Megromlott a viszonyunk, elment a kedvem az egésztől.” Ekkor meglepő fordulat történt. Izabella leány focitornára ment gimnáziumával, ahová ugyan nem nevezték be, de részt vett a bemelegítésen. Az akkori U17-es válogatott szövetségi edzője, Hevesi Tamás figyelt fel rá, és meghívta Telkibe, a korosztályos válogatóra. Végül nem akadt fenn a rostán, ami nem is volt meglepő, miután a többiek jókora helyzeti előnyben voltak azáltal, hogy klubokból érkeztek, igazolt játékosként. Hevesi azonban továbbra is látott benne fantáziát, s azt mondta: jöjjön az FTC-be. „Örömmel mentem, de annyira nem tetszettek a körülmények, nem volt megfelelő a csapatszellem. Nem beszélgettünk egymással, edzés után helló, szia, és mindenki ment a dolgára. Utána Újpestre kerültem, ahol viszont az edzőmmel nem értettem szót, pedig nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a legjobb voltam a csapatban.”

Izabella elmesélte, hogy mindig is jobban kijött a fiúkkal, mint a lányokkal, így jött az ötlet: a gödöllői fiúcsapatban tréningezzen tovább, ez utazás szempontjából is praktikus megoldás volt számára. „Az edzőmeccseken szerepelhettem is, három meccsen két gólt rúgtam, háromszor pedig gólpasszt adtam. Ahogy az várható volt, jól éreztem magam a srácok között, elfogadtak. Talán azért is, mert én egyáltalán nem vagyok hisztis.” Izabella tehetségére ekkor ismét felfigyelt egy tréner, aki tavaly, a nyár elején bemutatta őt egy menedzsernek. A 16 éves lánynak ekkor még mindig csupán egy esztendei focista múltja volt, amit a menedzser egyszerűen nem akart elhinni. Aztán összehozott neki próbajátékot a Bayern Münchenben, vagyis minden amerikaiálom-szerűen alakult. Vagyis mégsem, mert jött az újabb akadály. „Ismét elkezdett fájni a derekam, így meghiúsult a próbajáték. Elmentem a Sportkórházba, ahol közölték: kezdődő porckorongsérvem van. Gyógytornára jártam, először azt mondták, hogy ha végigcsinálom, minden mehet a régiben. Aztán az orvos, aki az egy hónapon belüli ötödik találkozásunk alkalmával is bemutatkozott nekem, sokkolt a hírrel: abba kell hagynom az élsportot, maximum úszhatok.” Izabella ezt viszont egyszerűen nem akarta elhinni, eszébe sem jutott lemondani a sportolásról, ezért addig-addig keresgélt, míg rátalált a Kovalenko Klinikára, ahol akkoriban – történetesen a londoni olimpia előtt - többek között két későbbi aranyérmesünk, Berki Krisztián és Kovács Katalin is kezeltette magát. „A szüleim is végig támogattak, nélkülük biztosan nem tudtam volna végigcsinálni. Cérnabeültetéses akupunktúrás kezeléseket kaptam, használt, azóta teljesen jól vagyok, és újra edzhetek” – meséli széles mosollyal. A történet tehát folytatódhat, ugyanis hat hét múlva Lipcsében lesz jelenése próbajátékon, ahol két német élvonalbeli klub játékosmegfigyelője is ott lesz. „Addig a menedzseremmel készülök Gödöllőn, és úgy néz ki, hogy a fiúkhoz is visszamegyek. Remélem, fel tudok készülni a nagy vizsgára, és teljesülhet a vágyam.” Nos, itt a nagyon is valóságos mese vége: így került a 17 éves lány elérhető közelségébe a Bundesliga. (Csak zárójelben, hogy minden szempontból teljes legyen a kép: Németországban hihetetlenül magas a női labdarúgás színvonala, a válogatottjuk gyakran vezette a FIFA világranglistáját, jelenleg az Egyesült Államok mögött a második helyen áll abban a rangsorban, amelyben Magyarország a harminchetedik!)